Ollókezű Edward (1990) 430

Edward Scissorhands
105' · amerikai · dráma, romantikus, fantasy 12

1 díj · 6 jelölés

Fiút barkácsolt magának az öreg, különc feltaláló. Az Edward névre keresztelt, érző, gondolkodó lény majdnem teljesen kész, már csak a kezei helyén éktelenkednek ollók. Sajnos ott is maradnak, mert az öreg meghal, mielőtt a művét befejezhette volna. A jószívű Peg talál rá a lakatlan kastélyban.… [tovább]

angol

Képek 17

Szereposztás

Johnny DeppOllókezű Edward
Winona RyderKim
Dianne WiestPeg Boggs
Anthony Michael HallJim
Kathy BakerJoyce Monroe
Hirdetés

Kedvencelte 157

Várólistára tette 138


Kiemelt értékelések

molly_

Francba, nem voltam rá felkészülve, hogy ez ennyire szomorú. spoiler
Egyszerre imádtam és utáltam.
Imádtam, mert Edward amennyire ijesztő, olyan cuki is, végig azt éreztem, hogy legszívesebben megölelgetném, vagy befogadnám én is, mint valami kiskutyát. Pofon vágtam volna mindenkit, aki kiröhögi amiért bénázik az ollókkal. (Ilyenkor amúgy távolról emlékeztetett az egyik volt osztálytársamra, akinek legalább ekkora műkörmei voltak, na ő is olyan volt gépírás közben mint Edward.. :D) Annyira jó volt látni, ahogy megtalálta, miben jó, és mindenki csodálja érte. Aztán… hát igen, utáltam nézni, ahogy kiközösítik és hirtelen mindenki megveti szerencsétlent, pedig a légynek sem tudna ártani. Egyszóval egy halál cuki karakter, akit bizony nem kímélnek a készítők, hogy aztán lehessen sajnálni.
Vicces volt egyébként a cuki kis amerikai utca a tipikus unatkozó amcsi háziasszonyokkal, egy igazi kis pletykafészek. És az utca végén meg az a drámai, komor épület, ami amúgy rohadtul nem passzol oda. :D
Nem is értem, miért nem láttam én ezt eddig. Johnny nagyon jól játszik, pedig alig kell megszólalnia. A magyar szinkronját valamiért úgy érzem, nagyon eltalálták. A zene szintén nagyon jó. Egyszerűen nem tudok belekötni, lehet azért, mert még a hatása alatt vagyok, de az is lehet, hogy mindjárt repül a kedvencek közé. :)

pizza42

Imádom a filmet. Teljes mértékben egyedi a főszereplője, és Johnny Depp alakítása is zseniális.

duracell 

A címe miatt évekig nem mertük megnézni előítéletek please, aztán egy barátnőnk ajánlására végül rászántuk magunk. Ez nagyjából öt évvel ezelőtt történt, és azóta úgy beépült ez a film a tudatomba, mintha mindig is ott lett volna. Miért is nem sejtettem, hogy az Ollókezű Edward a kedvenc téli/karácsonyi filmjeim közé repíti majd magát? Mindezt úgy, hogy a cselekmény 90%-a nyáron/napos időben játszódik. Bár a történet valóban kiszámítható, a szereplők és a kisvárosi miliő teljesen egyedivé teszik a filmet, nem is beszélve Danny Elfman gyönyörű zenéjéről, amit akár tanulás közben is képes vagyok hallgatni ami azért nagy szó, mert általában nem tudom elviselni, ha ilyenkor szól valami. Ez a film úgy lóg ki a Tim Burton életműből, hogy közben mégis szerves része annak. Aki még nem látta, sürgősen pótolja ezt a hiányosságát, nem fogja megbánni! :)

Zajec_Sternenkind 

Kevés olyan film van, ami annyira belefullaszt a letargiába és a könnyekbe, hogy az élettől is elmegy a kedvem, mégis rettenetesen élvezem ezt a nyomorult érzést – ez a film újra és újra megteszi ezt velem, egy kicsit mindig tönkretesz, napokig bennem marad és belülről feszít, mint valami rossz nyavalya, vagy inkább, mint valami tiltott élvezet, amiről tudod, hogy nem jó neked, de a maga kifacsart módján akkor is jól esik.
Örök kedvenc.

LukeSkywalker 

Minden szinten imádom ezt a filmet.
Tim Burton remekműve.

