A számolás joga (2016) 91% 811★

Holnap minden egyes létező ismerősömnek mondani fogom, hogy kérem, nézze meg. A film elejétől a legvégéig csak lenyűgözött. Köszönöm ezt a gyönyörű és felejthetetlen élményt. Ezerszer újranézős. Akár most rögtön.

Imádtam. Ez a film a bátrakról szól… nekem…
A sztori nagyon jó. Bekukkantani a NASA-hoz (még ha 55 évvel ezelőttre is) nagyon jó. A korabeli kütyük használat közben: félháznyi IBM vs. tábla+kréta párharc nagyon menő volt.
A csajok zseniálisak, és az is, ahogy a saját harcaikat megvívják, nem erővel, hanem fifikával. Az egész filmben jól eltalálták ennek az arányát és a hangját is. Visszafogottan kezelték, ahhoz képest, hogy a film a rasszizmusra volt kihegyezve (nem volt vér, halál, atomvillanás) és mégis, így nagyobbat ütött.
Érdekes volt a jin-jang is… a színeseknél csak csajok voltak a „számolók”, a fehéreknél csak férfiak… ide csöppen egy fekete csaj, majd a végén a kilövésnél a csak fekete csajok közé egy fehér férfi… kozmikus erők a világegyetemben, és egyik sem létezhet a másik nélkül… nemcsak a férfiak a nők nélkül, de a fehérek a feketék nélkül sem… mert, hogy nem ez számít, hanem a tudás, vagyis az egész, amit mindez kiad.
A pilótánkat a legelső perctől szerettem, ahogy az üdvözlésnél lekakilta a smúzolást, és kezet fogott a néger csajokkal… fontos üzenetet hordozott végig… nem a bürokraták, és a törvényhozók vigyáznak a fenekedre, ők csak parádézni tudnak… mai napig aktuális…
… és ami még zseniális volt, az a filmzene. Minden egyes darabja Ray Charles-tól Mary J. Blige-ig.

Nagyon imádtam.
Megható, izgalmas, és számomra helyenként bosszantó. Sosem bírom idegbaj nélkül nézni azokat a jeleneteket, amikor valakiket nem vesznek ember számba, mert lényegében nem fehér, hetero férfi. Mindig felhúz. Na, de ez a film! Harcoltak és kőkeményen megdolgoztak ezek a nők azért, amit elértek. Öröm volt végig nézni az útjukat. :)

Nagyon érdekes volt, és izgalmas is. Fontos témáról beszél a film, és szerintem nagyon jól is mutatja be a témáját. A szereplők valami fantasztikusak, szerintem rendkivül jók voltak. Érezni lehet hogy mennyire beleélték magukat a szerepükbe.
Néha rázott a hideg mikor az emberek megdöbbentek hogy mennyire is ügyesek a nők, pedig nem is feltételezték róluk. Soha sem szeretem mikor külső után ítélnek az emberek, nem tudhatják hogy igazából milyen is egy ember, mit rejteget a külső alatt, ebben a filmben jól bemutatják.
Szóval nekem tetszett, biztos hogy még megnézem. Ajánlani nagyon is tudom! :))
https://media.giphy.com/media/3orieYiiUWGesgAsb6/giphy.gif

Tudom, hogy ez nem a film értékéhez tartozik, de muszáj vagyok kinyilatkoztatni nemtetszésemet afelől, hogy egyszerűen nevetséges, hogy a magyarországi mozik, így 2 héttel az Oscar-gála előtt, egyszerűen nem vetítenek jelölt filmeket! Ellenben okosba nyomják a szart! Ezt a filmet, konkrétan nagyon szerettem volna megnézni a moziban, viszont a Cinema city nevű intézménynek sikerült műsorra tűznie, 14:30-as egyszeri vetítési időponttal és ennyi. Én elhiszem, hogy vannak emberek, akik ráérnek a nap idusán moziba menni, de én nem tartozom közéjük…
A film amúgy tökéletes. Egyszerre mutatja be azt, hogy mennyire nem számít a rassz, és mennyire nem számít a nem, a tudás terén, és mindezt úgy, hogy nincs átitatva a film nagy érzelmi túlzásokkal. Az első perctől kezdve lekötött a történet, viszont az angol nyelvnek és a matematikai hiányosságaimnak köszönhetően a felét sem értettem, mégis imádtam. Cookie Lyon, akarom mondani Taraji most is maradandót játszott. Óriási film és azoknak a férfiaknak üzenném, akik szerint a nőknek a konyhában a helye, hogy tehetnek egy szívességet!

