Fehér zaj (2022) 55% 60★

Adam Driver kedvéért nagyon fura filmeket vagyok hajlandó megnézni…
Na jó, ezt nem csak miatta néztem meg, érdekesnek tűnt egy kritika alapján. A könyvet nem olvastam, de kultkönyvből készült filmet ez esetben is szívesen nézek, olvasó emberként. (Bár a kritika szerint a könyv jobb…)

Adam Driver valóban szeret eléggé elvont alkotásokban szerepelni, amikről elsőre nehéz eldöntenem, hogy tetszenek-e vagy sem.

Ez a film is ilyen. Ez a film inkább minimum két, de az is lehet, hogy három film egyben. És valójában jóval kipihentebb nézőt és fókuszáltabb figyelmet érdemelne, mint amit most én tudtam produkálni. Ha működőképesebb aggyal nézem, még az is lehet, hogy hosszas elemzést tudok írni a szimbólumairól és összefüggéseiről, így azonban örültem, ha egyáltalán követni tudom, mi történik a képernyőn.

Azért egy-két vegyes gondolat róla:
– van a filmben egy katasztrófa-szál, hát, minden ilyen alkotást nagyon érdekes a poszt-covid erában nézni (főleg azokat, amiket már eleve ebben az időszakban készítettek, direkt utalásokkal a covidra). Ilyen volt a Don't Look Up is. Az ember fáradt rezignáltsággal és elnéző félmosollyal nyugtázza, hogy hát igen, ez pont ilyen volt, hú, ez nagyon nem így történne a valóságban…
Ami fájón ütött: az emberek mély hite abban, hogy „valaki (általában a kormány/hatóságok) tudja, mit csinál, és ha megszületik egy döntés, annak biztosan jó oka van”. A covid óta tudjuk, hogy a döntéshozók egy ilyen helyzetben mennyire kapkodnak és logikátlan, egymásnak ellentmondó határozatokat hoznak… legalábbis a világ ezen felében…
– az Elvis-Hitler párhuzam. Mindkét személyiség korának egyik meghatározó alakja, tömegeket tudtak megmozgatni, azóta is sokakat érdeklő személyekről van szó, és mint a filmből kiderül, életutukban (de legalábbis anyjukhoz való viszonyukban) sok hasonlóság van. Adott két kisfiú, akinek jó a kapcsolata anyjával, szeretetben, odafigyelésben nevelkednek… hol csúszik félre valami, hol dől el, hogy az egyikből korának ünnepelt zenésze lesz, a másikból pedig fasiszta diktátor… és vajon mi a közös és mi a különböző abban, hogy képesek a tömeget hipnotizálni (nyilván egy fontos különbség, hogy mire használják ezt a képességüket…)
– a halál tematikája. Ezt nem lőném le, mert nagyjából az egész film ekörül forog. Mit kezdünk a halálfélelmünkkel, mennyire uralja a haláltól való rettegésünk az életünket, egészen odáig, hogy miatta élvezni sem tudjuk a napjainkat, illetve destruktív döntéseket hozunk. Igazi egzisztencialista alkotás, még akkor is, ha néha már túlontúl az arcunkba tolja a témát.

A filmről egyébként az a benyomásom, hogy nagyon érdekesen, néha zavarbaejtően keveri a tónusokat. Egy példa: a pánikban, tömegkatasztrófa elől menekülő apuka komikus harcmozdulatokkal megy, és szerzi vissza a kislánya plüssnyusziját. Ezek a pillanatok egyszerre tetszettek, mert tudtam rajtuk szórakozni, de egyszerre váltottak ki belőlem némi értetlenkedést.
A színészi játékra nem lehet panasz, Adam Driver egy újabb arcát mutatja meg nekünk – továbbra is generációja legtehetségesebb színészének tartom, és ha nem kap záros határidőn belül egy Oscart, morcos leszek…:P a többiek is jók.

Elgondolkodtató alkotás, és az is biztos, hogy fenntartja a figyelmet, még akkor is, ha az ember helyenként nem érti, mi ez az egész. Végig lebegteti, hogy majd valahova ki fog futni – és tulajdonképpen ki is fut, még ha a végső konklúzió ugyanolyan zavarbaejtő, ahogy az egész film (bizonyos részei meg kissé közhelyesek).

