Szulejmán (2011–2014) 80% 61★

Ne kérdezzetek semmit. Nem válaszolok.
De igen. Nézem. :D

Az első két évadot nagyon szerettem, de ez a harmadik valahogy nem jött át.

A mohácsi csata a kedvencem a sorozatból. Nekem igazából csak az nem tetszett, hogy spoiler és a rodoszi csata után már nem nagyon mutatják a csatajeleneteket.

Áh, a gilti plezsörök gilti plezsöre :D
Sose vallanám be senkinek, hogy én ezt már egyszer végig néztem törökül angol felirattal meg kétszer magyarul xD ez egy olyan titok, amit magammal akarok vinni a sírba xD
Van valami hipnotikus a történelmi drámákban számomra, hogy még azt is képes vagyok elfelejteni, hogy én utálom a szappanoperákat tul.képpen.
Van azonban ebben a sorozatban valami ami miatt időről időre úgy érzem elő kell vennem. A magyar szinkron rendkívül jól sikerült, ami ritka manapság, leginkább csak a fejem szoktam fogni, olyan csapnivaló szinkron színészeket favorizálnak…
Nade maga a sztori…nos ez egy történelmi szappanopera. Ebből adódóan csak félig meddig történelem hű. Sokan vádolják azzal a sorozatot, hogy sok dolgot elferdít és én ezt nem is kétlem, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy rengeteg drámai szál/fordulat/csattanó a valóságban egyáltalán nem történt meg, de az is biztos, hogy még a török történészek sem igazán biztosak abban, hogy mi az, ami megtörtént és mi nem pl. ahogy én tudom a mai napig nem tudtak dűlőre jutni azzal kapcsolatban, hogy Szulejmán anyja most tényleg a krími tatár lánya volt vagy egyszerű ágyas rabszolga. A sorozatban ő a krími királyi család tagja, tehát nemesi származású, de a helyzet, hogy nem igazán támasztja ezt alá semmi, sőt inkább ellenkezője a valószínűbb, bár 100%-os bizonyítékot erre már soha nem fogunk kapni.
Sokan azt is fájlalták a sorozatba, hogy a szultán húgai miért gyakorolnak ilyen erős hatást az uralkodóra, miért szólnak bele az életébe, miért hoznak döntést a szultán felesége, ágyasai, gyerekei ügyeit illetően. Elsőre én is úgy gondoltam, hogy Szulejmán testvéreit csak a szimpla dráma és szórakoztatás kedvéért tartják a szultán közelében, de aztán jobban belegondolom, így sokadszori végignézés után. A régi időkben rettenetesen sokat számított, hogy ki mennyire állt közel a hatalom központjához, aki ez esetben nyilván maga a szultán, de ezt földrajzi értelemben is érdemes komolyan venni. Szó szerint! Ha hatalmat akartál nem volt elég, hogy a szultán testvére voltál, merthát nyilván egy muzulmán uralkodónak annyi nővére és húga lehetett, mint amennyi csillag van az égen. Nyilván, aki nyugodt, biztonságos életre vágyott és nem kívánt beleszólni a politikába, nem vágyott különösebb hatalmai pozícióra, vagyonra, birtokra, annak pont hogy az tett jót, ha minél távolabb ért az udvartól. Viszont, ha valaki hatalmat akart, pénzt, birtokot, dicsőséget annak olyan közel kellett földrajzilag is és átvitt értelemben is állnia a szultánhoz, amennyire csak nem szégyellte és igen ez bizony azzal járt, hogy el kellett végeznie a legveszélyesebb munkát a világon, vagyis bele kellett szólnia a szultán magánéletébe. Veszélyes vállalkozás, nem is sokan élték túl, de akinek sikerült az könnyen a saját malmára terelhette a vizet. Úgyhogy annak ellenére, hogy milyen furának hatott eleinte, hogy a szultán húgai ennyire beleártják magukat a bátyjuk életébe mostmár nagyon is el tudom képzelni. Nagyon jó példa erre a sorozatban megismert Hatice, Sah Huban és Fatma. Ők aktívan beleszóltak a szultán magánéletébe, mert most akárhonnan is nézzük a négy nővér közül, ők voltak, akik ilyen olyan indokkal, de mindig beleártották magukat Szuli életébe, ki ezért ki azért. Aztán itt van Beyhan, aki köszöni szépen sem a bátyjából sema testvéreiből se senki másból nem kér, miután a férjét megölték, de előtte sem volt túl aktívan jelen az udvarban. A nővérek közül ő volt az egyetlen, aki nem akarta irányítani az uralkodót, mert nem is akart semmit csak csendben, nyugodtan éldegélni. Egyértelműen ő volt a kedvencem, ő nem vett részt semmiféle intrikában, ármányban, csak néha felbukkant, de mindig anélkül távozott, hogy magára haragított volna valakit.
Hatice a létező legirritálóbb, legvisszataszítóbb az egész sztoriban. Az elején még Beyhanhoz hasonlóan ő is inkább ilyen kis semlegeske volt, törődött a maga dolgával, élt a maga kis álomvilágában, aztán megházasodott és onnantól kezdve egy utálat volt. És de sok olyan nő van a világon, aki olyan, mint ő…férje minden ballépéséért Hürremet okolta és rajta is akart bosszút állni, nem is azon akik elkövették ellene az árulást. Tiszta röhej, agyilag totál instabil, bár nem is csoda, hiszen ő volt a legjobban elkényeztetve.
