1978-ban az iráni forradalom elűzte a nyugatbarát uralkodót, és kikiáltották az iszlám köztársaságot. Egy évre rá a korábbi sah Amerikába utazott gyógykezelésre, a hírre november 4-én a tömeg megrohanta a teheráni amerikai nagykövetséget, túszul ejtette az ott dolgozó 52 diplomatát, kirobbantva… [tovább]
Az Argo-akció (2012) 198★
Képek 4
Szereposztás
Kedvencelte 19
Várólistára tette 91
Kiemelt értékelések
Egész jó film volt az Argo-akció, hozta, amit vártam tőle. Bár nem kaptam iszonyatosan nagy jeleneteket, a feszültség végig érezhető volt.
Tetszett, ahogy megtervezték az egész kimenekítést, felépítették a tervet. Két igazán izgalmas jelenete volt, és bár végül nem kaptam meg, de vártam volna egy váratlan fordulatot.
Már a snitt előtt is láttam ezt a filmet, akkor is nagyon tetszett, de újranézve is teljesen le tudott kötni. Jó sok karakter van benne, a filmesek, a diplomaták, a CIA-sek mind hozzá tudnak tenni az összképhez, mindenki hozza a maga kis konfliktusait és poénjait, így könnyen le tudott kötni végig.
Ritkán van ilyen, inkább fordítva működik nálam, de most elkezdett érdekelni a könyv és a valós háttérsztori is…
Hajmeresztő, hihetetlen történet az egyik legbravúrosabb szöktetésről egy ellenséges országból.
Ugyanakkor szinte az utolsó szóig igaz. A „Canadian Caper” akció titkosítását 1997-ben feloldották, ekkor derült fény a CIA szerepére. Persze kisebb eltérésekkel, nem egy, hanem két ember ment kimenteni őket, és a diplomatákat több nemzet konzulátusai is bújtatták. A vége pedig nyilvánvalóan szándékosan lett ennyire kiélezve, hogy kellő izgalmat csempésszen a befejezésbe.
A CIA egy"beszivárgási szakértője", Tony Mendez (Ben Affleck) előáll egy mentőakció tervével. A terv kockázatos és végrehajthatatlan. Olyan lehetetlen, hogy csak egy filmben vállalkoznának rá.
És persze sikerül neki és ezzel történelmet ír. Ben Affleck meg kap egy Oscart egy simán csak jó filmre ami semmi átlagon felült nem adott számomra.
A poén az, hogy a fülszöveg elmondja a film tartalmát. Meg az, hogy sokkal több nem is történik egész végig. S mivel azért ez egyfajta light-os „Ryan közlegény megmentése”-típusú film, a végkimenetel sem nagyon kétséges, maximum az, hogy mekkora az emberveszteség a happy end-ig.
Ám ezzel együtt több, mint nézhető a film. Mert a feszültség ügyesen adagolt, van valami dokumentumfilm-jellege, de nem rángatott kézi kamerával, hanem nem is tudom, de közben mégis személyisége van a szereplőknek.
Ráadásul még egy-két jól elhelyezett poén is enyhíti a feszkót.
A Közel-Keleti helyzetet soha nem értettem igazán. Messzi van, zavaros, átláthatatlan, és mindig csak azt éreztem, Amerikának is, Európának is fontos. Vezetők jöttek mentek, aki egyszer haver, az másszor a gaz ellen. Csak kapkodtam a fejemet, amikor Chrudinák Alajos megpróbálta velem a tévén keresztül megértetni a dolgokat.
A dolgok, miértek hátteréről hallgat ez a film is. Valószínűleg azért, mert az nem lenne szalonképes. Itt csak az a lényeg, hogy az USA mindent megtesz az utolsó, ficnifasznyi polgáráért is, és vannak olyan hősei, akik ezekért a ficnifasznyikért vállalják a legkomolyabb veszélyt is. Akkor is, ha voltaképpen az is háttérben maradt, hogy mifenért rejteget egyáltalán a demokrácia-élharcos Egybesült Államok a határain belül egy véres kezű diktátort? Szóval a filmben a hátteret nem dolgozták ki, iparkodtak a meg nem történt szörnyűségre, és a heroikus mentésre koncentrálni.
Most, hogy belegondolok, az egyébként szimpatikus főhős tulajdonképpen annyit tett, hogy elment a problémás országba, majd ott problémázott egy kicsit, de a ténylegesen olyan igazán nagy dolgot nem tett. Az ötlet, amivel kihozhatják Amerika ficnifasznijait, az tőle származott, tény, de most a tettekre gondolok. spoiler, a főhős csak állt a háttérben.
