A sötét ötven árnyalata (A szürke ötven árnyalata 2.) (2017) 58% 347★

Leginkább dühös vagyok, ez a film valami iszonyatos, és ezért emberek fizetést kaptak, mások pedig a fizetésüket költik rá. Olyan egysíkúak a karakterek, hogy az már felháborító.
Dakota Johnson nem lett jobb színésznő az elmúlt pár évben, és szörnyen gáz, hogy Kim Basinger jobban néz ki, mint a „vágy tárgya”. Jamie Dornan rettenetesen messze van a megközelíthetetlen, szexi milliárdostól, fejlődése: „Megváltozok!” Ana: „Oké” Christian: „Megváltoztam!”
Egy tragédia ez a film, egymást követik az értelmetlenebbél értelmetlenebb jelenetek. Christian „múltja” visszaköszön? Ugyan, ne röhögtessenek már. spoiler nagyon ciki. Ana pedig, mint a spoiler???

Update: Továbbra is hihetetlen fordulatok, csodás kalandok és lebilincselõ :D cselekmény!!

Update2: Ejj… öhh… brrr… szörnyű :D

A véleményemet a moziban mögöttünk ülő úr fogalmazta meg a legjobban: úr isten, végre vége …

Végre én is rávettem magam, hogy megnézzem ezt a filmet, habár még nem olvastam a sorozatot. De ez a rész nem lett kedvenc. Olyan összecsapott, és majdnem semmi változás nem volt a két rész között. Hol elmenekült Anastasia, hol visszament hozzá. Egyébként se nagyon csípem a színésznőt számomra még mindig idegesítő volt, mint az első részében. De Jamie Dornan-t pedig nagyon bírtam kár, hogy nem mutattak többet belőle. Mindig rajta maradt az a nadrág kicsit zavaró volt. :D A film vége sokkal jobban tetszett, mint a film együttvéve. Imádom a tűzijátékot. :)

