Ammonita (2020) 70% 61★

Mindkét színésznő csodálója vagyok, szóval nem volt kérdés, hogy megnézem-e a filmet, inkább az volt az, hogy mikor kerül sor rá.
A Mary nevű karakter ilyen visszafogott, introvertált személyiség volt, korántsem jelentette azt, hogy neki kevésbé voltak érzelmei.
Mondjuk én inkább Charlotte-ot kedveltem meg, főként a film közepe felé, mindez többek közt Saoirse Ronan bájos kis lényének köszönhető.

A film megmutatta a meztelen valóságot. Szó szerint. Kate Winslet brilliásan alakította Mary Anning szerepét. Ő és Saoirse Ronan nagyon átélték a szerepüket. Ha nem tudtam volna, hogy nem így van azt hittem volna, hogy leszbikusok. Félreértés ne essék ezt dícséretnek szántam.

Hangulatilag és felépítéseileg is nagyon hasonlított számomra a Portré a lángoló fiatal lányról című filmhez. Csendes, művészi, két jó színésznővel. Utóbbi azonban nem igazán érződött; Kate Winslet karakterének nem volt tere, Saoirse Ronannek pedig nem kifejezetten állt jól ez az életképtelen szerep. Bár szerelmi történet, egyáltalán nem éreztem a kémiát Mary és Charlotte között. Sokkal érdekesebb volt számomra az, hogy betekinthettem egy olyan asszony viszontagságos, nehéz életébe, aki hatalmas munkát vitt véghez és eddig még csak nem is hallottam róla.

az „Isten országa” után ez sajnos csalódás, gyenge lett Francis Lee-től. pedig mikor megláttam, hogy új játékfilmmel jött ki, nagyon vártam. a történet, a korszak, minden adott volt, ráadásul két ilyen kaliberű színésznővel. igazán kár érte. ami előbbi filmnél működött a főszereplők között, az itt teljesen hiányzott szerintem, a kémia. ugyanakkor a hangulata, ez a lassú építkezés, a puritánsága, vagy minimalizmusa, ki minek nevezi nekem nagyon tetszett. és ha már fosszilía gyűjtés, tényleg helytállónak érzem azt a kritikát, – amit olvastam valahol, talán imdb-n – hogy a két nő úgy játszott végig, mintha maguk is ilyen kőbe fagyott teremtmények lennének.
+ tiszta déjá vum volt, mintha erről a sztoriról lenne egy regény/könyv is, de nem jöttem rá.
azért várós a rendező következő filmje, – bármi is legyen az –, mert nagy hangulatteremtőnek gondolom.

Kate Winslet még mindig az egyik legcsodálatosabb színésznő, imádom, kár is lenne tagadni. Nagyon hitelesen személyesítette meg az érzelmeit kimutatni nem tudó, de annál érzékenyebb kutatót, aki a munkájába veti magát, csak ne kelljen szeretnie, mert ha egyszer beleszeret valakibe, akkor elveszíti az önkontrollt, teljesen alárendeli magát annak a valakinek, és akkor sérülékennyé válhat.
Saoirse Ronan, akinek még mindig nem tudom hogyan kell kimondani a nevét, tökéletesen hozta a kicsit naiv, önsajnálattól sem mentes feleséget, aki arra vágyott, hogy egy kicsit komolyabban vegyék. Én nem éreztem lassúnak a filmet, szerintem megfelelő ütemű volt ahhoz, fel tudja építeni a történetet, és ahhoz, hogy megismerjük a szereplőket, és a motivációikat. spoiler
Amit hiányoltam, hogy a film kevésbé hangsúlyozza ki Mary Anning nagyságát, holott utánaolvasva nagyon sokat tett le az asztalra felfedezéseivel, és a tudomány nagyon sokat köszönhet neki a paleontológia terén. Aki esetleg a munkásságát részletesebben szeretné megismerni, csalódni fog a filmben, mert ez inkább egy fikcionális szerelmi történet, mintsem egy nagyszerű, de korában el nem ismert, tudósról való megemlékezés, viszont mint szerelmi történet, nekem nagyon tetszett.

Csöndes film. Talán többet vártam tőle, ezért lett a pontozás úgy, ahogy, meg szerintem van benne egy-két fölös jelenet, de hát, más az észjárásunk a rendezővel, hála az égnek. A fene elvárások a kíváncsiság helyett. :) Mégis, szerintem van benne valami. Időnként ugyanis eszembe jut, a sztori is, a minimalista ábrázolás, a hangulata. Átérezni benne a metsző szelet. Morzsolja az ember a csendes sorsokat belőle.

2024. eleje – Továbbra is hallgatok részleteket a zenéjéből, és nekem visszahozza a hangulatát, azt a keserédes ízt, amit a sztori ad. Szóval jó kis film ez, a hétről fel is emeltem nyolcra a csillagai számát.

„I want this to be different. Our different.”

Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. A zenéi, a képi világa, a lassúsága tetszett, de amúgy sokszor untam és nekem itt Kate valahogy nem adott át túl sok érzelmet.

Nagyon furcsa film volt. Mary nem tudta kimutatni az érzelmeit. S mire sikerült, addigra Charlotte elutazott. Egy megkeseredett tudós volt Mary, gyerek, család nélkül. Csak a munkájának élt.
Néhol unatkoztam, ez a viktoriánus kor, nem egy mozgalmas időszak volt.
Azért egyszer nézhető darab, mivel két nő szerelméről szól, szexjelent is van benne.