Sylvia (2003) 71% 30★

Életem egyik legutáltabb filmje. Imádom Plath könyveit és verseit ő az egyik legnagyobb példaképem és ha nem olvastam volna legalább 6x az Üvegbúrát akkor egyszer sem tettem. A történet mesélése szerintem jó mindent elmond ami fontos volt. Oké kicsit vontatott volt de még ez sem annyira nagy probléma. De ..nagyoncsúnyszavak.. Gwyneth Paltrow egyszerűen katasztrofális. Komolyan mondom inkább az jött le a filmből, hogy Sylvia egy hisztis p…. volt mint egy mentális betegséggel küzdő nő. Annak örültem, hogy nem kerteltek azzal szemben, hogy akár mennyire is szerette (egy ideig) Hughes Sylviát attól még egy állati nagy seggfej volt a pasi. A filmben azt emelik ki mennyire megviselte az írónőt az, hogy mint nő nem sikerült nagyban befutni és mindig csak a Ted Hughes felesége maradt aki néha csak írogat. Amúgy mennyire felkapott lett már ez a nagyon jó női művész a még jobbnak ítélt férje árnyékában (Dán lány?). Maga színésznő pedig végig irritált engem és valahogy semmilyen súlyt nem volt képes a szerepe vinni. Egyetlen egy filmben tudtam Paltrow-ot elviselni az a Royal Tenenbaums volt és bár az egyik kedvenc filmes karakterem Margot valljuk be őszintén nem volt nehéz dolga eljátszani egy olyan nőt akinek konkrétan csak fapofája van azt kész.

Senkinek sem ajánlom ezt a filmet annak se aki szereti Plath-t annak meg főleg nem aki semmit nem tud róla mert ha ez alapján a film alapján kellet volna megítélnem biztos, hogy örökre ellenszenves lesz számomra.

Sylvia Plath megcsúfolása ez a film. Olyannak állítja be, amilyen nem volt. Helyesebben eltúloz és felnagyít bizonyos dolgokat, míg másokat teljességgel figyelmen kívül hagy!
A kb. 1,5 órás játékidő tetemes részében azt mutatták be, hogy mennyire féltékeny volt és önbizalomhiányos. Ezt vették alapul a férje félrelépéseihez is. Néha komolyan azt éreztem, hogy azt akarják a készítők, hogy Ted-et sajnáljam. Pedig, aki tudja mi a valóság kettejük esetében, az kicsit sem fogja sajnálni őt.
Paltrow alakításában Sylviát sem lehetett. Szörnyű volt! Még szavalni sem tudta a verseket átéléssel. Az arca meg mint egy kődarab.
Sylvia Plath egy érzékeny lelkű nő volt. Olyasvalaki, aki vágyta a beteljesülést, a katarzist mind a szerelemben, mind a költészetben.
Ez számára csak a végletekben volt lehetséges. Szárnyalás és zuhanás. Magasság és mélység jellemezte életét. Ellentmondások között élt és próbált amiben csak tudott tökéletes lenni.
Alkalmazkodott, majd lázadt és vica versa.
Vannak ilyen művészek és azt kell mondjam, mindig ők alkotnak igazán maradandó, szívhez szóló, csontig hatoló műveket.
Sylvia Plath mindig is a kedvenc költőnőm marad és Az üvegburát is bizonyosan elolvasom még néhányszor életem folyamán.
A film viszont úgy rossz ahogy van.

Sylvia Plath és Ted Hughes szenvedélyes szerelmének és Sylvia tragikus halálának a története. Sylvia és Ted szerették egymást, de nem bírtak sem együtt, sem egymás nélkül élni. Plath érzékeny lelke nehezen viselte ezt és ez vezetett az öngyilkosságához. A film úgy mutatja, hogy S.P. nem tudott kiteljesedni T.H. sikerének árnyékában.
Gwyneth Paltrow és Daniel Craig jó választás volt a szerepekre.