Haldoklik IV. Vilmos angol király, és törvényes örököse nem lévén, az ifjú Viktória hercegnő a trón várományosa. Az alig tizennyolc éves lánynak nem volt boldog gyermekkora, poroszos nevelésben részesült, az anyja, Lehzen bárónő állandó ellenőrzés alatt tartotta. Anyja tanácsadója, Sir John… [tovább]
Az ifjú Viktória királynő (2009) 118★
105' · amerikai, egyesült királysági · dráma, romantikus, történelmi, életrajzi 12
Képek 37
Szereposztás
Kedvencelte 21
Várólistára tette 155
Kiemelt értékelések
Könnyed szórakozás nyújtott, nem bolygatott politikai kérdéseket, annál inkább a szerelemre fókuszált, ami egyáltalán nem ment a film rovására. A zenék kiválóak voltak, mint ahogy a kosztümök is. Emily Blunt is csodás volt benne.
Romantikus, kosztümös sztorinak bájos és szerethető; engem legalábbis teljes mértékben elvarázsolt Albert és Viktória párosa. Hogy történelmileg mennyire pontos, azt nem az én tisztségem vitatni, mert fogalmam sincs. Nagyon érdekelt a történet, de számomra az első körülbelül hatvan perc elég döcögős volt; nézette magát, viszont különösebben nem keltette fel az érdeklődésem. Cserébe az utolsó bő fél órát nagyon élveztem. Mindent összevetve ez egy kedves film, de semmi extra.
Kicsit lassúnak érződő film, de nekem tetszett. Nagyon régóta várakozott már a várólistámon, de most kedvem volt valami viktóriánus dolgot nézni, így előkerült és kellőképpen ki is tudott kapcsolni. Meglepett, hogy számomra mennyi ismert arc szerepelt a filmben, de ennek örültem. Emily nagyon jól játszotta Viktória szerepét. A kosztümök szépek voltak és a díszletek is, de azért van egy olyan érzésem, hogy még így sem a teljes képet kaptuk meg erről a történetről. Ha hosszabb lett volna, akkor lehet, hogy jobban ki tudott volna bontakozni, de mint írtam nekem így is tetszett ez a megvalósítás.
Másodszori megnézés után kicsit rövidnek érzem, sok minden kimaradt a filmből, amit még életrajzi elemként bele vehettek volna. De mind Emily Blunt, mind Rupert Friend nagyon jól alakították a szerepüket, klassz páros voltak akárcsak az életben Viktória és Albert :)
Történelmi filmet egyébként sem lehet elrontani, a ruhák és a korhű berendezés talán még a rossz színészi játékot is megjavítaná :)
A sorozathoz képest sokkal pontosabban ábrázolja a politikai viszonyokat, játszmákat, hihetőbbek a karakterek. Azért érdekes, hogy bizonyos tények egymásnak ellentmondóan jelennek meg a filmekben (pl. Lehzen elküldése itt még az első gyerek előtt, a sorozatban viszont évekig részt vesz a gyerekek nevelésében). Körülnéztem, de úgy tűnik, hogy egy 1926-ban írt életrajzi regényen kívül nem jelent meg róla itthon releváns életrajz, kár.
Hát elág unalmas volt, a sorozat ezerszer jobb (na meg abban szerepel Rufus Sewell, az minimum 5000 pontot ér XD)
A viktoriánus kor és a nevét adó királynő az egyik kedvenc érdeklődési köröm a brit történelemből, úgyhogy kíváncsian vártam, mit tartogat számomra a film. Ahogy a cím is mondja, Viktória fiatal éveibe tekinthettünk bele, kezdve onnan, hogy trónörökösként ki milyen politikai cselszövésekhez akarta felhasználni, egészen trónra lépéséig és Albert herceggel kialakult, legendássá lett szerelméig. Bevallom, a történelmi, politikai részek követése és megértése nem volt könnyű, csiszolásra szoruló tudásom mellett a történetmesélés sem volt a segítségemre, néha csak ugrált egyik eseményről a másikra. A különböző önös érdekek, a problémás családi viszonyok, a tradíciók, előjogok, kötelességek bemutatása viszont tetszett, akárcsak a hangsúlyosan jelenlévő, lassan alakuló szimpátia a leendő királynő és férje között. Szerencsére a készítők nem egy giccses romantikus történet szereplőiként mutatták be őket, kapcsolatuk kevésbé szép, fenntartásokból, veszekedésekből, ellentétes gondolatokból álló részeit sem hagyták ki. Ami az elbeszélést illeti, hiába volt jó ötlet egymás mellett láttatni a politikai és magánéleti szálakat, mégis úgy éreztem, a párhuzamosság miatt egyikre sem jutott elég idő, hogy jobban kibontakoztassák. Színészek terén Emily Blunt fantasztikus választás volt a címszerepre, mert amellett, hogy gyönyörű nő, a fiatal Viktóriában lévő kettősséget tökéletesen jelenítette meg; egyszerre volt heves, bohó leányzó és elszánt, érett gondolkodású felnőtt, akit ugyan nyomasztottak az esetleges hibák, melyeket elkövethet tapasztalatlansága miatt, de nem hagyta, hogy ezek letörjék, épp ellenkezőleg, tanult belőlük, hogy azzá a határozott királynővé váljon, akit a történelemkönyvekből ismerhetünk. A többi színész is remek munkát végzett, főleg Rupert Friend Albertként, aki Blunthoz hasonlóan hibátlanul mutatta be figurája sokszínűségét, legyen szó a herceg alárendelt szerepével kapcsolatos érzéseiről vagy Viktóriához fűződő szerelméről.
Összességében nézve tetszett, amit láttam, főleg a színészi játék és a korhű öltözetek, helyszínek, s igaz, hogy a történetnek is akadtak érdekes részei, a cselekményvezetés kidolgozatlansága miatt mégsem lett maradéktalanul pozitív élmény a film megtekintése.
Most hogy láttam a sorozatot is, az sokkal jobban tetszik. Ez inkább a romantikus részen visz minket míg ott a politikai hátteret is látjuk. Azért még mindig kedvenc a film, főleg a zenék miatt.
Nem volt rossz, csak kevés. Gyönyörű díszletek, ruhák, talán a kort is sikerült megidézni, de a történet felületes. Viktória trónra kerülésének előzményei, koronázása és még pár jelenet feleségként. Nekem ez a film valahogy semmilyen volt, csak a felszínt kapargatták kicsit. Mire elmélyedhetett volna a történetben véget ért a műsoridő. Egynek jó volt, de nem hagy bennem mély nyomot.