A másik Boleyn lány (2008) 76% 308★

A film, amelyben a Fekete Özvegy nem mehet feleségül Doctor Strange-hez, mert Hulk szeretője kell, hogy legyen; de jön a felmentősereg Jane Foster személyében. Ő nem éri be azzal, hogy Hulk szeretője lesz, feleségül veteti magát, azonban nem adja könnyen a szívét, Hulk pedig úgy gondolja, Bűzös a legjobb választás a leendő arájának szánt csecsebecse kiszállítására. Minden jó, ha vége jó… majdnem, Jane királyné sajnos a Kormányzó közreműködésével elveszíti a fejét.
A Fekete Özvegy szerencsére megtalálja a boldogságot Göthe Salmander oldalán.

Ha a témáját nézem, rendkívül taszító film. Ha a karakterizálását nézem, ugyancsak nem vagyok oda érte – ezt még kifejtem. De a koncepció, a kosztümök, a színészek abszolút kiválóak, és az érzelmek, amiket kiváltott, ugyancsak erősek, szóval nem viszem lejjebb a csillagozást.
VIII. Henrik az egyik legtaszítóbb történelmi karakter, akiről úgy valaha olvastam. Egy egoista, nárcisztikus, kegyetlen figura, aki egyébként királynak is pocsék volt, és abszolút jól elbánt vele a történelem olyan szempontból, hogy jóformán csak a feleségeiről emlékszünk rá, és a lánya, akit alapból az örökösödésből is ki akart zárni, az ország egyik legismertebb uralkodója lett. És pont ezért röhejesnek találom, hogy sokan elkezdenek a feleségek sorsán vitatkozni, hogy ki volt az „igazi” királynő, ki volt, aki tényleg „szerelmes” volt. Senki. Emellett a férfi mellett mindenki áldozat volt, teljesen mindegy, hogy lefejezték, elvált, vagy meghalt. És igazság szerint ez a véleményem Boleyn Annára is kiterjed.
Mert igen. Itt és más feldolgozásokban is, sőt jó eséllyel a történelemben is, egy okos, ambíciózus, és manipulatív nőről van szó, aki hatalmat és pozíciót akart – és ezért gyakorlatilag mindenre képes volt. És igen, amit a testvérével csinált (meg egyébként a királynővel is – szegény Aragóniai Katalin se tehetett az egész helyzetről, és egyébként ő is egy rendkívül erős nő volt abban az őrült korszakban), az eszméletlenül tisztességtelen. De figyelembe kell venni, hogy ebben a világban, ebben a korban nem volt tisztességes út. Ha egy nő akart valaki lenni, azt nem tudta máshogy elérni, mint mások hátán felkapaszkodva, jóformán nem volt jövőd, ha nem férfinek születtél, és ezt látványosan vele is érzékeltették. Én nem tudom elítélni azért, mert ennél többet akart – még kevésbé mert brutális árat fizetett érte, és nagyon utolérte a sors minden döntéséért. Egy kicsit pont ezért sajnáltam, hogy egyes pontokon (spoiler), mennyire gyengének és esendőnek mutatták. Lehet, hogy nem volt tisztességes, vagy jó ember, de ha az ember utánaolvas, eléggé látszik, hogy nagyon tudta, milyen játékot játszik, és mekkora a tétje.
Mária pont a másik véglet, ő sodródik az árral, abszolút áldozat, és el is fogadja az áldozat szerepét – igazából aktívan nem dönt, mindig báb valaki játszmájában, ha nem a férfiak, az apja, a nagybátyja, a férje vagy Henrik manipulálja, akkor a testvére… végső soron ő jön ki jobban az egészből, de azért pofonokból rengeteg kijut neki. Ami nem tetszik, az az, hogy míg Mária a teljesen feddhetetlen angyalként lett megjelenítve, addig Anna nagyon sokszor teljesen démonizálva lett – sokkal jobban kellett volna hangsúlyozni, hogy itt egy lehetetlen helyzet két különböző megközelítéséről volt szó, nem egy gonoszról és egy jóról. Legfőképp pedig az nem tetszik, hogy a vérfertőzés vonalat – ha nem is teljesen de belekeverték. Az azt hiszem már bizonyított, hogy hogy politikai besározás volt, hogy tényleges kivégzésig lehessen elvinni a pert, itt pedig igazából nagyon komoly alapot adtak neki, ami egy szinten megint leemelte Henrikről a felelősséget, és Anna nyakába varrta.
A kosztümöket imádom. Persze, nem teljesen hitelesek, a legemlékezetesebb zöld ruha lehetetlen, hogy ebben a korszakban, ilyen színű lehetett volna, de iszonyú jól néznek ki, nagyon illenek a karakterekhez, és külön értékelem, hogy bár Henrikre szokás szerint egy jóképű és fiatal férfit castingoltak egy nagydarab, és nem kifejezetten vonzó helyett, azért tudták olyan szerencsétlenül öltöztetni, hogy néhol idézze a valós megjelenését. Maguk a színészek mind elképesztőek, Natalie Portman néhány szerencsétlenre írt jelenet ellenére kiköpött Boleyn Anna, és nagyon elemében van a szerepben, de még a mellékszerepek is eléggé sztárparádénak számítanak.
Szóval összességében, maga a téma erős, a megvalósítás is erős, de olyan szemszögeket és konklúziókat választ a film, amik határozottan nem tetszettek, és nem is éreztem őket hitelesnek. Ennek nyilván az is az oka, hogy a film nagyon csak egy kis szeletet mutat meg a történetből, de lehetett volna ezt sokkal kevésbé fekete-fehéren csinálni, ami egy sokkal jobb történetet eredményezett volna.

