Viktória királynő és Abdul (2017) 77% 190★

Nagyon szép történet, ami bemutatja, hogy az igazi barátság nem ismer kort, bőrszínt, társadalmi rangot és vallást sem. Jó volt látni, ahogy a királynő Abdul mellett újra életre kap és visszanyeri a világ iránti érdeklődését. Judi Dench remekül játszott, de számomra Ali Fazal sokkal kifejezőbb és a szerep iránt alázatosabb volt. Az udvartartás azonban gyomorszorítóan gusztustalanul viselkedett; kifejezetten sajnáltam a királynőt, amiért ilyen undok, felszínes érdekemberek veszik körül.
Szerintem ez egy nagyon szép, kedves film.

Olvasgattam a film eddigi értékeléseit, és, meglepődtem, hogy ennyire pocsolyába van rántva. Pedig, szerintem gyönyörű darab…
Nekem semmi bajom a korszak-hangulattal, a modor ábrázolásával, a jelmezekkel, a „díszlettel”… (Mi több, én több helyen jártam is, ahol forogtak a kamerák, még fel is kacagtam, mikor megláttam azt a folyosót, ahol sikerült eltévednem, amikor elindultam a mosdóba… :D)
Judi Dench személye számomra mindig annyira méltóságteljes. Rendkívül alkalmas a merev, rideg karakterek ábrázolására, és, amikor ennek ellenére meg tudja mutatni a kifejezetten simulékony arcát, hát, engem bizony megvesz kilóra. (Talán, mert nekem a színésznő gyárilag ilyen hűvös és „idegen”, a helyesebbik oldaláról pedig ezen okból kifolyólag mindig sikerül elfeledkeznem. Aztán, egy-egy produkció kapcsán újra és újra meglepődök. De kellemesen. :-)) Viktória királynő szellemisége – szerintem – remekül átjött a képsorok alatt. Magam is ilyennek képzelném őt, aki erőskezű, ugyanakkor még sincs telesen kőből a szíve, hosszú élete során pedig megtanult a felszín alá nézni.
Aki ilyen pozícióra kerül, ebbe a világba születik, hát… Én most sem irigylem. Egyszerre kell bizalommal és mély fenntartással állni mindenki felé, mert itt nem csak közvetlen, de közvetett is a kihatás. (Ugyanakkor ezzel párhozamosan, a királyság, mint olyan, hát, nem tudom. Én nem feltétlenül vagyok a monarchia híve, pláne manapság. Már nem több az egész egy egyszerű „márkánál”, amit mi tartunk el – sok-sok pénzből.)
Abdul. Szerintem nagyon aranyos és nekem elképesztően hiteles volt az, ahogyan ez a kis egyszerű „fiú” olyan őszinte lelkesedéssel nyitott a királynő felé. És, aki erre – teljesen nyilvánvaló okból – vevő volt. Én abszolút láttam ebben a kapcsolatban a tisztaságot, az őszinte érdeklődést, az újdonság erejét, azt a fajta ambíciót, aminek szellője meglegyintette mindkét felet.
Ami a rasszista vonulatot illeti, azon bizony szomorkodtam, de attól tartok, ez most, napjainkban sincs nagyon másként, úgyhogy, ha úgy tetszik, a téma ma is aktuális. Attól, hogy valaki egy bizonyos etnikumhoz tartozik, vagy, hogy egy bizonyos nyelvet beszél és istenben hisz, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy komolyan radikális / szélsőséges nézeteket is vall. Mindig az embert / az egyént kellene nézni, a tetteit, és, úgy megítélni. Persze ez sokkal nehezebb feladat, hosszabb folyamat, mint pár címke alapján véleményt formálni és felületesen élni az életet, de… Na mindegy, ebbe most ne menjünk bele.

Szóval, ami engem illet, én szeretném megvédeni ezt a filmet, szerintem nagyon szép történet, ízléses megvalósítással. Én megkönnyeztem a végét, pedig nem vagyok az a mindenen bőgős fajta.

Csak pár hónapja hallottam Abdul létezéséről, bár annyira nem ástam bele magam sose az angolok történelmébe. Akartam írni, hogy le vagyok maradva, de „csak” 8 éve találták meg Abdul naplóját.
A Victoria c. sorozatból már nagyjából kezdem megismerni a jellemét Victoriának és az alapján el tudom képzelni, hogy ennyire házsártos öregasszony lett belőle, mégis megtartotta a fiatal szellemét, az érdeklődését az új dolgok iránt és abszolút nem előítéletes, mint az átlag arisztokrata. Mások is írták, nekem is problémát okozott, hogy nem tudom mennyi idő telt el a találkozásuk és a királynő halála között. 2-3 évet érzek, de biztosan több.
Szóval egynek jó volt így kora reggel, de inkább csak Judi Dench miatt néztem végig.

Imádtam. Szeretem az olyan filmeket ahol különböző kultúrák és nagyon más személyiségek találkoznak majd mégis valahogy megtalálják az összhangot. :)
Több ilyen kéne a mai világban.

Judi Dench hozza az elvárhatót, miatta egyszer érdemes megnézni, de ennél sokkal többre nem fogok emlékezni. A történet aranyos is lehetne, de sikerült olyan súlytalanra megcsinálni, hogy fél év múlva emlékezni sem fogok rá.

Rég röhögtem ennyit filmen, Frears remekül aknázta ki az angol arisztokrata képmutatás bányáját.
Csak két dolog volt, ami nem tetszett, egyrészt a végén átment érzelgősbe. Másrészt az időkezeléssel volt gondom, végig az az érzésem volt, mintha ez az egész sztori 1-2 év alatt játszódott volna le, miközben a valóságban 14 évig tartott ez a furcsa kapcsolat. És ez csak a vége felé derül ki pár elszólásból, ami utal a korra.

Egyszeri nézésre jó volt, lekötött. Érdekes volt látni a két világ ütközését, és szép volt hogy Viktória királyő mennyit tanult az indiai kultúráról. A kettejük barátsága jól mutatta, hogy mennyit számít az életben az, hogy kikkel veszi körül magát az ember. Az angolok megint bebizonyították hogy igazi gennyládák. Sznob, rasszista bagázs, akik szeretik magukról azt hinni hogy mindenkinél jobbak. Ez így igaz az egész történelmükre.

Alulmúlta a várakozásaimat a film, még Judi Dench sem tudott kimagaslót alakítani. Egyszer nézhető volt, de semmi extra, nem valószínű, hogy eszembe jutna újranézni.

Imádtam. Judi Dench fantasztikusat alakitott!!!
Hol vicces ,hol komoly, de egy felejthetetlen film volt. Fantasztikus tájak,díszletek,kosztümök színészek .

Nagyon szórakoztató. Vicces, de egyben komoly is, tökéletes kombináció szuper színészekkel!