Éles tárgyak (2018–2018) 80% 237★

Egy ideig 9 csillagot adtam rá, de ahogy kattog rajta az agyam 7 lett a vége.
Lassú volt (nagyon), de érdekes módon mégis muszáj volt nézni, hamar a végére is értem.
Miért ilyen elcs***ett minden kisváros? Nagyon sajnáltam Camille-t, jobban mondva minden leánygyermeket, még Adora-t is, annak ellenére, hogy rettenetesen haragudtam rá, és amit a lányaival tett, arra nem lehet mentség, hogy az ő anyja milyen volt… esetleg magyarázat, de semmiképpen sem mentség. Alan néha olyan tűpontosan látta a dolgokat, néha pedig konkrétan biodíszletként funkcionált. Amma az idegeimre ment végig, szörnyen idegesítő volt a végletes viselkedése, de az biztos, hogy nagyon jól játszotta az anyja által rá „osztott” szerepet, tudta ő nagyon jól, hogy amíg csinálja amit Adora mond, addig lényegében azt csinálhat az anyja tudta nélkül, amit akar, spoiler.
Camille spoiler működhetett volna, nem értem miért volt szükség arra, hogy spoiler John-nal.
8 rész, 8 lassú rész, de alig tudtunk meg bármit az áldozatokról, hogy mi lett John sorsa.

A 7 csillag a kiszámíthatóság (mindkét csavarra magamtól is rájöttem) miatt, az értelmetlen lassúság miatt adtam, és a túl sokból a végén túl kevés lett (sok szereplő, sok tragédia, fájdalom, de mindegyiknél csak a felszínt kapargatta a sorozat).

Nem is tudom hogy hogyan állok evvel a sorozattal. Mert azért tetszett, de közben meg elégé untam is. Mármint lehet hogy azért is volt mert egyben néztem meg az egészet vagy nem tudom. Sokáig nem nagyon történt semmi. De ha igen akkor az nagyon jól fel volt vezetve. Az utolsó 2 rész zseniális volt szerintem. Csak az eleje volt vontatót.
A könyvet nem olvastam, de tervezem elolvasni, kíváncsi vagyok hogy az miben más.
A szereplők zseniálisak, le a kalappal ellőtök. Amy Adams annyira jól hozza az lelki sérült lányt, csodálatos színésznő. De persze a többiek is remekek. Főleg Patricia Clarkson.
A vége nem nagyon tetszett, mármint hogy a stáblista után spoiler
Azt leszámítva, meg a vontatottságot. Egy érdekes és elgondolkodtató sorozat.

Nem rossz sorozat, voltak benne jó részek, és jó szereplők is. Bár Adora az idegeimen táncolt nem bírtam ezt a nőt, nagyon nem. De Camille annak ellenére, hogy egy spoiler, őt bírtam, voltak jó pillanatai, amik mosolyt csaltak az arcomra. A többi szereplő is jó volt, kedvelhetőek, attól eltekintve, hogy némelyik nem igazán jött be nekem. A Johnt alakító srác nagyon cukker volt, szeeexi. :-D Egyébként tetszett az alapsztori, annak ellenére, hogy még nem olvastam a könyvet, elég jó lett. Most, hogy az utolsó két részt is végig néztem úgy folytattam volna még, tetszett ez a krimi száll. Kíváncsi vagyok már milyen lehet a könyvben is, ez az egész sztori.

Mégiscsak megkaptuk az a második évadot a True Detective-hez, amit megérdemlünk.
Nem tudom, hogy végeredményben mindenkinek toxikus családja van-e, vagy csak nagyobb eséllyel válnak az ilyen emberek íróvá, de az utóbbi iddőben több remek film és sorozat is született, amik ezt a témát járják körül. Ez a sorozat, a maga lassú, de sohasem vontatott módján tele van feszültséggel, és nagyon pontosan leképezett emberi kapcsolatokkal – beleértve az egymáshoz és az önmagunkhoz való kapcsolatokat is. A könyvet nem olvastam, de a sorozatot megvettem kilóra, a szörnyű déli mézesmázas depresszióval és a rejtélyekkel együtt. spoiler Amy Adams nagyot alakít (és iszik annyit, mint a Mad Man és a Dallas szereplőgárdája együtt), de a többiek sem maradnak el mögötte. Az utolsó epizód már eléggé körömrágós volt, a lassú ritmus ellenére. Nagyon bejött, kerek egész.

