Az ifjúság végrendelete egy megható történet a szerelemről és az első világháborúról Vera Brittain világhírű memoárja alapján, mely mára a legnagyobb klasszikusok egyikévé vált.
Brittain egy szabadszellemű nő, aki ösztöndíjjal kerül az Oxfordi Egyetemre, hogy író válhassék belőle. Mikor… [tovább]
Az ifjúság végrendelete (2014) 133★
Képek 44
Szereposztás
Kedvencelte 30
Várólistára tette 221
Kiemelt értékelések
Huhh..van egy hangulata a filmnek. Sok minden lappang a storyban amire nem tértek ki de inkább maradtak a fő szálnál. Vera egy erős női karakter, kitartó és törődő és ez is fogott meg benne. Nem tudtam unatkozni ebben a 2 órában és úgy érzem egyetlen perc sem volt elvesztegetett. :D
Nagyon fontos üzenete van a filmnek, nyíltan hirdeti a háborúellenességet. Gyönyörűek a jelmezek, a színészek is szuperek és hihetetlen hogy ez igaz történet.
Már egy ideje várólistámon volt a film, ma pedig végre megtekintettem. Hát… Nem volt rossz, de a várakozásaimat alulteljesítette. Megjegyzem, nem ismertem/olvastam a könyvet, így erre az adaptációra tudok hagyatkozni. A történet szép, megható, de ennyi. Valamiért nekem a karakterek kidolgozatlanok voltak, a mű hossza ellenére… Több mint két óra állt rendelkezésre, ehhez képest a figurák többsége nem volt több egy-egy papírmasénál. A helyszínek, díszletek, kosztümök, a kor hangulatának visszaadása csillagos ötös, de… Nekem hiányzott ebből valami. A főszereplő lányt néha teljesen meg tudtam érteni, máskor meg csak lestem, hogy ez hogy jön ide, hogy jutott eszébe, meg egyáltalán?! A férfi főszereplő, Kit Harington. Nos, nem lett szimpatikus, éppen ezért spoiler Túl sokat foglalkoztak velük, mégsem történt semmi. Nem éreztem izzást, nem éreztem kémiát, csak volt egy csaj, meg egy pasi, akik próbáltak szerelmesnek tűnni. Nem jött össze. És nem, nem a folyton körülöttük ólálkodó gardedám miatt. Taron Egerton viszont észveszejtően cuki volt, spoiler holott az ő karakterét is eléggé elhanyagolták, ami azt illeti. Edward nagyobb szerepet és kibontakozási lehetőséget érdemelt volna. Ehelyett időnként jött, „átrohant a színen” és ennyi, ezzel el is volt intézve. Pedig fontos kapocs fűzte a lányt a testvéréhez, s én úgy éreztem, hogy ez a szál sem lett kellő mértékben kibontva… Ellenben kifejezetten tetszett Miranda Richardson alakítása, igaz, ami igaz, őt az efféle szigorú szerepekben nem lehet hibázásra bírni, nagyon tudja, érti a lényeget, vérprofi. :) Aztán visszatérve a főszereplőhöz. Nekem valamiért amilyen érdekesen indult a sztori, olyan „érdektelenül” zárult az egész, még akkor is, ha spoiler . Miután ugyanis Vera elkerül a frontra, tökéletesen semmivé foszlik az egész nagy láng, amit még ha pislákolva is, de lehet észlelni az első képsoroknál. Természetesen érthető, hogy egy világháború sokkalta súlyosabb és nagyobb dolog, ami mellett nem igen lehet másra koncentrálni, de akkor is. Totálisan hiteltelenné vált a figura a szememben – ebből a szempontból mindenképpen. Mindezektől eltekintve az alaptörténet, a mondanivaló, a korszak… Szerintem a film a maga műfajában rendben van, és ha eltekintek az imént felrótt dolgoktól, akkor több csillagot is adnék rá. De így marad ennyi. :)
Szeretem az ilyen típusú történelmi filmeket. Ez valami gyönyörű volt, szomorú és valóságos a számomra. A szereplők, a történet mind-mind elvarázsolt. Egyáltalán nem unatkoztam a nézése közben. A karaktereket is szerettem benne Főleg Verát.
Nagyon szép. A képi világa és a ruhák nagyon tetszettek. És maga az egész hangulat is magával tudott ragadni. A főszereplőkben sem találtam semmi kifogást. Vera szimpatikus és ahogy Vikander játszotta az is azzá tette számomra.
Kedvenc lett :)
Az ifjúság végrendelete: SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT!
