A szüfrazsett (2015) 78% 212★

Majdnem letéptem a tulajdon arcom, annyira tetszett. (Érdekes, ezzel csak én vagyok így.)

Nagyon tetszett, parádés szereposztás, feminista mozgalom, mi kell még ?!

Mivel feministának vallom magam, ezért nagy hatással volt rám. Külön tetszett, hogy egy anyukát és feleséget helyezett a középpontba, mert a feminizmust nagyon ellenzők többnyire azt állítják, a feministák megtagadják a családvállalást… itt pont az adta az erőt a főszereplőnek, hogy szerette a fiát. Elsőtől az utolsó pillanatig lekötött, sokat gondolkoztam rajta, a mozgalom eredményein és nehézségein (akik nem értik, hogy miért volt fontos, és nők, nézzenek magukba: ide sem írhatnának semmit, ha a szüfrazsettek annak idején nem teszik amit), és nagyon sajnálom, hogy nem láthattam moziban. Az tette volna teljessé az élményt.

Fontos film egy kiemelkedően fontos témáról. Ha középiskolásokkal foglalkoznék, minden gyereknek levetíteném. Nem, nem csak a lányoknak. Kiváló a szereposztás, Carey Mulligan alakítása nagyon tetszett.

Vége lett a filmnek és felkapcsolták a villanyt. És mindenki csendben ült tovább a székében, némán. Egy, két perc múlva törte csak meg valaki a döbbent csendet.
Lassan álltunk fel, hogy a legkisebb zajt generáljuk. Hihetetlen élmény volt.
Azt hiszem ez a jó film.

Abban a világban, ahol 2015-ben még mindig voltak (és sanda gyanúm szerint vannak is) nők, akiknek csak ígérték a szavazati jogot, szükség van ilyen filmekre.
Persze nem pont ugyanilyenekre, de a csapásirány már jó.

Az ÉV FILMJE, legalábbis nálam!
Azt hittem,hogy ebben az évben már minden jó alkotást láttam, de ez felülírta mindet. Eszméletlen jó, érdekes alkotás zseniális színészekkel és színészi játékkal. Számomra Carey M. mindig is az Egy lányból, valamint a Büszkeség és balítéletből ismert fiatal kiscsaj marad, eleinte ebben a filmben furcsa volt anyaként és feleségként látni, de annyira hitelesen alakított, hogy abszolút elfelejtettem mindezt. A többi színészt és színésznőt is ugyanígy csak dicsérni tudom.
Gyönyörű zenék, drámai és megdöbbentő jelenetek sora ez a film. Lehet,hogy azért is volt rám ennyire hatással, mert nem vagyok tájékozott a témában sajnos ezen mindenképpen változtatok a közeljövőben.
Nagyon örülök,hogy moziban láthattam ezt a filmet, bár továbbra sem értem,hogy a mozink miért csak egyetlenegy este, egyetlenegy alkalommal vetítette mondjuk holnaptól megindul a Star Wars-hisztéria, tutira az szorítja ki, de akkor sem értem.
Újra kell néznem ezt a filmet minél előbb!

Sajnos nekem semmi pluszt nem adott a film. Én inkább élnék egy olyan világban, ahol nem a nők irányítanak. A filmből nem derült ki számomra, hogy mit értek a szavazati jogokkal a nők…Untam ezt a filmet és egy csomó szál lezáratlan maradt. Nem derült ki az sem, mi lett aztán Maud családjával, így csak egy búskomor lázadásnak láttam az egészet…

Egy fontos történelmi téma propaganda ízű feldolgozása. Végig megmarad a felszínen, a rendező végigrángatja Maudot gyorsított ütemben a fejlődési fázisokon, aztán félúton elvágja a történet szálát. Többet érdemelt volna a téma.

Kosztümös történelmi filmként nézve remek alkotás. Jók a színészek, korhű a díszlet, feltárja a történteket, így az is képbe kerül, akinek semmilyen korábbi információja nincs erről a mozgalomról. Ennyit a trailer alapján is tudtunk, most tekintsünk tovább. A probléma pedig itt kezdődik, hogy nincs mire. Végre itt lenne egy film, ami a nemek közti egyenlőséget jelöli meg központi témaként, mégis olyan sablonosan dolgozza fel, hogy az egyenesen elkeserítő. Nem vagyok a feminizmus ellen, épp ellenkezőleg, azt gondolom, hogy a mai napig kellene beszélni a nemi szerepekről, és az ilyen filmeknek lenne legfőképp feladatuk, hogy ezt megtegyék. Mégis a film megelégedett annyival, hogy elmondta, amit muszáj volt, tette ezt izgalom és bonyodalmak nélkül, egyszerűen bemutatva azt, hogy mi történt. Nem vetett fel kérdéseket, nem tett utalást a jelenre, csak tankönyvbe illő dramaturgiával vázolta a történelmi helyzetet. Láttunk már ilyet százszor, el is felejtjük egy héten belül. Főleg úgy, hogy a szélsőséget bemutatta (békés nőkből harcosok, majd önfeláldozás) és mindenkit megnyugtatott a film végén, hogy ez már a múlt, a helyzet azóta normalizálódott. A Kövér Ákosok országában élve, ahol „a nő dolga a szülés” elszomorított, hogy ez a film csak ennyi volt, pedig lehetett volna jóval több is, ami gondolatot ébreszt, lelkesít és a kötelezőnél több, mélyebb tartalmat is közvetít.