Csak szerintem volt kriminálisan ronda Anastasia elvileg lélegzetelállító ruhája? Christian anyja fiatalosabban és elegánsabban nézett ki, ami azért nem biztos, hogy jó.
Szóval ez a… dolog – ne nevezzük filmnek, az azért erős – ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Eltelt kb. másfél hét, Anastasia munkát szerzett, nagyon szenved, zenés montázsok keretében, Christian meg úgy dönt, hogy a mentális betegségeit, amikkel 28 éve küzd, villám üzemmódban meg kéne oldani, különben álmai egysíkú és ostoba asszonya végleg kicsúszik a kezei közül. Aztán egy kiállításon, ahol a személyiségi jogokat durván megsértve Ana egyik barátja kiállítja a róla készült képeket – Christian meg felvásárolja az összeset, mert ez se ijesztő – összetalálkoznak, és arra jutnak, hogy újrakezdik a kapcsolatukat szigorúan vaniliásfagyi formátumban, vagyis nincs BDSM, és rengeteg szexjelenet, mert hát az csúnya dolog és nem igazi szerelem…
Jó, természetesen van BDSM és rengeteg szexjelenet, a nézők kilencven százaléka ezért ment moziba, dehogy húzzák ki. Anastasia kb. tíz perc alatt rájön, hogy a rendkívül vanilla kapcsolat azért ne legyen annyira nagyon vanilla, mert az úgy mégis uncsi. Annak hangsúlyozása, hogy ő mennyire utálja Christian kinkjeit csak azért volt rendkívül fontos, hogy még párszor leszadistázhassa a fickót, és magyarázhassa, hogy mennyire beteg minden, amit csinál, mert nyilván ez egy konszenzuális, egészséges, és a gyógyulásra épülő kapcsolat alapja.
Ja, meg közben ott vannak Christian exei. Ők az antagonisták. Ezt csúfoljuk plotnak.
Dakota Johnsont és Jamie Dornant egyszerűen sajnáltam. Annyira az arcukra van írva, hogy utálják az egészet, és csak próbálnak a dollárokra gondolni, amit kapni fognak érte, hogy legalább egy kis életet erőltessenek a játékukba. A karakterek végtelenül ostobák, igazából még lejjebb került a léc az első részhez képest. Továbbra is kitartok amellett, hogy toxicitásban Ana a győztes – Christian továbbra is gáz, továbbra is poszesszív (és végre nem csak a szexuális preferenciái kapnak megjegyzéseket, hanem néha ezek is), de még ezzel együtt is tisztábban kommunikál, mint a barátnője, és kategóriákkal jobban tiszteletben tartja a kéréseit, ez pedig egy ici-picit elkeserítő. Ana továbbra sem tartja tiszteletben a fóbiákat, a PTSD-t, nem ad időt, erőszakos és csapong. Nem baj az, ha egy film, negatívan bemutatott párkapcsolatában mindkét fél toxikus. De amikor Anát akarjuk a naiv áldozatnak bemutatni, akkor legalább ne viselkedjen néha ugyanolyan undorítóan, vagy akár undorítóbban, mint a pasija. És mondjuk hogy ha ez eleve nem akar egy negatív kapcsolat lenni, akkor ne tűnjön minden pillanatban annak.
Kifejezetten utálom, ahogy a mentális betegségeket kezelte ez a film. Konkrétan úgy állítja be, mintha egy csapásra, egy döntésre, a szerelemtől eltűnő problémák lennének. Szadista hajlamaid vannak a gyerekkori, majd későbbi szexuális abúzus miatt? Semmi baj, legyél szerelmes és elmúlik, mert a szerelem fontosabb, mint mentális betegségek! Haphephobiád van? Nem baj, majd az igaz szerelem meggyógyítja, imádni fogod az érintéseket. Zárkózott vagy és nehezedre esik a kommunikáció a múltadról és az érzéseidről az átélt traumák miatt? Úgyis tudod mi a megoldás, szerezz egy csajt vagy pasit sürgősen, hadd varázsolja el az összes hibát. Tekintve, hogy az első film kezdete óta elvileg 39 NAP volt a cselekmény, ez az üzenet nem csak toxikus, hanem már az undorító felé hajlik. Christian egyébként nem megy el terápiára, nem kezd gyógyszeres kezelésbe, nem csinál semmit, ami tényleg egyértelműen mutatná, hogy aktívan, szaksegítséggel dolgozik a problémáin, mert meg akarja oldani a „szerelemért”. Christian csak eldöntötte, hogy ő mostantól nem mentális beteg, mert Ana annál fontosabb.
Kifejezetten utálom, hogy mennyire papírbábúként működik Christian családja. Grace, az anyja elvileg jó anya volt, és elvileg örökbefogadó anya, aki valószínűleg eleve egy problémás kamaszra készült, mikor kihozta az intézetből. Ehhez képest a jelek szerint legalább öt éven keresztül nem esett le neki, hogy az egyik barátnője konkrétan groomingolja a fiát, mert még ebben az epizódban is a barátjaként mutatja be Elenát, és kiakad, amikor kiderül az igazság. Nem mondom, hogy nem fordul elő, hogy szexuális erőszak a szülő mellett történik és nem veszi észre, mert sajnos de. Viszont szerintem egy elvileg figyelmes, jó anya, aki amúgy valószínűleg felkészítést kapott, hogy erre a gyerekre külön figyelni kell, legalább levenné, hogy valami nem oké, és megpróbálná kideríteni. 13 éve volt rá, hogy összekösse a szálakat. Mia, Christian húga aranyos, csak szerepe és személyisége is alig, szóval a filmet nem fogja megmenteni.
Noha kritikusként (és filmes mazochistaként, akinek időről időre kell valami vackot néznie, amit tudja, hogy utálni fog) eljutottam oda, hogy rászánjam az időt erre a sorozatra, azt nem fogom megérteni, hogy hogy lehet rajongani érte. A témája alapján lehetne érdekes, lehetnének benne fontos gondolatok, de csak fárasztó, toxikus és rendkívül semmilyen az egész, miközben próbálja magát romantikusnak eladni.