Sah szultána már egy fokkal tűrhetőbb, Haticéval ellentétben, neki tényleg volt esze, méltó ellenfele lett Hürremnek. Fatmát túl későn hozták be a kpébe, nem igazán volt alkalma kiforrni, ő szimplán csak idegesítő volt.
A szolgálók közül egyértelműen Sümbül és Gül voltak a legjobbak, imádtam nézni a civakodásukat. Daje és Afife is mind nagyon jók voltak, Daje jobb sorsa lett volna érdemes, szegénnyel nagyon elbántak a végére. Nigar pedig megérne egy külön bejegyzést, de hozzá csak annyit fűznék, hogy az első évadban ő volt a kedvencem. Komolyan, még a főszereplő Hürremnél is jobban kedveltem…mondjuk az leginkább annak volt köszönhető, hogy Hürrem ez elején kifejezetten unszimpatikus karakter volt még. Nigar a tökéletes mintapéldája annak, hogy egy nőt miként tud a szerelem tönkretenni, a mélybe taszítani. Ő a tökéletes mintapéldája annak, hogy egy nőnek a szerelem nem feltétlenül áldás, hanem inkább csak átok és boldogabb életet élhetett volna nélküle. Ha Ibrahim nem lett volna mennyivel boldogabb életet élhetett volna. És ha már Ibrahim…a legnagyobb sz'rrágója a sorozatnak. Noha próbálták a készítők senkit sem konkrétan szentnek vagy gonosznak beállítani, ez Ibrahimnál is megvolt, de számomra végig ellenszenves volt és határozottan nem érdemelte meg, hogy a halála után annyian bosszút akartak állni érte, már csak azért, mert Ibrahim mindent csak önmagáért tett, neki sosem volt igazán fontos senki, csakis önmaga, csak azt nézte, hogy ő neki hogy jó meg hogy nem. Még úgy hellyel közzel Musztafáért ímmel, ámmal keresztbetett egy-két szalmaszálat, de azt is csak igazándiból akkor mikor még gyerek volt, utána már tett rá magasról, önmagát helyezte előtérbe. Hürrem szemétségei legalább érthetőek voltak, hiszen ő az életéért küzdött, később pedig a gyerekei miatt kellett bemocskolnia a kezét, de Ibrahim? Ő aztán tutira nem volt rászorulva arra, hogy ilyen mocskos játékokat játszon, az ő életét (akkor még) nem veszélyeztette senki. Hürrem egy ágyasrabszolga volt, minden nap kisebb nagyobb csatákat kellett meggvívnia, hogy megérhesse a másnapot, de Ibrahim? Nem, számára nincs mentség. A Hatice iránt érzett naaaaagy szerelmét, meg inkább hagyjuk, az instát fárssza ezzel ne engem :D egy pillanatig sem hittem el, hogy valóban annyira szeretné, ahogy a nő szerette őt.
Mahidevran szintén nem félt sosem bemocskolni a kezét, de neki ott volt a fia, aki miatt kénytelen volt sokszor övön aluli ütéseket bevinni.
Hürrem pedig…nos egyértelműen neki szurkoltam végig, bár ezt néha igazán megnehezítette. A legtöbb húzása érthető volt, bizonyos dolgokat muszáj volt megtennie, sok mindenre mások kényszerítették rá, de azért voltak bizonyos megmozdulásai, amik már tényleg túlmentek a jóízlés határán. Ő a sorozat főhősnője, de senki ne várjon egy szende, szent szűzmáriát, Hürrem egy igazi harcos volt, de sajnos kard hiányában azzal kellett harcolnia, ami éppen megadatott neki. Kétszer vált számomra teljes mértékben unszimpatikussá, mégpedig mikor az elején a krími barátnőjével elbánt, meg mikor a később évadokban, ahogy a lányával bánt ( bár ez utóbbira is van magyarázat).

Annyira imádom ezt a sorozatot, pedig már nem sok van hátra belőle! :( De Úgy bele tudom élni magam, mintha én is ott lennék velük miközben nézem, és ez ritka, mert most is több sorozatot nézek, de ennyire egyikbe se tudom magam beleélni, és átérezni. Nem tudom mikor találok olyat ami ezt az érzést pótolja, ha ennek vége lesz! :'(

Nem hiteltelenebb pl. a Tudoroknál, van benne történelmi hűség és lódítás is, no meg szerelem és ármány, árulás, politika, harc – ahogy kell. Meglepően kellemes sodrású sorozat, az elején még nem hittem volna, hogy ennyire magával ragad, de mégis sikerült beszippantania, rendesen tudok izgulni meg bosszankodni alatta.

Korábban az RTL Klub-on néztem édesanyám és nagymamám társaságában, akkor még nem kötött le igazán. Aztán a Tik tok csodás világában többször találkoztam kivágott jelenetekkel, ott döntöttem el, hogy én bizony végig fogom ezt nézni…

… TE jó ég, én ezt mennyire szeretem… A dráma, a helyszínek, a ruhák *-*

Ez a sorozat az én „guilty pleasure”-öm.