Dolores Claiborne (1995) 83% 88★

Megvédtelek volna Dolores! De nem kellett, mert Ő egy erős nő. Le a kalappal! Kibírni az őrült férjet, Verat.. és ott volt még a lánya is.
Kathy Bates remekelt. Jobbat nem is találhattak volna. Jennifer is tetszett, de ahogy viselkedett eleinte, na az már nem.
Nagyon szeretem az ilyen erős női karaktereket.
A rendőrség végig az agyamra ment..
Nagy hatással volt rám ez a film. (még több ilyet)
Viszont a kapcsolata Vera-val a vége felé, már megtetszett.
Kathy és Jennifer kedvenceim, örültem ennek a párosításnak.
Nem is értem miért halasztottam el eddig ezt a filmet..
A spoiler rész valami eszméletlenül izgalmas volt. Milyen ötletes!

Letaglózó film. Borzasztó, mert aktuális volt ’93-ban, a könyv megjelenésekor, a ’95-ös film idején és sajnos ma, 2022-ben is. Kathy Bates ismételten bizonyította számomra, hogy King egyes női karakterei, mintha egyenesen a személyére és a tehetségére íródtak volna. Az végig egyértelmű volt, hogy Dolores története több annál, mint amit a felszínen látunk. Összeolvadt a múlt és a jelen egy aktuális nyomozás miatt, nagyon mély traumák, súlyos történések kerültek elő. A rendőrség, jobban mondva a nyomozó egy az egyben a megcsorbult férfi büszkeséget képviselte, hányingerem volt tőle. Selenát sokáig nem tudtam hova tenni és bár a végére sem kedveltem meg, megértettem a viselkedését. Azt azért túlzás lenne állítani, hogy hibátlan számomra a film, mert néhol elnyújtottnak éreztem, ugyanakkor végig lekötött. Ráadásul szerettem a látványt; szerintem nagyon szépen megoldották például a keletkező sötétség ábrázolását. Dolores Claiborne története nyomasztó és dühítő is, ugyanakkor egy tanács: bár a főhős erős női karaktere mintaértékű, azért ti ne legyetek akkora vagányok, hogy szabad szemmel nézitek a napfogyatkozást.

Erős fenntartásaim vannak a King-adaptációk iránt, a filmek ritkán tudják visszaadni a Mester könyveinek pszichológiai mélységeit, a kingi atmoszférát, így a Dolorest is csak tologattam hosszú ideig, aztán meg is feledkeztem róla.
Most sajnálom, hogy idáig vártam vele. Kathy Bates úgy száz éve a kedvenc színészem (mióta láttam a Tortúrát), és Dolores megrázó sorsa az ő tolmácsolásában annyira felkavart, hogy most sem tudok másra gondolni, mint hogy ez a színészóriás mennyire csodálatos volt ebben a szerepben is.
Dolores lányát meg hogy gyűlöltem eleinte! Mondanám, hogy megértem, mert gyerekként szörnyű dolgokon kellettt keresztülmennie, de nem mondom, annyira életidegen tőlem az általa választott feledési forma, ez a fajta könnyebbik út. Jennifer Jason Leigh eszméletlen jó volt ebben a szerepben, mint ahogy Christopher Plummer a buldogéban, de ő ugye miben nem (és most miatta újra kell néznem A muzsika hangját *-*).
Könyvben szerettem anno a Dolorest, kőkemény sorsdráma King-módra, a film pedig remek adaptáció, ennél jobban talán csak az Állj mellém! tetszett. Dolores is újranézős.

A legjobb az összes Stephen King film közül, hetekig a hatása alatt voltam!