Sok értékelést olvastam a sorozatról és a legtöbben azt írták, hogy túl lassan indult el. Lehet hogy ez igaz,de engem valahogy már az elejétől fogva magával ragadott. Annyi elbsztt ember volt itt,h én csak imádni tudtam.
Nem rajongok Amy Adamsèrt,de tény hogy nagyon jól alakított. Még egy kicsit sikerült is a végére megkedvelnem Camille-t.
A történet nagyon jó volt. A gyilkost előre kitaláltam,de ami Adoraról kiderült az meglepett egy picit. A végével nem vagyok kibékülve, remélem a könyv majd segít a kérdéseimmel kapcsolatban.

Hmm, bajban vagyok, mennyit is adjak neki, de talán 8 csillag jó lesz… Nem tudom, nem pont erre számítottam. A hangulata nagyon erős, átadta a könyvet, az jó volt. Az egész képi világ, valahogy minden passzolt, nagyon jól összerakták. Szerintem a színészek is bőven a toppon voltak, elsőként persze Amytől fogtam padlót (és annyira tetszett ez az átlagos testalkatú karakter, még akkor is, ha tudom, hogy Amy hízott a szerepért), de Patricia Clarkson is tökéletes volt Adorának, Eliza Scanlen pedig jó választás Ammának, szerintem sikerült átadnia mindazt, ami megbújt a karakterben.
Persze nem lepett meg, hogy voltak változtatások, olyan is volt köztük, ami kifejezetten tetszett (pl. Richard kicsit kibővített szerepe). Örülök, hogy Gillian viszonylag aktívan részt vett az alkotásban, ezért is sikerült talán viszonylag jól hozni az egészet. Nekem viszont, sajnos, még ennek ellenére is problémáim vannak a végével. A sorozat maga lassú, vontatott, de mindez illik a hangulathoz. Az utolsó rész vége azonban nekem lecsapott, félbehagyott hatást kell. Mintha elkezdenéd nyújtani a tésztát, de megunnád, a vége meg egy nagy ottmaradt csomó lenne, amit úgy kell lenyomni a másik torkán. Ez azért rendesen elvett az élményből.
Egyébként szerintem egy kicsit unalmasnak tűnhet azoknak, akik nem olvasták a könyvet, hiszen nekik nincs meg az a remény, hogy adott dolog vajon meg fog-e történni vagy sem. Azt hiszem, valahogy ezekből állt végül össze ez a 8 csillag. Nagyon jó sorozat, de hagy kívánnivalót maga után.

