V. Henrik (2019) 75% 199★

Nem volt rossz, egy kicsit vontatott, de a szereplők nem voltak rosszak, bár nem tudom, mit keresett ott Robert Pattinson a filmben, mert k.rva gyenge volt az alakítása, legalábbis számomra full gyenge volt. Timothée Chalamet se volt akkora nagy szám, mit gondoltam volna, de V. Henrik karaktere azért szimpibb volt, mint The Dauphin. Henrik egy kissé léha, és bohém életet élt eleinte, de királynak jobb volt, igazságosabb, mint az apja lehetett az ő korában. spoiler A látvány viszont nem volt rossz, csak a sztori volt kissé vontatott, de azért érdekes volt, szeretem az igaz történeteken alapuló filmeket.

Ez a film nyilvánvalóvá tette számomra, hogy a királydráma nem az én műfajom, ahogyan Timothée Chalamet sem lesz egykönnyen a kedvenc színészem. Legalább annyira irritált ez az aktuálisan felkapott nyálas képű legény, mint egykor Robert Pattinson, szóval szép váltás ez, hisz lényegében pont Rob és Thomasin McKenzie miatt néztem ezt meg, akik sajnos nagyon kevés szerephez jutottak a történetben. Eleinte Timothée szövegein majd bealudtam, hisz 1-1 mondatát oly lassú stílusban adta elő, hogy a végére még egy rántotta is odaég, míg a később vágatott bilifrizuráján végig a nevetés kerülgetett, bár tény, hogy ez nem az ő sara. Egyébként a sztorin is csak a fejem fogtam… Most komolyan nem volt neki gyanús? Egy cseppet sem? Szerintem ilyen együgyű lélek a világon nincsen. spoiler Mennyivel jobb befejezés lehetett volna. Kihagyott ziccer, miközben Joel Edgerton vitte a hátán ezt az egész, vontatott valamit. Persze akadt benne tanulság, a csatajelenet is elment, a díszletek, a jelmezek szintén rendben voltak, de ez nem az én filmem, sajnálom.

Nem fogok hazudni, a film az első felében gyakran untatott. Volt pár jelenet, ami megmozgatta az érdeklődésem, de sokszor úgy éreztem, hogy egy mondvacsinált konfliktusokkal bíró egy helyben toporgó királydrámát látok. Aztán a második fele szisztematikusan követelte a figyelmemet és sorjáztak a jobbnál jobb, feszültebb, okosan tálalt és kivitelezett dramaturgiai lépések.
A korhűséggel egybekötött vizualitás végig nagyon patent, a zenei anyag szépen kúszik a jelenetek alá, a személyek motivációit apránként, de hatásosan fejtik ki, a színészek pedig nagyszerű teljesítményt hoznak. Bevallom leginkább Timothée Chalamet miatt érdekelt a film, mindenhonnan csak dicshimnuszokat lehetett hallani róla itt, és valóban fantasztikusan belesimul karakterébe, erőteljes jelenléte egyúttal kikövezte útját Paul Atredies jelleméhez.
Joel Edgerton is kiváló a partnerszerepben, az általam nagyra tartott Robert Pattinson minimális játékidejében egyszerre fenyegető és baromi szórakoztató. Sean Harris-nek a Macbeth, és a The Green Knight mellett már bérelt helye van a hasonló korban játszódó műveknél, Lily-Rose Depp pedig egy igencsak fontos jelenetben tud maradandót alakítani. Ritkán látni olyat mikor egy film első felében egy elhanyagolható elejtett félmondatnak, apró cselekedetnek lényegi jelentéstöbbletet adnak az epilógusban és ezáltal más, nagyobb megvilágításba kerül.
David Michôd alkotása egy újabb ékes példa arra, hogy nem kell rögtön temetni egy művet ha eleinte nem köti le az embert, igenis meg kell neki adni az esélyt az utolsó képkockáig. Mert ha még érezni is a hosszát, ez bizony tényleg remek darabbá ért.

