1970-ben Londonban került sor a Miss World szépségversenyre, amelynek a híres amerikai komikus, Bob Hope volt a házigazdája. Akkoriban a Miss World volt a bolygó legnézettebb tévéműsora, több mint 100 millió nézővel. Azt állítva, hogy a szépségversenyek lealacsonyítják a nőket, az újonnan… [tovább]
Rendbontók (2020) 59★
Képek 14
Szereposztás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 115
Kiemelt értékelések
Nem erre számítottam, az elején kicsit könnyedebb filmre gondoltam, fontos és érdekes témákat dolgoz fel, voltak részek amik nagyon ütöttek, és a végét azért egy picit megsírtam, igaz voltak olyan részek amik picit unalmasra sikerültek.
Sok szálon futott, ezért el is vesztek a részletek, amit sajnálok de összességében egy nagyon jól bemutatott film lett.
Személy szerint én nagyon szeretem az igaz történet alapján készült filmeket, és volt itt is pár olyan jelenet ami ütött, hogy ilyen volt és, hogy ilyen megtörtént.
Mivel volt pár szál amiket követtünk egész film alatt, néha az egyik, néha a másik nem nagyon érdekelt. A két főbb a feminista mozgalom és a szépségkirálynős vonal volt, engem valahogy jobban érdekelt a szépségkirálynős téma a film 60%-ában.
Összességében nekem tetszett. Biztos, hogy még előfogom venni.
Érdekes film volt, de valamiért a hossza ellenére sem volt annyira fajsúlyos, amit sajnáltam.
Ami engem illet, én rettenetesen gyűlölöm a szépségversenyeket, és ha rajtam múlna, betiltanám az összeset. Én is hasonlóan vélekedem róla: „húspiac”, szexista és degradáló. Amivel viszont vitatkoznék: nem a műfaj szereplőire nézve tartom én ezt a legkárosabbnak, hanem mindenki másra nézve. Az átlagos, a kevésbé szép, netán csúnyácska nőkre vonatkoztatva a legsúlyosabb ez az egész felhajtás, mert az önbecsülésüket rombolja, de durván. Erre segít még rá ugye a média, meg szépség- és divatipar rengeteg szegmense. Gusztustalan.
Akik pedig hajlandóak részt venni ilyesmikben: nem akarok senkit megbántani, de számomra ez sem túl szimpatikus. Egocirógató dolognak tartom és érdemtelen előnyfarigcsálásnak. Hiszen a külsőnk alapvetően genetikailag meghatározott, készen kapjuk, nem különösebben tudunk tenni ellene semmit, leszünk, amilyenek leszünk. (És most hagyjuk ki a plasztikai sebészetet!…) Továbbá, ahogy ebben a filmben is elhangzik: senkit sem kényszerítenek arra, hogy jelentkezzen és részt vegyen egy szépségversenyen. És erről van szó, hölgyeim… Nem kötelező csinálni.
Számomra egyszerűen nem érték a (külső) szépség. Nem érdem. Nem számít, lényegtelen. És igencsak jó lenne, ha inkább efelé tendálna a világ. A belső értékeket kellene díjazni, versenyeztetni pedig csakis a tudást. Hülye szépségversenyek helyett műveltségi versenyeket, díjakat kellene osztogatni, sokkal több értelme lenne.
Kis kanyar: én már attól is rosszul vagyok, amikor helyi újságokba nyomják bele a mindenféle lányokat ilyen-olyan „szépe” verseny címszó alatt és gyanánt, sokszor fürdőruhában. És gyakran már tizenéveseket. De ez „hagyján”. Erre tényleg van is igény a sok kis fruska, meg a szülők részéről is, amitől hatványozottan szánalmas az egész. Én meg ilyenkor nem hogy szavazni nem szoktam, de fogom ezeket az újságokat és jól rápucolom a krumplit meg a répát, jól összegyűröm és kivágom a kukába. Kb. ennyit ér az egész… Úgyhogy ez az én véleményem mindenről, ahol és amikor valaki, vagy valakik a külsejükkel, „cuki pofikájukkal” aratnak, mert úgy sokkal könnyebb, mert lényegesen egyszerűbb…
Már az elején tetszett a film, viszont nem 10/10-es. Jó volt a történet már régóta vártam a filmre és nem csalódtam. Keira Knightley hozta a formáját, mint mindig. Pompás alakítás, de a nagy pozitív csalódás számomra Gugu Mbatha-Raw játéka tetszett a filmben. Egyszerűen imádtam. Lehet majd pár év múlva újra elő veszem a filmet és ismét egy jót szórakozom.