Annyit elért a film, hogy, szóval a Közel-Kelet nem lett szimpatikusabb, még kevésbé várom, hogy a budapesti hajnalt müezzinek süvöltése szakítsa szét, és levágott csiklójú, többször megerőszakolt feleségem leterítse nekem Mekka felé az imaszőnyeget.
Ezzel együtt, vagy mindezek ellenére határozottan nézhető, jó kis film ez. Csak utána nem érdemes nagyon belegondolni, mit is láttunk. De aki megnézi, unatkozni nem fog, az biztos.
Nem szomjazom a háborús történeteket, így némileg fanyalogva úgy álltam Az Argo-akcióhoz, hogy ugyan nem lesz könnyű menet, de mindenképp fontos megnézni. Nos, hatalmas pozitív csalódást éltem át, tekintve hogy nem voltam teljesen tisztában az akció menetével. A fedősztoriként megvalósított kamu Star Wars-koppintás forgatása üdítő és felszabadult pillanatokat eredményezett az iráni forrongások közepette. A túszul ejtett csapat kimenekítéséért pedig a végletekig lehetett körömrágva, őszintén reménykedve szorítani.
Pár perce lett vége a filmnek, és még mindig a hatása alatt érzem magam. A film csak a „megszökött” hat ember kimentésére koncentrál, jól is van ez így, ha a többieket is belevinné, úgy érezném, hogy túl sokat akar, és mégis keveset tud. Nagyon tetszett a végén az eredeti--filmbeli képek összevetése, a filmnek szerintem remek hangulata volt, hozta a korhű megjelenést, kicsit úgy éreztem, hogy én is ott voltam. A filmet Amerika mondta el, ehhez kétség sem fér hozzá, de ezzel nem is akar senki vitatkozni. Tetszett.
Ejh, boldog „békeidők”, amikor Amerika kreatívizmussal oldotta meg a konfliktusokat…
Nem gondoltam volna, hogy egyszer 10 csillagot adok Géza filmjére, de eljött ez a pillanat is. Persze azért vicces volt, hogy ő lázadásképp nem volt hajlandó ciki bajuszt vágatni magának (mint ahogy Mendez a ’80-as években kinézett), ő inkább a most menő szakállat választotta. De a részleteken nem akadunk ki. Sem azon, hogy Hamilton karaktere 3 nyúlkfarnyi jelenetet kapott, holott a Kép a képben verziónál – ahol a szemtanúk emlékei alapján fut a film, elmesélve jelenetről jelenetre, hogy mi történt – maga Jimmy Carter méltatta, hogy ő volt az első számú embere és bizony a túszokkal való titkos tárgyalást is ő rendezte… na de ez a film Gézáról szólt. És ezt leszámítva tényleg nehéz belekötni, mert tökéletesen visszaadta a ’80-as évek hangulatát, a politikai feszültséget és bizony a szereplőválogatást is példaértékűen megoldották.
Még csak most akadt a kezembe ez a film. Az első 15 perc alapján kicsit elkezdtem aggódni, hogy ez engem nem nagyon fog lekötni. Ám a film további majdnem két órás játékideje baromi jó volt. Ennek is, mint az ilyen jellegű filmek többségének van egy sajátos hangulata, ami ha nem kap/ragad el valakit, akkor nem fog neki tetszeni, viszont ha igen, akkor nagyon hamar elrepül ez az idő. Velem is ez történt, az utolsó 30 perc annyira izgalmas és feszültséggel teli, hogy szinte nem is moccantam a fotelben, olyan izgatottan figyeltem a történéseket. A történet ugye megtörtént eset alapján készült, ami már magában is elég kemény, de nyilván itt-ott azért változtattak rajta a film kedvéért. A szereplőket viszont nagyon jól megválogatták, mindenki remek volt. Lassú folyású, de egy ilyesfajta filmnek nem is kell pörögnie. Csak a megnézése után láttam, hogy mennyi díjat is kapott a film, közte 3 Oscart is. Nem tudom megítélni, hogy jogosak-e ezek, mert még nem láttam szerintem az akkori 'ellenfelei' közül sem sokat. Mindenesetre jó film volt, többszöri megnézésre is nyugodtan ajánlható.
9/10
Népszerű idézetek
– Mit forgattok?
– Szörnyfilmet.
– Jó lesz?
– A célközönség utálni fogja.
– Ki a célközönség?
– Mindenki, aki lát.
– Emlékeztetnem kell téged arra, hogyha elfognak, a CIA nem tehet érted semmit.
– Olyan nagyon most se tesz.
– Legyen Akhilleusz lovai.
– Nem jó, westernt ma már senki se csinál.
– Ez ókori sztori lenne!
– Ha van benne ló, akkor western!
Tony Mendez: Uram, a kimentés olyan, mint az abortusz. Nem vágyik rá az ember, de ha szükséges, nem házilag oldja meg.