A szokottnál is lassabban hömpölygő minisorozat, mégis a párbeszédek apró részleteiben rejlik az igazi hatása. Bár a könyvhöz nem volt szerencsém, egy bizonyos idő után a krimivonal eléggé parkolópályára kerül és az abban lévő felderítések annyira nem is tudtak meglepetést okozni. spoiler
Ennek ellenére voltak persze sokkoló momentumai a nyomozásnak, de ettől a részétől egy kicsit több izgalmat reméltem, viszont így is elérte a sorozat, hogy belevésődjön az emlékezetembe. Mert ahogy szépen fokozatosan bontják ki Camille múltját, finoman adagolt emlékfoszlányokból, és amilyen látleletet, mélyen megbúvó érzéseket kapunk ebből az igen meghökkentő családi kapcsolatból, és Wind Gap lakosságának történeteiről sokszor nagyon rá tud telepedni az emberre.
Rettenetesen megviselt, ahogy Camille jobbról balról kapja az ívet a múltban történtek után is (főleg azoktól akik papíron a szerettei) és igaz, hogy volt neki párszor olyan döntése, amit először nem igazán tudtam hova tenni, de idővel, tekintve milyen gyerekkort kellett szó szerint túlélnie, számomra mégis abszolút azonosulható maradt. Át lehetett érezni, ahogy ezzel a lelki teherrel a háta mögött próbál együtt élni, (nem véletlen igyekszik alkohol formájában legyűrni ezt). Ezért is imádtam például Frank Curry figuráját, aki egyszerre volt a főnöke és talán a legkomolyabb empátiával rendelkező barátja, sőt már-már fogadott apjának tekintette. spoiler De tudtam szimpatizálni Richard nyomozóval és Jackie-vel is, akik pozitív inputot szolgáltattak főhősnőnk felé.
Több témába is kellően belemarkol a sorozat, mint a bűntudat, a régmúltból elszenvedett traumák leküzdése, hogy mennyire fölénk tud tornyosulni a szülői árnyék, ami a kiteljesedést, szabadságérzetet meggátolja, az irigység, a beteges titkok látszólagos elfojtása, a megtörtség, kitaszítottság és az abból adódó beletörődés.
Ezekből szinte mindig csak apróbb szeleteket kapunk (nagyrészt flashback formájában) újra és újra, de annyira erősen vannak tálalva, hogy tényleg le tudja húzni az embert az életről, még ha valóban kell egyfajta ráhangolódás. spoiler
Nagyon kreatív húzásnak tartottam az egyes részek címeit, amik az adott epizódhoz tartozó fontos kulcsszavak, amik nem mellesleg Camille-hoz voltak szorosan köthetők. spoiler
Amy Adams nem először igazolja mennyire csodálatos jelenség, és mennyire magabiztosan, hiteles átéléssel, végtelenül sokrétűen tud hozni egy főszerepet. Továbbra is zseniálisnak tartom, hogy karakterének fiatalabb megformálóját Sophia Lillis-t választották. Annyira döbbenetesen hasonlítanak egymásra, mintha mondjuk anyját-lányát látnánk. Patricia Clarkson is remekül játssza a belőlem már a kezdetektől zsigeri undort kiváltó és a férjét úgymond „becsicskító” mama szerepét. spoiler Eliza Scanlen is ügyes érzékkel testesíti meg Amma igencsak árnyalt lényét. spoiler
Szóval igaz, hogy némely aspektusában csavarosabbat vártam, de a velőtrázó drámai vonala mégis retinába égő, maradandó élménnyé teszi.

El nem tudom mondani, hogy mennyire utáltam az egészet. Vinnyogó nőstények, idióta férfiak, szenvedés, és a városka, ahol minden és mindenki olyan „különleges”. Ja, azt, hogy krimi, meg el ne higgyétek.

A könyvet nem olvastam, de biztos nem olyan mint a sorozat, különben nem lett volna best seller. (Bár az 50 árnyalat könyvek is azok, szóval ez nem releváns, abból az elsőt olvastam, szóval nem látatlanban tartom azt borzalmas regénynek.)
Lehet, hogy ebből egy jó filmet lehetett volna csinálni, helyette csináltak egy borzalmasan vontatott mini-sorozatot, amiben részeken át nem történik semmi. Se a nyomozás szempontjából, se a karakterek megismerésének szempontjából. Bár nyomozásról kár is beszélni, mert az nincs a filmben, csak logikátlanságok sora van felsorakoztatva, ami láttán nem csodálkoznék, ha Fluimucil Ábel 10 percenként tenné fel az ominózus kérdését.
Lehet, hogy megvan ennek a sorozatnak a célközönsége, akiknél ez működik is, de az tuti, hogy nem én vagyok.
Pozitívumot egyedül a színészi játékokban találtam, de azok is kevesek voltak, hogy elvigyék a hátukon a filmet.

Tulajdonképpen csak jót hallottam a sorozatról illetve nekem is rajta volt már egy ideje a várólistámon szóval mindenképpen meg akartam nézni. Igazából Amy Adams volt a fő oka amiért meg akartam nézni és szerintem ő mindent kihozott ebből a nem túl szimpatikus szerepből. Ugyanis Camille nekem pont az a típusú ember, akit nem tudok megérteni, megkedvelni stb. Mindettől függetlenül Adora volt az, akitől a hideg futkosott a hátamon, már attól is hacsak megszólalt. Maga a sorozat szerintem eléggé lassú volt és ez kb. illett is a romlott kisváros hangulatához. Összességében nem rossz sorozat, viszont nekem nem az a hű kategória… egyszer elment. Az viszont pozitív, hogy a fiatal Camille-t alakító színésznő szerintem tökéletes választás volt, mintha tényleg egy fiatal Amy Adams lenne.