Nem éppen vidám film, cserébe kiváló színészek szerepelnek benne, gyönyörű kosztümökben. Scarlett Johansson játéka tetszett, ami ritka, de az abszolút favoritom Natalie Portman volt, aki csodálatosat nyújtott Boleyn Anna szerepében. Teljesen lenyűgözött. Nekem tetszett a film, simán újranézős.

Hű, magamat is meglepve, nagyon tetszett a film. Történelmi, amiket annyira nem szeretek, viszont az elejétől a végéig fenn tartotta az érdeklődésem, nagyon összetett volt és újabb okot adott arra, hogy igenis adnom kellene esélyt az ehhez hasonló sztoriknak.
Fura volt Scarlett és Benedict karakterét egy párként látni, én őket kettejüket sose tudtam együtt elképzelni.
Natalie Portman az agyamra ment és szerintem amúgy annyira nem is szép, mint amennyire én hittem. Legalábbis itt Scarlett sokkal szebb, mint ő, sőt.
Minden esetre nagyon örülök, hogy ez volt az egyik választásom a Benedictes kihíváshoz.

Nagyon rossz volt nézni a filmet.
Henrik életét nem követtem annyira, néha, ha van róla dokumentumfilm, azt megnézem, de egyébként, ha megkérdeznek, az első gondolatom róla, hogy volt 6 felesége és eléggé egatív jelenség volt.
A film a második házasságát tárgyalja, ott is inkább azt, hogy hogyan váltogatja a nőket.
Anna és Mária között egy viszály bontakozik ki, Anna irányítja a dolgokat és azért ő sem volt piskóta.
Ami kiakasztott, azok a férfiak ebben a filmben. Mai szemmel nézve gusztustalanul viselkednek, „adják-veszik” a nőket, aztán úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi. Néhol felnevettem ezen az abszurd helyzeten.
A színészi játék jó volt, bár Scarlett Johansson most sem tudott meggyőzni, hogy a kinézetén kívül mit is keres a filmszakmában, és hogy baromi nagy mázlija van. Portman ezerszer jobban alakít.

Engem ez a film rendesen felkavart. Nyomasztó film a 16 század női sorsáról, s azon belül is a nemesi szférából.
Hiába kiváló a színészi gárda, nagyszerűen hoznak minden karaktert, de egyszerűen nehéz megemészteni a történetet. Tudom, hogy abban a korban így működtek a dolgok. Nagyjából még meg is voltak a történelmi emlékeim VIII. Henrikről, de valahogy mégis kiakadtam, ahogy pörögtek a jelenetek.
Nem hiszem, hogy valaha is újra fogom nézni.

Jól visszaadja a történelmi eseményeket, a kosztümök nagyon szépek, a szereplők jól játszottak. Nekem ez valahogy emészthetőbb volt, mint a filmsorozat, és Eric Bana is hitelesebb Henrikként.

A kosztümös filmekhez általában jár egy vödörnyi nyál is. Na, ehhez nem. Pont ezért tudtam értékelni a látottakat (amellett persze, hogy a női karakterektől itt is felfordult a gyomrom – hataloméhes cafka mind). Dicsérhetném a színészeket… és meg is teszem, mert mindenki odatette magát, de! Most beletiprok pár ember lelkébe, de Eric Bana szerintem miscast volt a javából. Egyszerűen túl jóképű, túl „mai feje” van ahhoz (mi volt ez a XXI. századi divatszakáll?), hogy elhiggyem róla, ő VIII. Henrik. Egyébként elég megnézni egy korabeli portrét róla… mármint a valódi királyról. Egy rusnya, pökhendi, nőfaló alak volt, pont mint egy frissen leleplezett celeb szexuális ragadozó, aki azt hiszi magáról, hogy minden nő őt akarja, mert milyen jóképű, pedig hát a hatalom az, amiért széttárulnak a lábak. Eric Bana ezt pont hogy nem tudta elérni a film alatt, ha csóró lenne, akkor is döglenének érte a nők.

Alcím javaslat: Anna tönkre teszi a családot. (Az furcsa, hogy az gondoltam Portmannek jól állt ez a szerep? :D Nem tudom mennyire hisztérika, de…)
Őszintén szólva nem tudok sajnálni valakit, aki annyira önző, hogy a saját testvérével is így elbánik, csak azért, mert akar egy pasit (meg, gondolom a hatalmat), akit szépen behálóz, aztán jön a karma és kiszúr vele (nem lesz fiú gyermeke, stb), és átmegy hisztérikába, mert pánikol, hogy van valami, amit nem tud irányítani. A végén én nem voltam olyan szomorú, mint a Mária, mert csak az jutott eszembe, hogy „bakker, miután tönkretett mindenkit maga körül, megérdemelte”.
Mélyebben nem mennék bele, mert úgy általában zavar, hogy abban a korban „mennyit ért” egy nő és milyen (lehetett) a nemesség, főleg a király/befolyásos pozíciók körül.

Kifejezetten tetszett a film, nagyon erős volt a mondanivalója és adott egyfajta betekintést az akkori női sorsokba. A színészek nagyon erősen hozták a karaktereiket, talán ezért is tetszett annyira – maga a történet ugye nem ismeretlen senkinek, de azért így is hihetetlen, hogy mennyire szövevényes volt a király és a Boleyn család között a kapcsolat. Leginkább persze a közte és a két lány közötti kapcsolat. Ezek az események tényleg hatalmas fordulatot eredményeztek Anglia történelmében.
A kosztümök is egyébként gyönyörűek voltak, de azért inkább mondanám nyomasztónak/visszataszítónak a témát. Mindenesetre kosztümös filmek közül ez tényleg a jobb fajta.