Hogy ez miért nem lett Oscar-díjas?! Nagyszerű film az esélyegyenlőségről és annak hiányáról. Hihetetlen, hogy mennyire nem tisztelték akkoriban a nőket. Minden tiszteletem az övüké, hogy még ennek ellenére is küzdöttek és elérték a céljukat.

IGEN IGEN IGEN!
Az ilyen sztorikat szeretem, ezekről a történetekről akarok filmet nézni, akarok olvasni. Ezt kellene nyomatni, hype-olni, történeteket azokról az emberekről, akiknek a neve az apróbetűs résztől jut el a főoldalra. Akarom tudni, hogyan törtettek az emberek, hogyan győztek le olyan akadályokat, amelyek legyőzhetetlennek tüntek egy hosszú időszakon keresztül, ez bármilyen hihetetlennek is tűnik most.
Érdemes felfigyelni arra is, hogy abban az időben nem hogy a fekete nők voltak hátrányos helyzetben, hanem maguk a nők, mert ebben a filmben többször döbbentek le férfiak azon, hogy egyáltalán mit keres egy nő a körükben? Nő nem vehet részt a gyűlésen, nőknek kiállított tananyag nincs. Fantasztikus.
Nem tudom nem megtisztelve és szerencsésnek érezni magam azért, mert szinte sose ért hátrány engem abból az okból kifolyólag, hogy nő vagyok (talán a munkahelyemen igen, de nem a kollegáim vagy főnökeim által, hanem inkább azoktól a személyektől akikkel tartanunk kell a kapcsolatot). Ezért le a kalappal azok az emberek előtt, akik a nemükből, fajukból, szexuális beállítottságukból vagy bármi másból hátrányos helyzettel indultak, s meg nem álltak a céljukig.
Számomra a topon mindig azok a történetek lesznek, amikről – Mary szavaival élve – 100 év múlva is tudni fognak az emberek, ezért kerül ez a film most a kedvenceim közé.

Ez nekem nagyon tetszik még mindig. :-) Érdekes volt, elgondolkodtató, és tanulságos is, meg szórakoztató. Ez a film egy csoda. :-) Octavia Spencert nagyon bírom. :-) Dorothy, Katherine és Mary annyira hitelesen és élethűen alakították a szerepüket, elképesztően tehetségesek ezek a nők, és nagyon bátrak, céltudatosak, és zseniálisak voltak, nagyon jól meglett csinálva a film, még most is, hogy újranéztem, teljesen lekötött a figyelmemet. :-) De a szereplők is eléggé jó volt, és a sztori is zseniális. :-) spoiler

A korszak és a téma is a kedvenceim közé, tartozik, így elfogultságom fellelhető. Inspiráló, szórakoztató, elgondolkodtató. Nagyon korhű, a hangulat amit közvetít fantasztikus. A szereposztás igencsak jól sikerült, mind a fő, mind a mellékszereplők esetében. A három főszereplő hölgy mellett külön kiemelném Kevin Costner is. (Taraji P. Henson-nak is kijárt volna egy jelölés, szerintem.)
Nekem ez valahogy jobban tetszett mint az Oscar nyertes La La Land Moonlight, jobban át tudtam érezni a szereplők helyzetét. Az elejétől a végéig lekötött. Érződik az az erős Girlpower, remek alapanyagból épít. A NASA mégiscsak a NASA, ahol ugyebár nem csak okos férfiak, hanem okos nők is ugyanolyan helyet kapnak, legyenek akár fehérek, akár feketék. „Here at NASA we all pee the same color.”
Nálam mindenképpen többször-nézős lesz.

Ui.: Anya szerint is többször-nézős. :D

Elképesztően jó film, amiben az a legjobb, hogy valóságos eseményeket dolgoz fel. A három főszereplő egyszerre okos, bátor és csodálatos és örülök annak, hogy a NASA viszonylag korán megtanulta, hogy az ész és a tehetség nem ismeri a bőrszín sem pedig a nemek fogalmát. Persze voltak benne bosszantó részek, de szépen mindenre találtak megoldást, hol lassan, hol kicsit drasztikusabban. Sosem szerettem még annyira Kevin Costnert, mint ebben a filmben. Annyira izgalmas és magával ragadó történet, pluszban érdekes betekintés az akkori űrkutatás világába, hogy egy percig sem unatkoztam, minden pillanatát élveztem. Sőt, szinte rövidnek találtam, mert nagyon szerettem volna többet kapni Dorothy és Mary Jackson életéből is. Nagyszerű film, arról nem is beszélve, hogy csak ámultam és bámultam ezeken a hölgyeken. Ha csak fele olyan okos és kitartó lennék, mint ők, már boldog lennék.