A vörös ügynök (2018) 73% 43★

Érdekes film volt, nem terveztem megnézni, de a képernyő előtt ragadtam. Tetszett a képi világa, a színészi munka, a színek, az, ahogy az információkat csepegtették. Sok fordulat egyértelmű volt számomra, kívülről könnyen rálát az ember az ilyen dolgokra, sajnos ha benne van érzelmileg, akkor kevésbé.
Sajnáltam a lányt, a fiatal naívát, de aztán becsültem, hogy kiállt az elhatározása mellett. Nehéz lenne megítélni a cselekedeteit így utólag. Nem is szeretném és nem is érdemes.
A végére egy csepp hiányérzetem azért maradt, de nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi.

WW2, atomprogi, egymással is versenyt futó és egymás előtt is titkolózó szövetségesek, miközben kinek cimbi a SzU, kinek már az új főellenség, még tart a háború is, persze a komcsi kémeket már szétküldték a nagyvilágba, vessenek be mindent, szerelmet is, ha az kell, és ha épp nem lehet valakit ágyba vinni, érveljenek az eszme mellett, ha ez is kisiklik, bízzanak a lelkiismeretükben: lesz, aki majd azért kémkedik szeretett hazája ellen, hogy mentse a globális világbékét, hiába hangzik gügyén, ami akár még jogos is lehet a maga módján. Mondjuk aligha ezen az eseten múlt az atomarzenál erőegyensúlya (a „kémnagyi”, Melita Norwood kémhistóriáján, előadja Judi Dench), de legalább cipelhette egy hosszú életen át.

Ami szép még a titkos szeretőkkel teli történetben, hogy – olvasom a wikin – éppen a forgatás idején csavarta el a pasi főszereplő fejét (vagy épp fordítva?) a fiatal Norwoodot/Joant gyönyörűen játszó Sophie Cookson – hogy aztán az atomtudós szerepében Stephen Campbell Moore ekkor dobja az éppen „királynőt”, C.Foyt… (Bulvárhíreinket hallották.)

Nem rossz film, érdekes a történet, ahhoz képest, hogy nagy csavarok nincsenek benne. Nekem tetszett, hogy a múlt és a jelen is szépen be volt mutatva. Igazából az érdekes az egészben, hogy Joan miért döntött úgy, hogy a szovjeteknek adott át információkat, igazság szerint volt benne ráció nagyon is. Összességében egyszer érdemes megnézni, ha valakit érdekel ez a téma.

Egy angol film arról, hogy egy idős nő miként keveredett bele a hidegháborús kémjátszmába és a saját elveit hogyan tudta az akkori politikába elhelyezni. Meglepően kevesen értékelték vagy látták a filmet, pedig nem rossz. Hangulatosak a ’40-50-es évek jelenetek, a lány életének változásai. Amúgy csavar nincs a filmben, csak egy sima, egy szálon játszódó élettörténet. Ami érdekes a filmben, hogy miért tette a nő, miért lépett kapcsolatba a szovjetekkel.

Az egy soros fülszöveg rossz. A nő sosem volt valódi ügynök, csak kapcsolatban volt velük egy darabig. Így nem a leghosszabb ideig volt KGB-s, csupán amikor fény derült a múltjára, akkor már 80 éves elmúlt, és legalább 40 éve lépett utoljára kapcsolatba a szovjetekkel. Így inkább csak a különlegessége miatt érdekes a történet, nem azért, mert a nő durván kém lett volna.

Simán megér egy délutáni nézést.