Út Santa Fébe (1940) 50% 1★

Biztos én vagyok rosszul összerakva, de John Brown mióta közellenség? Végig azon gondolkodtam, hogy ez mégis mi a franc volt? Egyáltalán mi volt a mondanivalója a filmnek?! Az rendben van, hogy a tengerészgyalogosokat kötelező hősöknek tekinteni, na de hogy majdnem 100 évvel az események után a rabszolgaság eltörléséért küzdő vezéregyéniséget úgy állítsák be, hogy ő volt a megtestesült gonosz… hát, én ezt nem veszem be. Pedig próbálkoztak olyan aljas trükkökkel is, hogy telerakták csupa ellenszenves, rosszarcú alakokkal Brown csapatát, míg a tengerészgyalogosok kivétel nélkül szép szál legények voltak. Aha, oké, leszarom. Két olyan jelenet is volt, ami kicsapta nálam a biztosítékot. Az egyik rögtön az elején, amikor egy telepes a vonaton utazva próbált „átcsempészni” a határon egy néger családot, hogy felszabadítsa őket. Jött két alak, elkezdte piszkálni a telepest, hogy mit akar azokkal a negrókkal. Megmutatta a papírokat, hogy legálisan utaznak vele. Ment tovább a piszkálódás, telepes fegyvert rántott, lelőtte az egyik „törvénytisztelő” mintapolgárt – fúj, telepes! A másik: Brown csapata megtámadja a Santa Fébe tartó konvojt. Nem bántanak senkit, csak viszik a lopott szajrét – oké… hát csúnya dolog, de mondom nem koncoltak fel senkit. Mennek tovább. Konvoj meg hátba lövi őket, kialakul a fegyverharc – fúj, John Brown és emberei!
Még az öt csillag is sok ennek a szarnak, de a színészek (és a lovak) jók voltak. De most sürgősen meg kell néznem egy normális filmet, hogy helyreálljon a lelki békém…