Batman: A rajzfilmsorozat (1992–1995) 96% 29★

Minden idők talán legjobb Batman-adaptációja.
Rengeteget merít Tim Burton 1989-es Batman-filmjének neogotikus látványvilágából és hangulatából. Bruce Timm karakterei egyediek, az animáció nagyszerű.
A főcím és stáblista alatt szóló zenét maga Danny Elfman szerezte, ami sajátságos kapcsolatot teremt a mozifilmmel, szinte úgy érezzük, onnan átkerültünk a rajzfilm világába, itt folytatódik a történet.
2018-ban végre restaurálják és vadonat új kép- és hangminőségben megjelenik blu-rayn ez a mestermű.

Gyerekként mindig néztem reggel a Kölyökklubban és imádtam, pedig inkább Pókember párti voltam akkoriban, de már fejlődött ki bennem a Marvel / DC együttes szeretete és ez a sorozat segített hozzá, hogy megismerjem a Batman univerzumot, ráadásul a mai napig jó visszanézni, mivel semmit sem vesztett az értékéből, ez a kis noir hangulatú széria, aminek többek közt Harley Quinn-t köszönhetjük és ebben szinkronizálta Joker-t Mark Hamill „Skywalker”. (Emlékszem, hogy féltem Clayface-től… eh.)

Gyerekkorom egyik meghatározó rajzfilmsorozata volt, amiért megérte hétvégente korán felkelnem (ugye-ugye a jó Kölyökklub Ördög Nórikával). A folyton sötétben aranyló és elátkozott Gotham, amit a Nolan-filmekben szétkasztráltak és elöntöttek fénnyel. A látványvilága, az Art Deco és noir sajátos keveredése elvarázsolt.
Felnőtt fejjel sem sokat kopott és nagyon megörültem, mikor megjelent blu-ray-en is. Alapvetően sok a közepes, egyszer-nézős rész, de akadnak gyönygyszemek is, amik szerintem nagyon erősek, mind történetileg, mind technikailag.
A „Two-Face”-es részeknél Harvey tudathasadása egészen eszméletlenül volt bemutatva és a második évad egyik legjobb részének is a „Second Chance”-et tartottam, aminek szintén Kétarc volt a fő antagonistája. Joker mellett talán őt tartom a legjobb Batman-főellenségnek, a karakterek összetettsége maitt. Ha olvastam volna a képregényeket is, akkro valszeg Ra's al Ghul is bejöhetne a képbe, mint a legintelligensebb, de az ő személyét bár combosnak ítéltem meg, közel sem annyira tragikusnak és komplexnek, mint Harvey-t vagy a szociopata Joker-t.
Azon részek is csak emelik a sorozat nívóját, amelyben Batman gyakorlatilag mellékszereplő volt. A „P.O.V.”, „Beware the Gray Ghost” "Almost Got 'Im" hármasát bármikor újra tudnám nézni.
Szóval imádom. :)

Marvel figuráinak a többségét nem szeretem. De akadnak kivételek, ilyen Batman és Pókember is. Sok fajta hős született, de egyiket sem találtam olyan emberközelinek, mint Batman-t. Milliárdos, aki tittkolja álarcos kilétét (jó, ez igaz szinte mindegyikre). Nincsen szuperképessége, hanem szimpla fegyverekkel harcol a gonoszok ellen. Hétköznapi. És ettől egyedi, ahogy az ellenségei is kiemelkedőek. A sorozattól kicsi koromban baromira féltem, a főcímdal zenéje olyan rémisztő volt… Mindenesetre ma már nem félek tőle, és jó nosztalgiázni. :)))