Colette (2018) 74% 110★

Általában nem nagyon kedvelem az életrajzi filmeket, de ez tetszett. Élénk volt és zajlottak az események, nem vánszorgott a történet. A látvány, a színészek és a zene is szépen kiegészítették egymást. Nem bántam meg, hogy rászántam az időmet.

Nagyon magával ragadó film volt, már az első perctől beszippantott a történet, a maga régies , kosztümös világával.
Colette szimpatikus volt, ugyanakkor sajnáltam, Willy miatt. Annyira gusztustalan volt. Idős is volt a lányhoz képest, egy utálatos, korrupt férfi, aki semmibe veszi a nejét.
Colette szerteágozó, szerelmesen gazdag élete viszont jó volt.
A film vége pedig felemelte a történet egészet

Sokkal feszesebb drámát vártam.
Igazából a filmből pont a lényeget hiányoltam, Colette küzdelmét a jogaiért a század eleji Franciaországban.
Ehelyett azt néztem, hogy Henry hogy vágja rendszeresen át, a leszbikus kapcsolatait.
Keira nagyon jól játszott, bár nem ez a legerősebb filmje.

Tetszett, érdekes volt és pörgős, bár a vége felé már vártam, hogy mi lesz a kifutása Willy és Colette szerelmének… :').

Érdekes, mennyire elkerülte az Oscar és más díjátadók szele ezt a filmet, pedig érezhetően arra szánták téma, megvalósítás, casting alapján (volt azért olyan, ahol felbukkant egy-két jelöléssel, de végül csak a zene tudott nyerni a HMMA-n, akármi is légyen az).
A történet tetszett, pont illik is a mostani közhangulatba a maga útkeresésével és feminizmusával és a 2 óra alatt ritkán pörög ugyan fel, de végig megbízható, érdekes mederben halad. Remek ívet adott az, ahogy megmutatták, hogyan lett az ártatlan Gabrielle-ből Colette. Van egy két montázs a filmben, azok nagyon jól sikerültek, ezekre biztos fogok később is emlékezni, ha a többire nem is.
Keira Knightley-t alapvetően szeretem, bár mostanra kicsit lement nálam a térképről. Nem volt rossz a játéka, de nem volt kiemelkedő, vagy felejthetetlen. Talán mások is így voltak ezzel, ezért nem kapott egy jelölést sem sehol (bár ha a Kódjátszmás mellékszerepét veszem alapul, akkor viszont megérdemelt volna egy oscar jelölést, ha már azért a semmilyenke szerepért jelölték anno).
A fényképezés olyan, mint amit egy efféle angol filmtől elvár az ember. Budapesten (és gondolom a környékén) forgattak, ami pluszban széppé tette a szememben a filmet, a zene nagyon eltalált (tényleg megérdemelte a fentebb említett díját).
Aki szereti a kosztümös drámákat és nem kap kiütést a feminizmustól, annak ajánlom.

Kicsit talán hosszú, a vége felé éreztem, hogy időnként leült a történet. Keira Knightley zseniálisat alakított, szerintem az eddigi leglendületesebb monológjait láthattam tőle a Colette-ben. Sok budapesti helyszínt felismertem, a századvég Párizsát csodásan visszaidézték, nagyon szépek voltak a kosztümök is. Nem lesz újranézős, de egy délutáni mozinak jó volt.

Ha érdekel az írás, a könyvkiadás (és szerkesztés) szempontjai, az irodalomtörténet, a feminizmus és az LMBTQ témák 20. század eleji állapota, akkor kimondottan érdemes megnézni.

Szép a film, képileg is, színészileg is, történetében is. A figurákat jól kirajzolja, bár volt benne egy-két törés (a leginkább akkor, amikor a második könyv megírása körüli vitából hirtelen egymást minden módon megértő és nyíltan kommunikáló partnerré vált Colette és Willy).

Nekem mindig is rengeteg fenntartásom volt Keira Knightleyval szemben, a film elején most is kicsit túl egyszerűnek tűnt, és talán ezért is hiányolom annyira a váltást, ezért éreztem törést a filmben, mindenesetre jobbára működött nekem a szerepben.
Összességében teljesen megérte megnézni.

Mindig érdekes női sorsokat nézni, még akkor is, ha magával a főszereplővel egyáltalán nem lehet azonosulni. Mindenesetre a leírás alapján azt hittem, sokkalta ellenszenvesebb lesz Colette a sok félrelépés és morálisan megkérdőjelezhető húzás miatt, viszont ettől független egészen tűrhető volt. Az legalábbis biztos, hogy a férj jobban zavart. Missy karaktere pedig meglepett, nem gondoltam volna, hogy nőként akkoriban is meg lehetett úszni egy crossdressinget. Valójában viszont az írói karrier az, ami érdekelt, és azt hiszem, a film (és Colette életének) minden limonádésága ellenére azért elég informatív volt etéren, úgyhogy nem lehet panaszom. Kedvem nem lett tőle a könyveket elolvasni, mert bőven nem az én stílusom, de érdekes betekintést nyújtott egy (író)nő akkori életébe.

Egész jó volt, de számomra valami hiányzott. Nem volt elég nagy csattanó a végén, és a szereplőket sem érzem teljesnek. Mintha lett volna egy gát, ami nem hagyta, hogy a szárnyuk kibontakozzon.

Lassú folyású a film, ennek ellenére viszont sok helyen kidolgozatlan. A fényképezés gyönyörű, a szereplők szimpatikusak, még a csapodár Henry is. Sokszor megmosolyogtató, vannak jelenetek, amiken hangosan kuncogtam. Colette tolla meg… egy álom – inspiráló.