12 év rabszolgaság (2013) 81% 359★

Ambiciózus, őszinte és egyszerre rémisztő, fájdalmas, jelentős és szükséges alkotás, ami bár nem azok közé a könnyen nézhető és emészthető filmek közé tartozik,de amelyik örökre veled maradhat.
Gyönyörű fényképezés, elképesztően szép tájak és nagy sztárparádé.

Na most hype… pf… oké. Merjen erről bárki is rosszat mondani, az egyből rasszista. Nem is a filmmel van bajom, sem a true story-val. Hanem a kivitelezéssel. Baromi lasssssssúúúúúú… a nyálam kifolyt attól, hogy hosszú semmittevést kellett nézni a monitoron. Értem, hogy 12 év, de arra pl. a fáradtságot sem vette a rendező, hogy a színészeken látszódjon ez a 12 év. Mindenki pöpecre ugyanúgy nézett ki, mint az első pillanatban. Hát ez nagyon gáz! És ezért Oscart… na gratulálok!
Csak annyit mondok, hogy Rosewood. Sokkal megindítóbb, nyersebb film a rabszolgaságról, mint ez a slow motionbe hempergetett propagandafilm (én kérek elnézést).
Nem lett ez olyan rossz, mint amilyennek hangzik, de lehetett volna ezerszer jobb is és ez a dühítő benne. sokan vinnyogtak, hogy ennél kegyetlenebb és brutálisabb, véresebb filmet még nem láttak (öhm… Rosewood? Valaki? Nem?) Az egyetlen, aminél felszisszentem Patsey megkorbácsolása volt. Na ott azért felvillant, hogy van mondanivalója a rendezőnek (úgy tűnt, mint aki végre felébredt ’and action!’)

Ez a film annyira embertelen, ez a sztori annyira embertelen, és annyira gusztustalan, undorító, borzalmas, és kegyetlen. Szeretem az igaz történeteken alapuló filmeket, és láttam már pár hasonló filmet is, szóval nem igazán lepett meg, spoiler A színészek játéka nekem tetszett, bár nekem is feltűnt, spoiler A film maga nagyon lassan indul be, annyira döcögős az egész, hogy már majdnem félbehagytam, mert feliratosan kicsit túl hosszadalmas is volt a számomra, és néha vissza kellett hajtanom pár percre, hogy megértsem mit mondanak, de azért jó volt. Már kíváncsi voltam erre a filmre is, bár eleinte nagyon féltem tőle, hogy ez nekem nagyon nem fog tetszeni, de azért érdekes egy sztori volt. Kíváncsi lennék a könyvre is, de ahogy elnéztem, nincs magyar fordítás, sajna. :/ De remélem egyszer lesz. :-) Benedict Cumberbatch és Michael Fassbender karaktere nagyon tetszett, és Chiwetel Ejiofor-é is. :-D Sarah Paulson kicsit csalódás volt, Brad Pitt viszont nem teljesen volt szimpi, de a karaktere azért jó volt. :-D Egyszer megéri megnézni ezt is.

Erős és nyomasztó film, leginkább azért, mert igaz történet alapján készült. Számomra a rabszolgaság abszolút felfoghatatlan dolog, mindig kikészítenek a hasonló alkotások. A képi világ és a zenék rendben voltak. Azonban azt gondolom, hogy kicsit talán túl lassú és határozottan csak azért éreztem ilyen hatásosnak, mert remek színészgárdát sikerült összehozni, szerintem a többség maximálisan beleadott mindent a szerepébe. Örülök, hogy végre megnéztem, de nem az a típusú mű, amit szívesen látnék újra.

Olvastam már könyvekben rabszolgákról, tanultam róluk történelem órán, de látni az életüket…Nincsenek szavak erre a filmre. Amikor már csak a stáblista ment, még letargikusan feküdtem az ágyban. Nem akartam felfogni, hogy mit láttam. S bár nem szoktam sírni filmeken, most jó néhány könnycsepp elhagyta a szemeimet.
Minden tiszteletem a rendezőé és a színészeké, akik szerepeltek ebben a filmben. Hihetően vissza tudták adni az egészet.

No, azért az nem illendő, hogy ennek a filmnek 80% alatt legyen az átlaga!
Többen írják, hogy ebben a műfajban van jobb – ezzel nem akarok vitatkozni, de légyszi írjatok nekem hozzászólásban ilyen címeket, mert szeretnék még ennél is jobb filmeket látni.

A Tizenkét év rabszolgaság valóban nem több, mint egy igaz történet. Valóban nem tesz mást a film, mint végigkísér bennünket ezen a történeten, ilyen szempontból lehet mondani, hogy a film nem „nagy szám”. A dolog a történet különlegességében rejlik, és abban, hogy egy olyan könyv alapján készült el ez a film, amit maga a történet főhőse: Solomon Northup írt. Bár magyar nyelven nem elérhető, de én ajánlom a könyvet is, mert nagyon érdekes olvasmány.

Szerintem csodálatosan elkészített filmről van szó, amiben az utolsó kosztüm utolsó csipkéje is úgy áll, ahogyan annak kell. Gyönyörűek a képek, a zene rendkívül hangulatos és a színészek is egytől egyig fantasztikusak. Lassú folyású történet, talán feleslegesnek tűnő részekkel, de engem egy pillanatig sem zavart sokadig megtekintésekor sem.
Szívből ajánlom!

Számomra súlyos volt a film, lélekterhelő és fájdalmas. Biztosan nem nézem újra többet.

Borzasztó jó volt ez a film. Bánom, hogy nem láttam előbb. Az összes színész zseniális volt. Én nem is gondoltam, hogy Chiwetel ennyire tehetséges. A Mária Magdolnában sem volt semmi, de ott nem jutott neki akkora darab, mint ebben a filmben. Hihetetlen, de egyben hihető is a történet. Nagyon szomorú ebbe belegondolni, hogy a fekete-Amerikában csak így és ennyit értek az emberéletek. Családokat téptek szét és sorsokat vettek semmibe. A Django is jó volt, de ez, ez valami eszméletlen jóra sikeredett.

Elmesél egy valós eseményen alapuló történetet. Ezt korrekt módon, precízen teszi, nincs hiba a külsőségekkel, impozáns film. De semmi több. Nem rendített meg, nem gondolkodtatott el, nem mozdított meg bennem semmit, csupán végigvitt egy eseménysoron, nincs súlypontozás, nincsenek hangsúlyok, említésre méltó, emlékezetes párbeszédek, képek. A rabszolga és rabszolgatartó viszonyáról már készültek korábban jobb filmek, írtak róla jobb könyveket. A befejezés pedig nagyon lapos, semmitmondó. Az Oscart illet megkapnia, fehér Amerika még mindig vezekel.

Nem is tudom, mit írjak erről a filmről. Csodás film, jó kidolgozás, jó szereplő válogatás, tényleg bemutatja, hogy milyenek a barom gazdák, milyenek a csupa szív gazdák (Benedict, hát persze ♥), hogy milyen szörnyű volt az élet, hiába akarta családostul venni, nem adták… Szörnyű, nyomasztó mestermű.