1882-ben Oscar Wilde sikeres amerikai körútját követően visszatér Angliába. A harmincöt évesen már világszerte ismert író és költő elveszi feleségül a gyönyörű Constance Lloydot, és kiadja „Dorian Gray arcképe” című remekművét. Magánélete boldognak tűnik, ám feleségével és fiával való szoros… [tovább]
Oscar Wilde szerelmei (1997) 57★
angol
Képek 32
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
British Broadcasting Corporation (BBC)
Capitol Films
Dove International
Kedvencelte 6
Várólistára tette 140
Kiemelt értékelések
Nihilchan
Stephen Fry eszméletlenül csodálatos volt; mintha nem is szerepet játszott volna, hanem ő maga lenne Oscar Wilde. Jude Law gyönyörűséges volt és nagyon tetszett, ahogy megformálta Bosie-t; ettől függetlenül a karakter annyira irritált, hogy szívem szerint felpofoztam volna. A mellékszereplőket is abszolút korrektnek éreztem. A legnagyobb bajom talán az volt, hogy a korszak hangulata számomra kicsit sem jött át, egy-két jelenetet leszámítva, ahol megéreztem valamit az érából. Illetve valamiért a dráma sem működött nálam, egyszerűen nem hatott az érzelmeimre. Ugyanakkor érdemes volt megnézni, kár lett volna kihagyni.
shieldmaidenwithflowers
Ismét egy nagyon szeretem film. És én szeretem Jude Law-t, nem tehetek róla. Gyönyörű és tehetséges volt már itt is. Érdemes megnézni.
Londonna
Már egy ideje várólistás volt, de mivel nemrég lestem meg a The Happy Prince (2018) -t, ezért előrébb hoztam. :)
Hát… bevallom, nekem csalódás. Másra számítottam a már említett másik verzió miatt. És hogy miért?
1) Ez a verzió számomra sokkal fennköltebb és romantizáltabb. Nekem jobban tetszett a nyersebb feldolgozás.
2) A korszak hangulata olyan „semmilyen”. Csak néztem, de nem éreztem. Kár érte.
3) Kihagyták Reggie-t!!! Shame, pedig ő volt Oscar leghűségesebb és legjobb barátja.
4) Nem éreztem annyira megrázónak, mint a Happy Prince-t. Nem érintett meg különösebben a dráma része.
5) Bosie (számomra) antipatikus bájgúnár, Robbie pedig – bár szimpatikusabb – túl szürke.
6) Bár ez a verzió többet megmutat (meztelenség), mégsem éreztem indokoltnak, nem tett a történethez, inkább éreztem azt, hogy csak a pikánsság miatt vágták bele, hogy legyen benne kis „izgalom”, hogy azért időnként mégis felkapd valamire a fejed…
7) Összességében – bár tisztelem és elismerem Stephen Fry-t – nekem Rupert Everett még a színpadiasságával együtt is hitelesebb Oscar volt. Fryé olyan kis szürke, és „jófiú”, Everetté meg… nem. :D
8) Stephen Fry drámai (elesett, megtört) arca sem volt olyan meggyőző. Annyi különbséget láttam a korábbiakhoz képest, hogy rövidebb volt a haja. De csupán ettől nem lesz a karakter megszégyenültebb és lesújtottabb…
Tény és való, hogy a két film alapvetően más időszakot dolgoz fel – ez az előzményeket, míg a Happy Prince a szabadulás utáni időszakot – mégis hitelesebbnek érzem az utóbbit, mert ott nem finomkodtak, bemutatták azt is, ami visszatetsző, ami sértő, ami tényleg provokatív. Itt meg csak szépen, romantikusan ellavíroztak két (hosszúnak tűnő) órán keresztül…
Zsanni
Annyira nagyon nem érintett meg, de szép film volt, mint általában a kosztümös filmek, Jude Law pedig gyönyörű :-)
Ahhoz eléggé inspirált, hogy újra elővegyem Oscar Wilde műveit, akit amúgy is nagyon szeretek. Nehéz lehetett szegénynek egy ilyen világban.
