Tolkien (2019) 82% 278★

Nagyon szép, nagyon erős film, csodálatos zenével és képi világgal, érzékeny színészi játékkal. Tudtam már egyet-s-mást Tolkien életéről, egy előadásban azt is hallottam, hogy mindig állította, a Gyűrűk Urára nem hatottak a háborúban megélt események… de mindig az az érzésem támadt, hogy elég Frodó karakterére gondolni (a kalandokról álmodozó kisember, akit a saját „kalandja” egy életre tönkretesz), és már nagyon nehéz elhinni ezt a kijelentést.
A háborús részek brutálisak, de dramaturgiailag lenyűgözőek – amikor a tűzokádó sárkány átalakul lángszórós katonává, amikor a csata közepén megjelenik Szauron alakja a felhőkben, az egész szakasz amikor egy társa viszi végig az árkokban, és menti ki minden helyzetből, zseniálisan idézték meg a mordori jeleneteket – egyszerre iszonyodott az ember, és érezte hogy ez a valóság, és zuhant bele a főszereplővel együtt annak illúziójába, hogy egy mese, ahol a jó azért mégis győzhet a végén… A tinédzserkor pedig nagyon szépen festi le az író barátságait – Edith-et sajnos nem tudtam megkedvelni, de az esetek nagytöbbségében megértettem.
Nagyon tetszett, hogy bár láthatóan vettek ötleteket a filmadaptációból, beállításokat, formákat, hangulati részleteket, de annyira óvatosan dolgoztak velük, hogy nem érződött közvetlen „nyúlásnak”.
Az egyetlen bűne a filmnek, de az elég nagy, hogy rövid. Nem idő tekintetében, hanem tartalmilag, olyan mintha a lényeget hagyná ki. Nem látjuk igazából a Gyűrűk Ura és a Hobbit keletkezését, engem nagyon érdekelt volna a találkozás és a barátság C.S. Lewisszal is, hogyan keveredik ki az íráson át a PTSD-ből… ez utóbbi volt a legnagyobb feldobott téma, amit sosem bontottak ki. Ilyen jó szereposztás és dramaturgia mellett egyszerűen kár volt így elengedni a filmet.
Ennek ellenére persze ajánlom, a Gyűrűk Ura rajongóinak mindenképp, de bárkit megérinthet.

Nekem tetszett, habár az írótól még nem olvastam, de érdekes volt. Nem sok mindent tudok az íróról, de jó volt megnézni, hogy vált belőle világszerte népszerű íróvá. A szereplők eléggé jók voltak, és a sztori is jó volt, a látvány sem volt rossz. :-) Bírtam a négy srácot, és a humorukat. :-) Lily Collins sem volt olyan rossz azért. :-)

Fogalmam sincs Tolkien életéről, nem tudom, mekkora benne az igazságtartalom, és eddig nem is
olvastam az írótól, de őszintén, ezek után most késztetést érzek, és ha másért nem is jó a film – a többi vélemény alapján –, hát akkor azért igen, hogy még több olvasója legyen Tolkien világának. Ó, és Nicholas Hoult <3 megjegyeztem a neved, az biztos.

Nem sokat tudok Tolkien életéről, de szerintem a film 80%-át idealizáló, esztetizáló, eszményítő törekvések teszik ki. Nagyon kamu szagú. A szerelmi szálat személy szerint nem tudtam értékelni. Angyali (tündéri) hölgy, aki állandóan slow-motionben létezik, vagy táncol vagy különcködik, mert a film ezzel képes legitimálni, hogy milyen csodás is ez a nő (és mennyire Arwen- és Lúthien-szerű). Nekem annyi jött le belőle, hogy valójában elképesztően keveset tudtak a valódi személyről, és nem tudták másként eladni nekünk. A nyelvekről szóló részek számomra üresek voltak. Igazából bölcsészkar, első év minimálban. Szóval semmi fantasztikus nem hangzott el. Persze, oké, abban a korban még ez is nagyon „szosszűri” volt. Get it. De a kivitelezés sem lett a legjobb. A TKBT-t viszont bírtam. És Tolkien nyelvtudása előtt is le a kalapokkal, bár ezt nem a film számlájára kéne írni. A háborús jeleneteket eleinte hiteltelen, hollywoodi sémának tartottam, de aztán átment az egész egy didaktikus LoTR párhuzamba, ami szerintem elképesztően hatásvadász lett. A végén (a Barrows-os jeleneten) azért könnyeztem.

Tolkien-t csak szeretni lehet, és az életéről szóló filmnek is olyan a hangulata, mint a könyveinek: Érződik rajta az odafigyelés, szívmelengető, helyeként szomorú és tele van barátsággal és kalanddal. Tetszett, hogy a film fókusza nem a regények megírásán van. Hanem ami fontosabb, azokon az embereken, tapasztalatokon, élményeken, amik írásra késztették, és amely elemek visszaköszönnek a könyveiben. A sok, sok tanulás, a tanári ösztönzés, a nyelvészet iránti rajongás. A barátságok, a szövetség és annak velejárói. A romantika, annak a szomorú és vidám részei. Ezek mind olyan benyomások voltak, amik később a világhíres könyvekhez vezettek. A látvány nagyon szép lett, főleg a világháborús jelenteknél, és ez nagyban emelte a film élményét. Nem muszáj valaminek, szépnek és különlegesnek kinéznie, de azért hatalmas mértékben járul hozzá a film élményéhez. A színészek is egytől egyik remekek, kezdve mellékszereplőktől, egészen a főszereplőkig. Nicholas Hoult tökéletes választás volt, mást már el se tudnék képzelni, mint Tolkien. Egy részt mert jó színész, másrészt mert Hoult olyan a kisugárzása, amitől nagyon hiteles a szerepben. A szerelmét alakító Lily Collins is remek, szimpatikus színész, és jól működött a párosuk.
Minden tekintettben egy remekül elkészített életrajzi film a Tolkien, méltó emléket állít az írónak, és mikor vége, az ember rögtön menne is olvasni a Gyűrűk urát vagy a Hobbit-ot.

