Anna ezer napja (1969) 80% 9★

Őszintén, úgy, hogy nemrég láttam „A másik Boleyn lány”-t, eléggé a fejemben volt, hogy mit szeretnék egy feldolgozástól a témában (és mit nem adott meg az a film), és most nagyon pozitívan csalódtam.
Mert egyrészt, Genevieve Bujold zseniális Boleyn Anna volt. Nem tagadom, hogy nekem elég rendesen meghatározta az érdeklődésemet a témában, és a viszonyomat a karakterekhez a Six musical, és igazából, ha sokkal komolyabb formában is, de ez a feldolgozása a karakternek, és az nagyon közel volt egymáshoz. Egy iszonyatosan okos, rendkívül manipulatív, zseniális, cinikus humorú, nagyon ambíciózus nőnek ábrázolják, akinek megvan a kiállása, a stílusa, hogy elérje amit akar, és a bátorsága, hogy mikor túl messzire megy, akkor ne visszakozzon, hanem eltűrje a következményeket. Itt sem ábrázolják makulátlan karakternek, Aragóniai Katalint végtelenül sajnáltam mellette, és ahogy Wolsey-t kicsinálja, az se egy szép történetszál, de itt nem is démonizálják – sokkal inkább megvolt az az érzésem, hogy egy embertelen korban egy nő, aki magasra tört. Az pedig egy külön extra, hogy a színésznő egyébként kifejezetten kistermetű, törékeny megjelenésű, és mégis átad egy olyan határozottságot és erőt, amit első ránézésre nem feltételeztem volna.
És őszintén – Henrik ábrázolása is érdekes volt. Abúzív? Az. Ábrázolva van, hogy kidobja a nőket, miután megunta őket, akár szeretőről, akár királynőről van szó? Igen. Nem is vonzó? Nem bizony. Ennek ellenére meg lehet érteni, hogy hogyan tudott magába bolondítani nőket, és belemanipulálni őket ilyen helyzetekbe? Frusztráló szinten igen. Néha én, a néző nem tudtam megmondani, hogy mikor, és mit gondol komolyan, és mi csak érzelmi zsarolás – nagyon kényelmetlenül éreztem magam, mert ebben a feldolgozásban kicsit a helyére került a fejemben, hogy hogy lehet, hogy ez a vadállat intelligens nőket tudott megvezetni.
A film amúgy nincs túltolva, nincs agyon romantizálva, és két óráig végig fenntartja az érdeklődést – nem érződik réginek, vagy lassúnak, meg nem mondtam volna, hogy ’69-es, ha nem tudom. Egyébként érdemes eredeti hanggal nézni, egyrészt, mert Boleyn Anna francia akcentusa jó kis extra, másrészt meg azért, mert a végéig nem sikerült eldönteni a magyar szinkronban, hogy most Elizabeth vagy Erzsébet a leendő királynő.

Érdekes, de számomra nagyon lassú és túl hosszú film. A Richard Burton által megjelenített Henrik remekül visszaadta mindazt, amit feltételezünk a történelmi alakról, ugyanakkor megmutatta azt is, hogy a maga módján megvolt a vonzereje; ami nem csak abban nyilvánult meg, hogy a fején volt a korona. Mellette kiváló volt Anna is, vagyis Genevieve Bujold. Nagyon tetszettek Anna replikái a király felé, illetve a film szépen mutatta be a nők sorsát is. A kosztümök csodálatosak voltak. Lényegében tényleg annyi volt vele a gondom, hogy nem igazán kötött le és többször is azon kaptam magam, hogy unatkozom.