A dán lány (2015) 79% 522★

Nos nézzük, mi van ezzel a filmmel, ami témája és üzenete miatt is komoly fogadtatásnak örvend. A legtöbb kritikus (és igazuk van) azt hozza fel a film negatívumának, hogy könnyed húrokat penget, nem mer igazán kockáztatni, és ez valóban fel is róható neki. Vikander lejátssza a színről Redmayne-t legalábbis sokkal komplexebb a játéka, bár Redmayne is jó, kifejezetten jó, csak néhol már túl sok a mosolya. A zene is harsong a szentimenttől, ami azért mindenhol talán nem a legjobb döntés. De miről is szól ez a film valójában? Mert az egyik része, ami a néző képébe van tolva a történet által, az oké: Lili megtalálja magát. A másik része mégis sokkal fontosabb, hogy Gerda, a felesége elveszíti „önmagát”, legalábbis azt a részét, amit Einar-al azonosított. Lehet ugyanis bármilyen jó egy transznemű története, ha filmre viszik, az állandó: hogy ő egy nővel azonos jelen esetben, és nem egy férfival, vagy férfi testtel, ismert. A változó viszi előrébb a folyamatot, a változó jelenti a haladást, vagyis a környezet, a társadalom hozzáállása, reakciója. Lilinek is szüksége van persze bátorságra, hogy képes legyen elfogadni amit érez, de a film igazi üzenete a Gerdáknak szól, azoknak a rokonoknak barátoknak, azoknak a szeretteknek, akiknek most láthatjuk milyen nehéz elfogadni, hogy talán sosem ismertek eléggé minket, sosem „voltunk az övéké”, egy számukra idegen ember mellett éltek, és az igazi bátorságot az jelenti, ha valaki képes úgy is szeretetet, támogatást adni, ha el kell fogadnia, hogy cserébe le kell mondania arról, akit szeret. Ennek az eshetősége legalábbis minden emberi kapcsolatban megvan, és a film egy gyönyörű portréja annak a dán lánynak, aki kettejük kapcsolata nélkül talán örökre rejtve marad a világ elől. Ezt a filmet épp ezért nem azért tartom érdemesnek a megnézésre, és fontosnak LMBTQI szempontból, mert egy transz nőről szól, hanem mert arról is szól: milyen nehéz valakit önmagáért szeretni.

Mindig tartok a körbeugrált filmektől (ha meg Oscart is kap valamiért, pláne). Bevallom másra számítottam. Sokkal merészebbre, nyíltabbra (és ezt nem a látványra értem). Végig úgy tűnt, mintha mindenki óvatos üzemmódban létezne. Az még rendben van, hogy Einar kóstolgatta a saját személyiségét, hogy ki is ő valójában, de amit a felesége művelt azt képtelen voltam megérteni. Hol bátorította, hol visszahúzta és ez így ment végig. Hát én idegbajt kaptam volna tőle. Pont ezért nem tudom azt mondani, hogy ó, mennyire önfeláldozó volt! (tudom, igaz történet, nehéz téma, de akkor is)
A film felétől rájöttem, hogy sokkal de sokkal jobb lett volna, ha a nem-átalakító műtéten van a hangsúly. Persze kellett, hogy bemutassák az előzményeket, de az egy órás bevezető baromi sok. A világon Einar volt az első, akin ilyen műtétet hajtottak végre. Itt sokkal inkább megjeleníthető lett volna a férj-feleség közti érzelmi kötelék/átalakulás. Valamint a filmben (számomra) nem jött át az sem, hogy Einar/Elbe közel egy évig élt nőként (a sikeres műtét után). Ekkor volt igazán önmaga. Ebből nem sokat láthattunk. Inkább azt, hogy ripszropsz spoiler
Önálló filmként megállta volna a helyét, de önéletrajzi filmként felületesnek találtam. Kár érte, mert sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Megérdemelte volna.

Elkepeszto ez a Redmayne gyerek!!!!
Egy olyan film, amire emlékezni fogok később is…tetszett!

Hatalmas alakítás mindkét főszereplő részéről. Elég kemény témát boncolgat a film, a transzneműséget. De nem is csak ezen van a hangsúly, hanem az elfogadáson, hogy Gerda hogyan segíti férjét úgy, hogy saját boldogságát csak a második helyre helyezi.
Nem tudok róla normális értékelést írni, még mindig a hatása alatt vagyok. Nyomasztó film, megvan a sajátos hangulata is. Azok a röpke pillantások, a mosolyok, mind-mind közrejátszanak ebben.
Igazi művészfilm számomra, gyönyörűek a ruhák, a festmények, az egész kor, minden.

Igazából nekem a film nézése közben folyamatosan leragadtak ott a gondolataim, hogy Eddie Redmayne mennyire szép ember. Nem klasszikusan jóképű, de van valami finom, elegáns és vonzó az arcában, amitől rátapad a tekintetem. Szép volt Einarként és szép volt, mint Lili; szimplán csak szerettem őt nézni.