Kipihent és nyitott állapotban (meg persze Adam Driver rajongóként) érdemes megnézni, de az az igazság, hogy nem hiszem, hogy valaha is az újranézésére támadna ingerenciám…

A könyvet nem olvastam, a fülszövegben a kortárs pedig értelmetlen.
Számomra a kora-közép ’80as évek USA átlagát próbálja fanyar humorral bemutatni. Fricska mind az akkori társadalomnak (amcsi nézőknek magukra ismerhetnek), de fricska a túlfantáziált fogyasztói társadalomnak is. A mára is lehetne vetíteni a sztorit (Covid-pánik, túlidealizált elvek, emberi kapcsolatok…)

A jelmezek, díszletek, szereplők mind szuperek voltak egytől egyig. És a film is jó görbetükör… de nem egy magyar nézőnek. Mi ezt nem igazán érthetjük, hiszen nem ismerjük azt a kultúrát, csak filmekből. Nem sokat mond egy magyarnak a bazi nagy áruház, a szemeteskuka elgázolása vagy a családi autós fősulis nap.

Szóval aki ezt megnézi, ezt is mérlegelje, hogy nem nekünk, hanem az USA most öregedő generációjának szól.

Az ilyen típusú filmeknél mindig elgondolkodom, hogy velem van a baj vagy szimplán csak a film a s#@r? Nagyon okos akar lenni, de az egész egy káosz. Céltalan dialógusok, a semmiért a levegőbe dobált mondatok halmaza.
Nem nekem való ez a műfaj.

Elég zavarosnak tűnt ez a film, de aztán a végén, amikor az emberek elkezdtek táncolni az áruházban, akkor összeállt minden.

Hű. Értem is, meg nem is.
De valami nagyon félrement, mert kb a 2/3-tól elvesztett.
@dontpanic írta jól, hogy ez mintha két-három film lenne egyben. Így viszont sok, és rettentő katyvasz.
Adam Driver viszont zseniális.

Voltak benne részek (az első felében), amikor jól telt az idő, „húzatta magát” a film, de aztán hülyeséggé változott, aztán jött egy másik tartalom, aminek nem volt köze az addigiakhoz, de az is érdekelt – egészen addig, amíg az is át nem csapott baromságba. Ezen a ponton majdnem ikszeltem, kár is volt folytatni.
Azt hittem, hogy a könyv az más, és rossz a rendezés, Noah Baumbach rendezzen inkább két lábbal a földön járó családi drámákat, de nem, a könyv is ugyanilyen, ugyanez a posztmodern, álintellektuális fetrengés.
Persze ettől még Noah Baumbach rendezzen inkább két lábbal a földön járó családi drámákat.

A Fehér zaj tipikusan az a film, amit nézni nem jó, utána beszélgetni róla viszont igen. Ettől azonban nem lesz jó film. Érdekes élmény határozottan, elgondolkodtató, de túlzottan belefeledkezik saját elvontságába és „művésziességébe”, és néha már-már önmaga paródiájává válik. Pedig a kevesebb bőven több is lehetett volna, ugyanis igen fontos témákat boncolgat. Sokszor azonban inkább kérdéseket tesz fel, amelyekre meg se próbál válaszolni, az abszurditás álcája mögé bújva. Emiatt pedig tipikusan az a történet, ami regényként jobban működik, ugyanis hangulatváltozásaival és stílusegyvelegével képes lehet összerántani a modern – és persze amerikai társadalom – sokszínűségét egy életképes keverékké; vizuálisan azonban nemigen sikerül neki. Pont emiatt nehéz ajánlani csak úgy a filmet: megnéztem, hogy neked ne kelljen, de nem utáltam – de nem is tetszett. Beszélgetni a témáiról róla meg tudunk talán úgy is, hogy te még nem láttad.

Filmkritika: https://www.roboraptor.hu/2023/01/10/feher-zaj-film-kri…

Nem teljesen értem a fanyalgókat, ez zseniális volt. Minden képkocka tökéletes, csodálatos alakítások. Biztos, hogy sokáig velem marad.

Csak Adam Driver miatt néztem meg, de nem tetszett. Nem olvastam a könyvet, de a film után nem is érdekel – nem nekem való :/