Az egyik legjobb Stephen King adaptáció. Igaz, a könyvet is nagyon szeretem, többször olvastam már. A rendező kapott egy jó alapanyagot és szerencsére ügyesen nyúlt hozzá.
Tetszik, hogy lassan csordogál a történet, nem rohan előre, nagyszerűen felépített, remekül ábrázolja Dolores többi szereplővel való viszonyát. Az idősíkok ábrázolása képileg remekül lett megoldva.
Kathy Bates nagyszerű, mintha rá írták volna a szerepet, és mellette Jenifer Jason Leigh játéka is figyelemre méltó.

Őszintén, akkor jöttem rá, hogy egy Stephen King adaptációt látok, amikor az elején kiírták a nevét (nem szoktam utánaolvasni a filmeknek, hogy izgalmasabbak legyenek). Máris izgatottabb lettem, hiszen King munkáit imádom, kell hozzá egy hangulat, és ezt el is találták remekül nyújtotta a képvilág kis sziget borongós auráját. Ahogy pedig az időben ide-oda léptek, azt is nagyon ügyesen megoldották.
A történet izgalmas volt, és bár ki lehetett következtetni a végét, nagy meglepetést nem okozott, de attól függetlenül lekötötte a figyelmemet a szálak kibontakozása.
A színészek közül természetesen Kathy Bates szerepét tudom kiemelni. Nagyon szeretem a filmjeit (most kezdek egyre többet nézni tőle, és valami zseniális színésznő, kár, hogy nem találtam rá hamarabb). Annyira ügyesen játssza a karaktert, a meglepetést, a fájdalmat, a csepp kis örömöt…
Ha más nem, de miatta mindenképpen érdemes újranézni a filmet.

Annakidején a könyv is nagyon tetszett, így pedig, hogy a főszerepeket olyan kedvenceim alakítják mint Kathy Bates és David Srtathairn, tökéletes a lelkemben a harmónia… már nem a sztoritól, hanem az élménytől!

Elsőre misztikusnak, izgalmasnak tűnt, de túl gyorsan kitaláltam mindent. Alapvetően jó történet, csak túl nyilvánvaló. Számomra egyszer nézős film, de egyszer mindenképp látni kell.
Ja, és tetszett a napfogyatkozás, meg a vörös égbolt. :)

„Mindig szkeptikus vagyok a King adaptációkkal szemben, mert nagyon sokszor nem tudják megfelelően vászonra vinni a sorok közt megbúvó érzelmi töltetet…” Szoktam volt mondani…

A filmet már régebben láttam, az alapjául szolgáló könyvet a múlt héten fejeztem be.
Na és az van, hogy szeretem mind a kettő verziót. (Ami baromi nagy szó, mert mindig kukacoskodni szoktam a Könyv Vs. Film témában… nyilván a könyvek javára)

Mégis úgy gondolom, valahogy ez a film annyira jól lett elkészítve, hogy még így évek távlatából is derengett a történet, és az olvasáshoz teljesen jó emlékképek társultak.

Kathy Bates-t amúgy imádom, tökéleteset formálja meg King karaktereit.

Stephen King egyik „legnagyobb rajogója” voltam egy időben, gimiben-egyetem elején. Faltam és újtafaltam, minden könyvtárba beíratkoztam. Ez a sztori legkiemelkedőbb. Konkrétan ronggyá olvastam, magyarul és angolul is. Dolores-korszakom jó pár évig tartott, valódi ismerősömmé vált, erőt adott, kitartást és keménységet, amikor erre volt szükségem, és rengetegszer elővettem a könyvet és a filmet is, illetve egyes részeket újra „kellett” olvasnom. Azaz feltaláltam a biblioterápiát magamnak, évekkel azelőtt, hogy hallottam róla – persze több ilyen film karakterem volt/van, de Dolores nolt a valahai No1. A film ugyanígy. Bár nem teljesen azonos a film a könyvvel, de ömagában szupercsúcs mindkettő. A filmben a színészek eszement jók, a hangulat és az arcrezzenések,… Hol van már ez a filmvilág, ez a színészi kvalitás! Összegezve: „Dolores? – Always.” – És, NYILVÁNVALÓAN, Kathy Bates is!