A film nagyon fontos témájú és igazából adja magát, hogy a cselekménye lassú legyen és művészi, de kicsit túl elnyújtottnak éreztem, miközben bőven lett volna mit belerakni a történetbe. Igazság szerint, hiába a nagyszerű színészi alakítás, nem hatott a film az érzelmeimre, és ezt roppant módon sajnálom. Úgy érzem, hogy egy hónap múlva nem tudnám részletesen felidézni, hogy mit is láttam.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, fel sem tudom fogni, min mehetett keresztül Gerda. Mert az nagyon szép és helyes, hogy Lili megtalálta magát, de gondoljuk át az egészet a feleség szemszögéből. Komoly film, egyáltalán nem könnyű, de valahogy nem az igazi.

Jó volt, tetszett is, csak kicsit hosszúra nyújtották. A felénél már kezdtem eléggé unni, és miután újra megnéztem a trailer-ét rájöttem, hogy rám az a 2 és fél perc nagyobb hatással van, mint maga a film. Tudom, hogy művészfilm, és gyönyörű is, de nem ártott volna egy kicsit feszesebb tempó neki.

A történetről annyit tudtam, amennyi az előzetesből kiderült. (Szemeztem már a könyvvel, de mivel annyira nem jók az értékelései, így inkább bevártam a filmet.) Így aztán nem tudtam, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok, mi lesz a vége ennek az egésznek. spoiler Maga a cselekmény egyébként teljesen rendben volt, szépen bemutatták a különböző fázisokat, amiken a férfi keresztülment, nagyon érdekes volt látni a kapcsolatát a feleségével, látni ahogy egyre távolabb kerültek egymástól. Egyébként hatalmas elismerés illeti Gerda-t, amiért kitartott mellette ebben az időszakban.

Mindenki dicséri a színészi játékot, és el kell ismernem, Eddie Redmayne tényleg jó alakítást nyújt, de rám a The Theory of Everything-ben nagyobb hatást gyakorolt. De hangsúlyozom, jól eljátszotta Lili-t is, amihez csak a javára váltak a feminista vonásai. Bár lássuk be, időnként túlzásba vitte a kezének ringatását. Alicia Vikander természetesen itt is tetszett; nagyon szeretem a színésznőt.

Mindenképp ajánlom megnézésre, jó nagy adag érdeklődéssel, csipetnyi toleranciával és egy nagy pohár türelemmel.

Nem is tudom mit mondjak, tettszett, megható volt, és gyönyörű is. Nem gondoltam volna hogy ennyire tetszeni fog, mikor megjelent nem nagyon akartam megnézni mert annyira nem érdekelt, bár most már bánom hogy nem akkor néztem meg, de ennek így kellet lennie.
A történet és a kigondolás is remek, nagyon megható és egyben csodás is hogy miként vált Einar Lilivé, egyszerűen nem semmi.
Eddie Redmayne nagyon jó volt, annyira nagyon alakított, bámulatos ahogy ezt eljátszotta, nem mindenkinek ment volna így.
Alicia Vikander is remek volt, annyira jól hozta Gerda szerepét.
Fantasztikus ez a egész, nem nagyon tudok mást írni, még biztos hogy majd évekkel később is megnézem!

Ez az a film, amit nagyon nehéz szavakba foglalni. Komoly témát boncolgat, különleges, és elgondolkodtató. A színészek remekeltek, Eddie és Alicia is tökéletesek voltak a szerepükre, fantasztikusan átadtak mindent, amit kellett, minden érzelmet és megpróbáltatást.
Ez az a film, amit kötelezővé tennék. Mert vannak dolgok, amikoről beszélni kell. Sokat adott, és biztos sokáig velem marad.

Nehéz szavakat találni e film után. Ledöbbentem & sokkolódtam egyszerre. Nagyon érdekes és komoly film. A színészek, főleg Eddie, eszméletlen jól játszottak, a történet pedig komoly & rendesen kimozdított a komfortzónámból.
Ami eleinte játéknak indul a filmben, fokozatosan nagyon komollyá válik és rendkívüli feszültséget keltett bennem. Nemcsak az, ahogy fizikailag egyre nőiesebbé válik a főhős, hanem a lelki része is, hogy mennyire megszűnik férfiként létezni egy ember és átalakul nővé. Megdöbbentő.

Szerintem talán egy picivel többet is ki lehetett volna belőle hozni, de összességében érdekes film volt. Tetszett a témája, hogy megtapasztalhattam „testközelből” is egy transzszexuális ember életét, és a felismerés folyamatát. Eddie Redmaynenél tökéletesebb szereplőt aligha találhattak volna, csak ámultam, hogy milyen gyönyörű.