Ebben a filmben az üzenet a legfontosabb. Fontos lenne, hogy minél több emberhez eljusson ez az üzenet, mert fájó látni, hogy egyre kevesebben félnek a háborútól és egyre többen készek a gyűlöletükkel mindenféle erőszakot, így a háborút is táplálni.
Nekem úgy tűnik, hogy egyes népek ezt jobban megtanulták az európai háborúk nyomán, mint mi magyarok. Fölemlegetjük Isonzót és a Don-kanyart, de mintha a nyomában lévő fájdalomból valamiféle új gyűlölet, új háború sarjadna.
Lássam rosszul, és ne legyen igazam!
A film maga a mondanivaló nélkül elég sablonos és lapos, a színészi játékokat sem tudom kiemelni (Kit Harington kifejezetten felejthető). A kor ábrázolása, a miliő viszont igen hitelesnek, élőnek tűnik.
Tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy a filmet az üzenet átadása vezeti és ebben valóban az a legjobb, ha minden más kicsit hátrább szorul, hogy ne egyes személyekkel, életfonalakkal, hanem az üzenet egészével találkozhassunk.
Hosszú (több, mint két órás) és lassan haladó film, bele lehet fáradni, aludni is akár.
Mégis, mégis fontos és kifejezett ajánlom mindenkinek megnézésre, mert ismét oly korban élünk, ahol minden békepárti gondolat, megszólalás és tett számít.
Ez a film pedig ebben óriásit tud segíteni, adni.
Megható, gyönyörű ez a film.
Jó hosszú volt 2 órás film nem is unatkoztam.
Alicia nagyon jó sikerült alakított.
Ez egy nagyon jól átgondolt és felépített, az érzelmeket kőkeményen megcélzó propagandafilm a szebbik fajtából… Kifejezetten jó a csomagolása, de nagyon egyoldalú. Azt sulykolja, hogy a háború csak és kizárólag halál és szenvedés… ami igaz… viszont sehol egy mosoly vagy nevetés, ugratás vagy viccelődés… pedig ezek nélkül, hogy élték volna túl az emberek azt a négy-öt évet? … és azért a kórházakból felgyógyulva haza is mentek emberek, nemcsak a temetőbe… vagy a frontról is tértek haza férfiak… nah, mindegy… én jobban szeretem az árnyaltabb dolgokat, még akkor is, ha azok nagy üzenetek hordozói, amit mindenkinek értenie kell.
Hát… a rajongott színészektől is többet vártam volna. A csaj rendben volt, de a körülötte lévő csávók (Kit Harrington vagy Taron Egerton), nem igazán mutattak fel semmit sem… Ezt a filmet a sztori, a díszlet és a jelmezek, de leginkább az érzelmek viszik el a hátán. A többi nagyjából felejthető. És egy kicsit hosszú is.
nem vagyok hajlandó több ilyen depresszív filmet nézni, mert most eret akarok vágni vagy szimplán felakasztani magamat
Népszerű idézetek
A barakk felé tartottunk tegnap este. Pusztítás mindenütt. És mégis, amikor körülnéztem, különös érzés ragadott el. A lenyugvó nap fénye megcsillant a bombaüregek tócsáin, melyek ettől aranynak tűntek. És akkor megéreztem a jelenlétét. Ott volt fenségesen. Tökéletes béke honolt… Rád gondoltam, drága barátom. És tudtam, hogy még találkozunk. Vagy ezen a földön, vagy a másvilágon.
Én azokhoz kívánok szólni, akik gyászolnak. Az anyákhoz, nővérekhez, feleségekhez… Mi küldtük a férfiakat a háborúba… Én is vitáztam apámmal, hogy engedje el az öcsémet, mert hittem benne, hogy úgy a helyes. Mert nemes az ügy… De most csak annyit kérdezek önöktől, az volt? Igazam volt? … Vajon vagyok-e annyira bátor, hogy bevalljam, tévedtem. Talán a haláluk csak akkor nyer valami értelmet, ha mind összefogunk és nemet mondunk. Nemet a gyilkolásra. Nemet a háborúra. Nemet a véget nem érő bosszúra. Igen, én azt kiáltom, soha többet! … Soha többet!
Fényben fürdik a fehér út, szalagként kanyarog
Bíbor klematiszok bársonya legyezi ablakod
Feltűnik alakod.
Lábad nyomában árnyékos kis tavak a lápon
Az erdőben pacsirta szól.
Nem sejted, édes, de eljön majd egy másik álom
Úgy lesz jó.
I shall never be afraid to confront the real. The imagined holds far greater terror for me.