Nem vagyok sem Gyűrűk ura, sem Hobbit, sem pedig Tolkien rajongó, nem tudtam az életéről semmit és olvasni sem olvastam tőle, de ezt a filmet imádtam!
Alapvetően Lily Collins miatt néztem meg, de teljesen elvarázsolt a film az elejétől a végéig. Nagyon tetszett Tolkien kamaszkora, a fiúk szövetsége és az Edith-tel való szerelmének bemutatása és még a háborús jelenetek is lenyűgöztek. Nicholas Hoult hatalmasat alakított, nagyszerű színész.
A legjobban a fiúkkal való barátságát élveztem nézni. Geoffrey-t kedveltem a leginkább a három barátja közül. spoiler
Nekem nem volt hiányérzetem, sokkal jobban szeretek az életrajzi filmekben a magánéletről megtudni dolgokat, mint a munkásságról (persze az is fontos), de ezek után jobban utána fogok nézni Tolkien munkásságának, meg hát amúgyis imádom a fantasy világokat.

Egyszerűen csodás! Nekem nagyon tetszett. :)

A film, ami miatt kialakult a nyelvek iránti rajongásom. A Gyűrűk Ura és Középfölde imádatom nem ehhez a filmhez vezethető vissza, ez előtt is szerettem, ez után pedig a könyvek miatt megimádtam. Azonban a nyelvekhez való hozzáállásomon rengeteget segített ez a film.
Ezt leszámítva pedig egy érdekes film, ami hihetetlenül szép élettörténetet mutat be Tolkiennek (vagy -nak?). A lányt nem sikerült megkedvelnem, szerintem nem az évszázad karaktere volt, ellenben a film szinte minden pontja remek volt. A háborús részek lélegzetvisszafojtós jelenetek voltak, a baráti társaság pedig szép kis társaság volt.

(Akik eredeti nyelven nézik, és van rá lehetőségük, főleg az elején felirattal nézzék. Az első fél/háromnegyed órában néha kicsit hadarnak/összemossák a szavakat, nehezen lehetett érteni pár mondatot. Onnantól kezdve már tisztább a beszéd.)

Alapjáraton nem szeretem az életrajzi filmeket, de ez abszolút letaglózott. Persze, szeretem Tolkient, és nyilván amiatt is van bennem egy kis elfogultság a film iránt, de szerintem az életrajzi filmek közül is ez eddig a legjobb, amit láttam (nem, mintha annyit láttam volna).

A legjobban, mint film, a tempója tetszett. Talán sztereotipizálás, talán tényleg így van, nekem az életrajzi filmek mindig lassú, vagy épp túl sokat ugráló, zavaros, üres és leginkább (számomra) unalmas kategóriának tűnt. Hát, ebben ebből semmi nem volt. Jó tempójú, nem túl lassú, de olyan gyors sem, nagyon jól lehet követni az eseményeket, nem vulgáris, nem túl nyálas (ámbár érzékenyebbeket talán megríkathat az utolsó fél órában).

A karakterek imádnivalók voltak. Nem tudok sokat Tolkien életéről, de feltételezem, volt valóságalapja a szereplőknek – nekem mind bejöttek. Jól előadták a saját részüket, a fiúk barátsága nyilván az egyik legfontosabb eleme a filmnek, fantasztikusan meg volt csinálva szerintem. Nem vagyok egy nagy romantikus, de még az Edith-el való részeket is imádtam.

Fantasztikus film volt, számomra nagyon bejött, gondolkodás nélkül a kedvencek közé kerül.

Második alkalommal is ugyanúgy 10 csillagos film, mint elsőre volt. Nagyon szép az egész, szép és szomorú is. Ugyan én azelőtt sokat nem tudtam Tolkien életéről, hogy megnéztem volna ezt a filmet, de ezáltal nyilván kaptam némi betekintést ebbe. Ugyanakkor ami engem lenyűgözött az az volt, ahogy bemutatták, hogy Tolkien mennyire máshogy látta a világot, mint a többi ember. Tetszettek a megoldások, ahogy megelevendtek a Gyűrűk Ura és a Hobbit világának a szimbolikája – emiatt is volt igazán hangulatos. Nagyon szerettem a kis négyes barátságát, ahogy kialakult és ahogy fejlődött közöttük a kötődés, ahogy létrejött ez az igazi kis szövetség. A háborús részek már-már brutálisak voltak, de az is nagyon sokat hozzátett a hangulathoz. A film zenéje igazán kiemelkedő, illett minden apró betétdal az adott jelenethez. Igazából az egész film szerintem egy hatalmas élmény, odaszegez a képernyőhöz és ettől tud igazán jól szórakoztatni még az ellenére is, hogy kifejezetten szomorkás a hangulata inkább.