Darkman (Darkman 1.) (1990) 58% 45★

Véleményem szerint egy decens film, ám nagyon kár érte, mert szerintem nem is kellett volna olyan sok lóvét és munkát beleölni, hogy egy egészen kiváló alkotás sikeredjen. Igazából az alapötletet zseniálisnak érzékelem: adott egy barátságos tudós, aki szintetikus bőrt próbál előállítani, és már eljutott oda, hogy sikerült a dolog, de az anyag napfényben mindössze 99 percig marad meg. Ezt a fickót egy bűnbanda leszázalékolja, aminek következtében maga is elveszti a bőrét, és persze a saját találmányával próbálja meggyógyítani magát. Ez nem sikerül, de cserébe rájön, hogy így 99 percekre bárki alakját felveheti. És így bosszúhadjáratra indul, ahol igencsak alávaló módon számol le ellenfeleivel, miközben magával is meg kell küzdenie.
Szóval egy sötét szuperhősfilmről van szó (régen gyakran írták horrornak, ez nem igaz, abszolút nincs benne semmilyen horrorelem), amiben az alapok nagyon rendben vannak, inkább az arányok és a részletek azok, ahol sokat romlik a forgatókönyv. A történet első fele elmagyarázza Darkman eredetét, de ez szerintem elég túlhúzott lett, és bár megfelelően sötét és nyomasztó az atmoszféra, jobb lett volna ezt 20-30 percben letudni és a maradékban még több leszámolást bemutatni, mert így nekem a második fele sietős lett kicsit. Az tetszett, hogy Peyton az akciók után saját magától is megijed, és csak közben lassan alakítja ki a könyörtelen bosszúálló szerepét, de a megvalósítás már nagyon nem, elég cringe módon ábrázolják a folyamatot. Ja, és persze ott van a méltán hírhedt vidámparkos-céllövöldés jelenet. Ha valamiért megnézitek a filmet, az legyen az, ritka szörnyű lett.
A filmben a trükközős részek jók, kicsit önkéntelenül is humorosak, de aztán sajnos a befejezése egy hosszú akciójelenet, a szokásos „amcsifilmes” klisékkel. Aztán a végső összecsapás menti, ami menthető, tetszett, hogy a végén a főgonosz spoiler. Szóval a film története fura mixtúrája a nagyon béna és a kifejezetten klassz elemeknek. A technikai megvalósítás sajnos nem valami nagy szám, vannak dolgok, amik szuperül néznek ki, de olyan trükkök is, amik már akkor is elég nevetségesek voltak. A zenei aláfestés működik, de nem emlékezetes, a színészek alakítása pedig közepes, bár a szerepek nagyrészt nem adnak lehetőséget igazi tehetségcsillogtatásra.
Összességében a mérleg éppcsak a pozitív irányba billen, de azért megvannak a saját értékei, egyszer érdemes megnézni.

A legvégén nem Bruce Cambell-t látjuk? :D