Ragadozó 2. (Ragadozó 2.) (1990) 71% 144★

Az első, és az előzmény film nekem sokkal jobban tetszett, mint ez a része. Danny Glover megtett mindent, amit ebből a filmből és sztoriból meg a karakteréből kihozhatott, de számomra nem lesz kedvenc ez a film. Eléggé lassú, és helyenként uncsi, amikor nem történik semmi sem. A zenei aláfestés az tetszett, a sztori egyébként nem rossz, majdnem ugyanaz, mint az első, csak a dzsungel helyett, át tették egy városba… spoiler Predátor még mindig tetszik. :-D

Vannak részek, amik laposra sikerültek, de összességében baromi jó szerintem ez is.
Van pár dolog, amit nem értek, de azt is tudom, hogy csak engem zavar :D
1) Ha ilyen baromi meleg van, akkor minek húz az ember a hosszú ujjú ingre még zakót is? Biztos jó érzés, hogy feszt szakad róla a víz…

2) Miért van minden „idegen” lénynek disznóhoz hasonló visító hangja? Mindegy, hogy xenomorph, Predator vagy mutáns pókról van szó…

Sajnos a Predator 2 átcsúszott 2024-re, pedig volt annyi időm, hogy ez legyen az óév utolsó filmje.

Mint folytatás, nincs sok gondom vele. Ragadozónk ezúttal a betondzsungelben vadászik, de nem számolt Mike Harrigannel.
Viszont sajnos több gondom is van a filmmel.
Az első, hogy ez már inkább egy thriller, és akciófilm. Az első részben nagyon jól működött a dzsungel, a város azonban nekem már annyia nem tűnt jó játszótérnek. spoiler
A második sajnos a főszereplő, Danny Glover. Én nem kedvelem annyira és sajnos sokszor inkább idegesített az alakítása.
Sok szereplő szinte teljesen felesleges, és bár én a film idején nem figyletem a híreket, viccesnek éreztem a L.A.-ben kialakult hadiállapotot.

Sok szerencsétlen sorsú, mégis klasszikus franchise-hoz hasonlóan a Ragadozó esetében is felvághat az ember, ha jobban kedveli a második részét, mint az elsőt – ahogy felvágós divat az első Terminátort, Alient és Mad Maxet is többre tartani a célszerűbbre, befogadhatóbbra és eladhatóbbra komponált folytatásoknál. Igaz, míg ezek az első részek sok esetben a mozik művészeti oldaláról több izgalmat, érdekességet tartogatnak, mint a technikailag lecsiszoltabb folytatások, addig a Ragadozó esetében ez a bizonyos kissé elfelejtett második felvonás ilyen plusz tartalmat nem hordoz magában.

Trükkje, ez a bizonyos dzsungelből betondzsungelbe költözés, leheletnyi cyberpunk felhangokkal és a lények hátterének szinte csak utalásokon keresztüli bemutatásával jól működik, ez kétségtelen. Jó húzása volt Danny Glovert választani a címszerepre, egészen másfajta hős, mint Schwarzenegger, de általában véve is teljesen másfajta sztár, mint a korabeli akciófilmes szcéna típus-karakterei. Fekete mivolta, figurájának (igaz, sután, de) kihangsúlyozott erőszakos mivolta és elszántsága mintha a blaxploitation műfajú mozikra utalna vissza, ami megint csak remekül illik a bűnbe és brutalitásba fulladó városi hétköznapokba – szóval a film különböző alkotóelemei remekül passzolnak egymáshoz, sikerült egy nagyon következetes új lépcsőfokot beépíteni általuk a Predator világába, miközben minden téren hűek maradtak az első mozihoz.
Mindezen túl a mozi azonban nyög néhány nehezen feloldható gyermekbetegséget. Díszletei sok esetben műanyag benyomást keltenek, sokszor tűnik úgy, hogy egyszerűen elnagyolt, életszerűtlen a felépített környezet, hiába játszódik a film a nagyon közeli, díszletek nélkül is jól reprodukálható jövőben. Vonatkozik mindez mezei átgondolatlan, gyakorlatiatlan részletetekre is, mint például a rendőrök által viselt mindenféle kiegészítőkkel szerelt, de amúgy civil ruhában, feltűnés nélkül viselt fegyverekre, meg a karakterek heves és hangos gesztusaiból, ruháikból, frizurájukból sugárzó nagyon erős és ekkor már nevetséges nyolcvanas évek hangulatra is. Ezzel összefüggésben a miliőből áradó „urbánus mocsok” sem jelenik meg mindig a szemeink előtt, bár írjuk a mozi javára, hogy néha meg igen és akkor nagyon jól működik is. A lényre vonatkozólag jól láthatóan egyetlen vizuális megoldás, a kvázi-átlátszó „verziója” sikerült bénán és a Nintendo-korszakot idézőn, minden más téren nagyon tetszetős a maszk és a nyers erőre kihegyezett megjelenése, mely a maga sajátosan drabális mivoltában nem kívánja meg, hogy a benne rejtőző színész és általában maga a lény szürreális trükköket, mutatványokat hajtson végre a vásznon.
A mai formájában akkoriban még vélhetően (azt hiszem, helyesen!) nem ennyire komolyan vett univerzum-építés nagy erőssége a sztorinak, didaktikus szájbarágás helyett finoman utalgatnak csak a ragadozók természetére, célkitűzéseire, arra, hogy a múltban is köztünk jártak, hogy kapcsolatuk volt az Alien lényeivel is. Hogy ezek a célzások mennyire eredetiek, nem tudom, de a kivitelezésük igazán ízlésesre sikerült.
Sok erény dacára nagy kár azonban, hogy a rendezés nem tudja kiaknázni a sok egyéb téren megteremtett pozitív összképet. A cselekmény nem túl dinamikus, az akció sem az, igazából a finálé hosszú párharcáig kell várnunk, mire igazán emlékezetes és sikerült harci jeleneteket látnánk. Cserébe a ragadozó rituális kegyetlensége látványos, bár a modern néző ingerküszöbét nem okvetlen lépi már át.

