Batman: A rajzfilmsorozat (DC Animációs Univerzum) (1992–1995) 95% 50★

Gyerekként mindig néztem reggel a Kölyökklubban és imádtam, pedig inkább Pókember párti voltam akkoriban, de már fejlődött ki bennem a Marvel / DC együttes szeretete és ez a sorozat segített hozzá, hogy megismerjem a Batman univerzumot, ráadásul a mai napig jó visszanézni, mivel semmit sem vesztett az értékéből, ez a kis noir hangulatú széria, aminek többek közt Harley Quinn-t köszönhetjük és ebben szinkronizálta Joker-t Mark Hamill „Skywalker”. (Emlékszem, hogy féltem Clayface-től… eh.)

Kölyök koromban is imádtam ezt a sorozatot és mind a mai napig imádom.
Van ami sohasem változik. Ha már a kölyökklub változott. ( Létezik még egyáltalán?)
Vannak kicsit lassabb, egyszer nézős részek, de melyik sorozatban nincsen.
Imádom a Harleys, Jokeres, Kétarcos részeket, na meg persze Batgirl szárnypróbálgatós részeit. Meg Robint is :)
Számomra a Ra's Ghul-os részek lettek a leggyengébbek.

Sokak szerint az egész franchise meggyalázása, de megint csak sokak szerint minden idők egyik legjobb Batmanje. Én az utóbbiakhoz tartozok, amikor kicsi voltam, akkor nekem Batman bizony ebben a sorozatban jött, látott és győzött. Tényleg hihetetlen, hogy sikerült úgy gyerekközönségre hangszerelni a képregényt, hogy kifejezetten jól megőrizték az eredetiek komoly kérdéseit, problémáit. Oké, persze, nincs gyilkolászás (legalábbis kimondva), az eredetiben korrupt politikusok és rendőrök itt jórészt becsületesek, de hát egyszer-egyszer az igazság is nyerhet.
Az atmoszféra szuper, amolyan sci-fi noir. A rajzokat kifejezetten fekete lapokra készítették, hogy sikerüljön a sötét világképet megőrizni, de így is van benne valami vibráló, valami mozgékony, és minden mocsok ellenére jó nézni Gotham Cityt.
És nagyon szimpatikusak a karakterek, a jók is, és nagyon gyakorta a rosszak is. Batman maga is az aranyközépút, nem a paranoiás fickó, de nem is vigyázatlan: okos, jól megszervezi az akcióit, és ami külön jó, embernek tekint mindenkit, amíg lehetősége van rá. Persze ott vannak a rosszak is, és rögtön egy jó húzás, hogy a kisstílű gengszterek mellett az igazi, híres ellenségeknek hátterük van, és elég gyakran könnyen megértjük őket, még ha nem is értünk egyet velük. És persze Joker (az eredetiben Mark Hamill egészen egyszerűen zseniális tolmácsolásában) most is egy igazi szemétláda, de ezúttal sok esetben inkább valóban vicces lesz, mintsem horrorisztikusan groteszk. És nemcsak önmagát adja hozzá a történethez, de egy új, közkedvelt karakter, Harley Quinn is itt bukkant fel először.
Szóval számomra az egyik legjobb szuperhőssorozat, minden korosztály nyugodtan nézheti.

Gyerekkorom egyik meghatározó rajzfilmsorozata volt, amiért megérte hétvégente korán felkelnem (ugye-ugye a jó Kölyökklub Ördög Nórikával). A folyton sötétben aranyló és elátkozott Gotham, amit a Nolan-filmekben szétkasztráltak és elöntöttek fénnyel. A látványvilága, az Art Deco és noir sajátos keveredése elvarázsolt.
Felnőtt fejjel sem sokat kopott és nagyon megörültem, mikor megjelent blu-ray-en is. Alapvetően sok a közepes, egyszer-nézős rész, de akadnak gyönygyszemek is, amik szerintem nagyon erősek, mind történetileg, mind technikailag.
A „Two-Face”-es részeknél Harvey tudathasadása egészen eszméletlenül volt bemutatva és a második évad egyik legjobb részének is a „Second Chance”-et tartottam, aminek szintén Kétarc volt a fő antagonistája. Joker mellett talán őt tartom a legjobb Batman-főellenségnek, a karakterek összetettsége maitt. Ha olvastam volna a képregényeket is, akkro valszeg Ra's al Ghul is bejöhetne a képbe, mint a legintelligensebb, de az ő személyét bár combosnak ítéltem meg, közel sem annyira tragikusnak és komplexnek, mint Harvey-t vagy a szociopata Joker-t.
Azon részek is csak emelik a sorozat nívóját, amelyben Batman gyakorlatilag mellékszereplő volt. A „P.O.V.”, „Beware the Gray Ghost” "Almost Got 'Im" hármasát bármikor újra tudnám nézni.
Szóval imádom. :)

Nem vagyok a szuperhős figurák fanja. De akadnak kivételek, ilyen Batman és Pókember is. Sok fajta hős született, de egyiket sem találtam olyan emberközelinek, mint Batman-t. Milliárdos, aki tittkolja álarcos kilétét (jó, ez igaz szinte mindegyikre). Nincsen szuperképessége, hanem szimpla fegyverekkel harcol a gonoszok ellen. Hétköznapi. És ettől egyedi, ahogy az ellenségei is kiemelkedőek. A sorozattól kicsi koromban baromira féltem, a főcímdal zenéje olyan rémisztő volt… Mindenesetre ma már nem félek tőle, és jó nosztalgiázni. :)))