Szép képek, jó zene, kicsit bénácska alakítások összességében. Nem túl sok minden történik a filmben, pedig lehetett volna jócskán próbálkozni. A történet nem ismeretlen számomra, de volt egy-két nem odaillő elem. A csúcs az volt, amikor Robert Pattinson robotnak képzelte magát, olyan mozdulatokat tett… Kissé hiányérzetem van, habár a kor és a cselekmény érdekel. El volt nyújtva az egész olyan módon, hogy nem a lényeg volt feltétlenül bemutatva.

Remek film remek színészekkel isteni aláfestő zenével, nem is igazán tudok mást mondani róla. Nagyon vártam már az első előzetese óta, és minden elképzelésemnek megfelelt. Robert Pattinson zseniális volt a francia herceg szerepében, lassan tényleg ott tartok, hogy megnézek minden filmjét, Chalamet meg csak szimplán tökéletes V. Henriknek, úgyhogy tömör gyönyör volt ez a közel két és fél óra.

Hát ez hatalmas és váratlan meglepetés volt. Várt már egy ideje a nézésemre, főleg Timothée Chalamet miatt raktam várólistára. De arra álmomban sem gondoltam volna, hogy egy kosztümös 15. századi középkori film kerül be a kedvenceim közé. Nagyon tetszett, Timothée játékát pedig kb. nyitott szájjal követtem végig. Hihetetlen, amit ez a „kissrác” letesz az asztalra az utóbbi időben, szerintem hatalmas színész fog válni belőle. A film felépítése is szuper szerintem, lehet picit hosszú, de engem nem zavart. Nagyon jó volt látni, ahogy a tivornyázó Helből Anglia királya lesz, aki nagyon szeretne helyes döntéseket hozni, főképp vérontás nélkül, de nem tudja, hogy kikben bízhat meg és kikben nem. Gyönyörű felépítés, egy élmény volt végignézni.

Sose szerettem a történelmi filmeket, nem is tudom, miért néztem meg… Talán mert annyir felkapták most Timothée Chalametet, hogy meg akartam nézni, miért is olyan nagy szám a kis srác… És hát, tényleg nem rossz. Színészi játékok jó voltak, de a film szerintem túl hosszú lett..

Fantasztikus és grandiózus film lett a The King. Nem is tudtam, hogy ennyire ki vagyok éhezve egy történelmi alkotásra. Chalamet bámulatos V. Henrik, aki egy iszákos ifjúból válik a szemünk előtt királlyá. Kicsit határozatlan, de pont ez az esendő karakter az, ami még emberközelibbé teszi. Ez pedig hatalmas előnyére válik a filmnek. Pattinson igazi piperkőc, de ő is remek választás volt. A zene pedig felteszi a koronát a filmre. Komolyan 10/9,5-et adok rá, mert nagyon élveztem.

Nekem ez bejött. Na nem amiatt, mert annyira történelemhű lett volna, egészen egyszerűen szórakoztatott. Tetszett az ábrázolás, minőségi volt. Timothée jól játszott, szeretem őt nézni. Érdekes volt a csata stratégiája. Biztos, hogy máskor is megnézem.

Rettentően untam. Valahogy egészen az utolsó fél óráig egyetlen érdekes karaktert, egyetlen érdekes cselekményszálat nem bírtam felfedezni benne.
Az első üde színfolt az volt, amikor megjelent Robert Pattinson a színen. Az az akcentus *.*
Chalamet arcát meg mintha gipszből öntötték volna, azon soha semmi érzelem nem volt képes átrendezni egyetlen vonást sem, pedig nagyon vártam.
Próbáltam az emlékeimben hasonló film után kutatni, hogy hátha ahhoz hasonlítva majd valami pozitívat tehetek a mérlegre, de… nem találtam olyat, amihez képest kategóriájában jobb lenne. Kár.