Nem mindig ügyes, de jó film a Ragadozó 2., műfajában üde színfolt és stabil, de kicsit margóra tolt potenciális alapdarab egyszerre. Akinek az első részben jobban tetszett a lény, mint a dzsungelkommandózás, annak ez is bejön majd.

Egy kicsit kevésbé tetszik, mint az első remekmű a(z azóta) sorozat(tá kinőtt frencsájz)ban, de ennek is megvan a hangulata, amit elsősorban a zene, másodsorban Danny Glover alakítása nyújt. És emiatt ennek is méltó helye van a kedvenceim között – különösen a végjáték miatt. Glover legalább olyan tökös akcióhős, mint Schwarzi volt, csak látványos izomzat helyett merészséggel és elszántsággal áll helyt a harcokban. Tetszett, hogy sokkal többet mutatott a predatorok technológiájából és bővítette a mitológiát (avagy remekül merített a Betondzsungel és egyéb képregényekből). A vudu papos jelenet kiváló urban horror elemeket vonultat fel, rámutat arra, hogy városi környezetben is épp oly jól működik ez a film, mint a valódi dzsungelben.

Sokkal jobban bírom, mint az első részt. Leginkább azért, mert ez viccesebb.

Az első részhez képest kevésbé tetszett, bár voltak jó jelenetek. A történetet nem éreztem eléggé összerakottnak. Lehet, hogy nagyobb elvárással indultam neki. Danny Glover még dobott a filmen.

Pont, mint az első. Brutális. Izgalmas. Megunhatatlan. (És kvajó a humora a filmnek, gondoljunk csak a fürdőszobás jelenetre és az öreg nénire.)

Szerintem pont olyan jól sikerült, mint az első rész. Egy kicsit pörgősebb is hiszen egy nagyvárosban játszódik, ahol elég sok a rosszfiú. Danny Glover egyszerűen tökéletes választás volt a főszerepre. Mint a Halálos fegyverben, itt is öreg, fáradt, elege van de azért megy és szétrúgja mindenki seggét. Ez a rész ráadásul viccesre is sikerült. Kedvencem a Mami dumája, amikor kitör onnan a Predator: „Szarik ez a zsarukra, Uram!” Persze egy seprűvel a kezében.. :D
Látványra is szuper lett szerintem. A Predator nagyon menő!! Szóval számomra egy megunhatatlan film.

Nem volt olyan erős, mint az első rész. Nem volt olyan szép íve, mint az elődnek, a dzsungelt városra cserélve pedig nem volt olyan jó kis klausztrofób érzésem, ami működött a prequel-ben.
A film eleji predator megjelenés és történetbe hozása is inkább tűnt némileg erőltetettnek. Itt már ugye alapvetően lőttek a meglepetésnek, amivel nem lett volna akkora baj, de engem valamiért nem vett meg kilóra.
Glover Svarcihoz képest kidolgozatlanabb, és kevésbé sugárzóbb, mint karakter.
Számomra mindenképpen visszalépés volt.
Viszont a metrós jelenet egyik részében az egyik legjobb amerikai társadalomkritikai 1 percet láttam. Amikor mindenki előveszi a stukkert, az valami óriási volt. :)