A menekülő ember (1987) 69% 119★

Életem első disztópiája… Azt se tudtam törpeként, hogy létezik ez a szó, mégis baromira imádtam a filmet. :')

Újranézve is pont olyan élvezetes, mint amilyen annak idején elsőre volt. Schwarzenegger, akció, lövöldözés és komoly médiakritika egy filmben disztópiába csomagolva. Lehet, hogy idejétmúlt kissé, de én akkor is szeretem. A mondanivalója pedig még ma is aktuális, hiszen a mai napig butábbnál-butább műsorokkal fertőzik az embereket.

Egy szokványos, egybites akciófilm Schwarzi bicepszeivel, idejétmúlt akciójelenetekkel a ’80-as évek stílusában LENNE, ha nem keverték volna hozzá a médiakritika szálat, így mondanivaló is akad. Csupán emiatt viszont nem biztos, hogy megéri megnézni, a Hálózat (1976) már mélyrehatóbban kivesézte ezt a témát.

Emlékszem a csalódottságra, a gyötrő unalomra, amit iskolásgyerekként éreztem. Már Terminatoron, Kommandón és Predatoron túl váratlan kincsnek tűnt a kölcsönkapott videokazetta. Erőltetettnek és műnek éreztem – már akkor is. Harminc-egynéhány évvel később is egyetértek magammal. (Bár tény, eddig engem még az új harcolos-kiesős filmek sem vonzottak be. De ez változhat, ha kicsivel több figyelmet szentelek nekik.) Ültem, és néztem a totálisan gagyi szereplőket, akik akkoriban sem állták meg a helyüket sem húsvér összemérésben, sem a képregényekhez viszonyítva. Médiakritikának tudok mindig örülni, de ez azért nem az a szint.
Az egyetlen öröm, hogy felfedeztem, ezt a filmet Starsky rendezte!

Nem biztos, hogy Arnoldot választottam volna erre a szerepre. King regényét sokkal jobban kedveltem, mint a filmet. Nem nagyon törekedtek rá, hogy megfelelően visszaadják a regény cselekményét. Egy átlagos akciófilmnek elmegy azért, sokat nem szabad várni tőle.

Nem is tudtam, hogy a tavalyi év ilyen zűrös volt az államokban :D
Valójában a jól megszokott sablonon alapul a film: Fogj egy embert, dobd be olyanok közé, akikl meg akarják ölni, és adj neki egy célt. Kész a film. Határozottan egyszer nézős, felejthető.