Nem lesz akkora kedvenc, mint a hasonló – angol film, igaz történet, a XX. század egy izgalmasabb eseményét dolgozza fel – Pride 2014-ből, de sok hátrányból is kellett indulnia: a Miss Universe 1970-es döntőjéről és a Nők Felszabadítása Mozgalom döntőn történő akciójáról szól, de egyszerre vagy 4 szálon és ez sajnos a karaktereken csapódott le. Nem kerül igazán közel hozzánk senki, mert egyszerűen nem jut rá játékidő. De ennek ellenére a legtöbb jelenet működik, meg van az a jó féle hangulat, ami miatt jó érzésekkel fejeztem be a filmet. A film végén megjelenítik a valóságbeli arcokat a szerepek mögött, hát azt rendesen megkönnyeztem.
Van az a „rossz tulajdonságom”, hogy nem mindig olvasom el miről szól egy film. Ez a film a plakáttal fogott meg, ezért tettem várólistára, de nem ástam bele mélyen magamat abba, hogy miről fog szólni. Szoktam szeretni az igaz történetek alapján készült filmeket, ez pedig egy kifejezetten erős hangulatú film volt.
Nekem tetszett a párhuzam a két nagy helyszín között: a szépségkirálynők világa és a feminista mozgalom között. De azt kell mondjam a szépségkirálynős vonal sokkal jobban érdekelt, ettől függetlenül mindkét téren kellett küzdeniük a szereplőknek, csak máshogy. Mindenképpen elgondolkodtató film, érdemes neki esélyt adni.
Nem tudom mi van velem, de 24 órán belül már ez a második politikai+igaz történeten alapuló+Keira Knightley film amit láttam és ez teljesen véletlenül alakult így. A film maga egyszerre megindító, letaglózó, megdöbbentő és magas szintű igazságtalanság érzetet okozó alkotás. Nem szórakoztató, hanem inkább elgondolkodtató és drámai, szóval azt a vígjáték címkét ezzel a lendülettel ki is venném belőle.
Jó kis angol film, néhány erős jelenettel (fenék mustra…). Engem elkapott a forradalmi láz. Olyan jó, hogy vannak bátrak, akik mernek. Az más kérdés, hogy mindaddig férfiuralom lesz, amíg a nők szülnek. Márpedig a nők szülnek. Ergo mindig férfiuralom lesz. Nincs mit tenni. Max. a mértékén lehet finomítani.
Erő. A történet női alakjai rendkívüliek. A nők ereje mindig megijeszti a férfiakat, pont ezért érzik úgy, hogy le kell igázni őket. Bízom egy olyan korban, ahol a férfi férfi,a nő pedig nő lehet. Egyensúlyban, együtt alkotva a világot, amikor a nő ereje már nem ijesztő, hanem építő. Amikor egy férfi igazán férfi és nem egy félős kisfiú, tele frusztrációval, ami miatt folyton háborúban áll önmagával, s így a világgal. Amikor a nő nem fél önmaga lenni, s mindaz, ami lehetne. Akkor lesz egyenlőség.
Többször felháborodtam és meghatódtam. Anyukámmal is beszéltem a filmről. A nőkben olyan nagy erő van. Ha minden nő az utcára menne egy fontos ügyért, akkor vajon a férfirendőrők, akik a férfi hatalmat szolgálják, a nőket is megütnék gumibottal, mint mondjuk a focihuligánokat? Mondjuk egy 90 kilós férfi mit kezd egy 50 kilós tüntető nővel? Csak nem bántaná… Remélem. Nem tudom. A lengyel abortusz-tüntetésen készült képektől még most is sírom kell, ha csak eszembe jutnak. Milyen bátor nők vannak.
Népszerű idézetek
– Pontosan úgy festek, mint az anyám.
– Én meg mint anyám kanapéja.
– Olyan vagyok, amilyen sohasem akartam lenni.
– Tökély.
– Roppant jól érzem itt magam. Nem tudom hogy vannak vele, de torkig vagyok a női felszabadítási mozgalommal, akik szerint ez marhavásár. Legalább príma jószágokkal!… Ó, múúúú! Komolyan, ilyen kínálat mellett szívesen eltőgyelgek.