Malac a pácban (2006) 75% 105★

Ezt a malacot nagyon rég láttam, a könyvet nem olvastam és igazából úgy álltam neki, hogy valószínűleg öreg vagyok én már ehhez, de kíváncsi voltam Bobby-Ike lóra és a többi név is izgalmasan hangzott az eredeti hangadókat nézve.
Végül nagyon kellemesen csalódtam.
Bár a beszélő állatokat valóban újra kellett szoknom, de az, amit a történet tanít, az egymásra való őszinte odafigyelésről, a bizalomról, szeretetről, kedvességről és összetartásról, nagyon megragadott. Örülök, hogy olyasvalamit találtam, amit jó szívvel mutattam utána a gyerekeknek is.
Viszont csókoltatom a magyar címadókat ismét, amiért a spoiler-et meglovagolva a történet főszereplőjét illetően totálisan félrevezet. Illetve, ha jófej akarok lenni, akkor értem az okot, csak mégsem. Pedig semmi bajom a malacokkal, gyerekkoromban nagyszüleimnél nekem is volt egy sajátom, Turcsi, aki aztán igencsak termetes, de annál jámborabb óriás lett. De ha már a történet megadja a tiszteletet spoiler talán a címadóknak sem ártott volna. ~~Tény, hogy valószínűleg a fiam pókrajongása miatt is erősebben sérelmezem ezt a kelleténél :)}}

A Charlotte's Web című, malacos-pókos amerikai gyerekmeséről még egyik kedvenc gyerekkori könyvemben, a Laura titkos társaságaban olvastam először. Az a könyv egyébként 1987-ben íródott, a gyerekmese pedig 1952-es, ezt csak azért írom le, mert amiatt, hogy ez a filmadaptáció 2006-ban készült, míg a hasonlóan malacos Babe 1995-ben, nagyon sok olyan lehúzó kritikát olvastam, ami szerint ez a sztori csak a Babe béna utánzata. Ja, és a Babe alapjául szolgáló regény 1983-as, bő 30 évvel jelent meg a Charlotte's Web után.
Nem mintha amúgy bármi kifogásom lenne az ellen, hogy akárhány aranyos kismalacos kedves gyerekfilm készüljön, nekem nagyon tetszett az a tényleg a Babe-re és úgy en bloc a kilencvenes évek állatos gyerekfilmjeire emlékeztető hangulat, ami ebből a filmből is áradt. Cuki, kedves állatok, egyszerű, de tanulságos történet. És bevallom, spoiler. Szóval még a logikai bakikat is megbocsátom ennek a kedves kis történetnek. (spoiler)
Nem szinkronnal néztem, Julia Roberts nagyon jó választás volt Charlotte hangjának.

Egyet kell értsek vele, ahogy másvalaki is írta: a film kivételesen jobb a könyvnél. Szerencsés, hogy a kislányt végig benne hagyták. Bár szerintem Templeton túl nagy hangsúlyt kapott, nem egészen tudom elfogadni, hogy miért kell minden második családi filmbe egy böfögős-zabálós-büdös „nagyvagány” poénforrásnak. De különben egész helyes film. Szerettem benne Fernt, és Julia Roberts is tökéletes választás volt mosolygós szemű pókladynek. :)