Úr Isten, ha ez az ostoba tyúk három ilyen nyámnyila fenékre csapástól így felizgult, mi lett volna vele, ha Lúdas Matyi helyett ő kap 50 botütést??? :D

Na de a viccet félre téve: borzasztó.
Történet nulla, a szereplők agyhalottak, a zenék gagyik és nyálasak, tulajdonképpen ez egy nagy büdös semmi díszcsomagolásban.

Miért néztem meg? Mert leadta a tévé és lusta voltam felkelni a távkapcsolóért.

Nagyon összecsapottnak éreztem. :/
Megvoltak a fontosabb események és fordulatok, de ezeket mintha csak úgy egymás után dobálták volna. Nem éreztem az átmenetet. Válság van, lerendeztük, egy kis szex. Összevesztünk, kibékülünk, szex. És ezt így tovább.
Nem lesz kedvencem ez a film, de van amiért megéri megnéznem. :D

Őszintén szólva, én nem értem ezt a tömeghisztériát körülötte. Legyünk őszinték, mégis mit várt a nagyközönség ettől a filmtől?
Maguk a színészek is kismilliószor elmondták, hogy ezek az adaptációk a rajongóknak készülnek. Ha kicsit mögé nézünk a dolgoknak, akkor nem kell agysebésznek lenni hozzá, miért mondják ezt mindig. Mert ez a film másnak amúgy sem fog tetszeni, aki nem szerette a könyveket és az első részt is lehúzta, annak ez sem fog nagy valószínűséggel. Pluszban divat utálni a filmet, ez meg egy másik tényező.
Nekem személy szerint semmi bajom nem volt ezzel a filmmel sem, én a könyveket is elolvastam anno. Vannak ezerszer rosszabb filmek/könyvek is ennél, én remekül elvagyok vele. Vannak hibái, néha kicsit butácska a felépítés is maga, de felesleges rá sárral dobálózni. Személy szerint én még mindig nagyon bírom Dakotát, mint színésznőt, ezerszer többet kihoz a könyves karakteréből, mint azt ahogy a könyv szerzője megírta. Igazából számomra ő viszi a filmet, na meg a humora. Jamie-t még a Once Upon A Time-os szerepe óta imádom, vele meg elfogult vagyok, ő igazából bármit tehet, szeretni fogom. Viszont az első résszel ellentétben itt jobban éreztem a kettejük közti kémiát/kötődést. Ez az első filmnél nem mindig jött át, viszont itt mindig. Ami külön tetszett, hogy követte a film a könyv cselekményét, szinte semmi nem lett átírva; valamint 1-2 dialógus egy kis „kozmetikázáson” esett át, ami szerintem szintén jó döntés volt.
Összességében nekem bejött, aki meg eleve utálattal/előítélettel áll hozzá, az meg ne kínozza magát vele. Felesleges, hogy utána pedig elmondhassa magáról, hogy mennyit szenvedett.

Ánásztézsá és Kriszcsön szenvedésének története tovább folytatódik egy creepy csaj, egy creepy nyanya és percenkénti szexjelenetek kiegészítésével. Köszönjük… Vagy sem

Hát amúgy.. Egész elment. Azon kívül hogy k-rva sötét az egészy filmileg nem sok gond van vele. A történet pedig… Na azzal már van baj…

A csaj tudja hogy a pasi beteg spoiler azt is tudja (mert tudja mert ő maga mondja ki!!!) hogy ez nem viszony hanem a pasi birtokolni akarja… És mégis hozzá megy. What?! Mert milyen romantikus hogy megkérte. Már bocs de hogy a fhaszba lenne ez romantikus? Nyilván normális embertől normális körülmények között az. De ettől a pasitól csak ürügy hogy a csaj szó szerint az övé legyen. Nem esik le neki?

Sajnos a film önmaga paródiája lett. Én még ennyit életemben nem nevettem moziban. Biztos, hogy a szinkron és a fordítás is bőven levont az élvezeti értékéből, de konkrétan 2 óra tömény semmit kaptam. Eseménytelen, unalmas, már-már szánalmas volt szegény. Viszont csillagos ôtös jár a filmzenéért, illetve Jamie Dornan játékáért, aki próbálta megmenteni a filmet.