Dombi_Petra 

Egy kihívás keretein belül néztem meg a filmet, magamtól szerintem sosem tettem volna. Kicsit zavaros volt olykor a történet, nagyon meseszerű, Sims-beli házakkal stb, de nagyon tetszett. Edwardot és Kimet nagyon sikeült megszeretnem. Aranyos kis történet volt, örülök, hogy végül megnéztem :)

Bálint_Péter

Tipikus Tim Burton film, Johnny Deppel az élen. A kis város kicsit olyan, mint a Truman showban, és az emberek is az amerikai álomban élnek, de közben itt is két jelzáloghitel van a házon :D Ennek a filmnek is megvan a fura mese hangulata, sok aranyos jelenettel, főleg amikben látjuk Edwardot a kezeivel bénázni. Sejtettem, hogy ilyen irányba fordul a történet a vége felé, nem is nagyon vártam, hogy bekövetkezzen, de hát ez történik, ha egy ilyen figura bekerül a „normális” emberek közé. Egyszerre vicces és szívszorító, bár a lány elég nagy surmó volt, meg a kisfiú is meg az összes aki segíthetett volna kimagyarázni Edwardot. spoiler 7/10

DoreenShitQ

Mindig elfelejtem, hogy milyen csodálatos ez a film.

Lexy

Végtelenül szép történet egy mindenekfelett aranyos fickóval a középpontban. Gondolom mondanom sem kell, mennyire megszerettem Edwardot. :) Azonban nem bánom, hogy nem láttam korábban. Edward külsője még felnőtt szemmel is kissé ijesztőnek tűnhet elsőre. Örülök, hogy nem hagytam ki. Egy újabb szívmelengető filmes élménnyel lettem gazdagabb. :)

Gothic01 

„– (…) Pontosan azzá váltam, amire mindenki számított azzal a különbséggel, hogy úgy döntöttem, nem küzdök tovább ellene. Beskatulyázom magam, hogy úgy mondjam. Nem így illik élni az életet? Mindannyiunknak el kell játszanunk egy szerepet.”
/Kelly Creagh: Ébredés | értékelés itt: https://goodbye-agony.blogspot.com/2017/10/kelly-creagh… /

Mióta befejeztem a filmet, elsősorban a Soha már sorozat zárókötetének a fent beillesztett idézete keringett a fejemben, hogy mennyire ráillik erre a történetre is, hogy ez mennyire… fojtogató, elevenbe vágó, elkeserítő.

Mire véget ért, annyi minden kavargott bennem, – amire rátetézett az a zseniális zene is, amitől úgy érzem, mintha egy jéghideg marok szorongatná a belső szerveimet, a sztoritól maximálisan függetlenítve, pusztán a hangzása elérzékenyít – hogy jobbnak láttam, ha alszok rá egy párat, mielőtt egy részüket leírom, most azonban erősen úgy látom, hogy talán mégis jobb lett volna akkor kiborítani a benyomásaimat, mert ennyi idő elteltével nem vagyok benne biztos, vissza tudnám-e adni azt, amit kiváltott belőlem. Azt a megfoghatatlan… valamit. A pontjaimon is látszik, el is mondom, nem került be a kedvenceim közé, bőven találtam hibát minden fronton, de tagadhatatlanul mély nyomot hagyott bennem. Megkockáztatom a leírására az ijesztő szót használni, mintha elért vagy kiszaggatott volna, megint csak homályosan fogalmazva valamit, aminek nem is tudtam a létezéséről. Hosszú ideig meghatározó lesz. Nincsenek kételyeim, hogy miért lett ebből az alkotásból 1001 film listás tag, még az agyonajnározott kedvenceimre se szívesen aggatok ilyen jelzőket, de az Ollókezű Edwardot tényleg muszáj legalább egyszer megnéznie mindenkinek.

Sajnáltam Edwardot, mert miért ne sajnáltam volna? Mint áldozatot, mint embert, de a film kedvelőinek megkockáztatom 99%-ával ellentétben, mint karaktert, egyáltalán nem szerettem. Voltaképp pedig a legjobban a „jelenség létezését” sajnáltam. Azt, hogy hogyan viselkednek az emberek azzal, aki nem illik bele az ő normalitásról alkotott elképzelésükbe, aki kis tucat világuk határaiból kilóg, aki ugyan nem árt senkinek magától… de nyilvánvalóan másmilyen, mint a környezete. Hogy ez a cuki, kis közösségi idill milyen piszkosul kegyetlen tud lenni. Ha csodabogár vagy, akkor ha szerencséd van, akkor lehetsz a csilivili, új játékszer, akiből mindenki akar egy darabkát, amin mindenki jót szórakozik, ameddig szegről-végre azt csinálod, amit mondanak, úgy viselkedsz, ahogy ők elvárják. Ha viszont egyetlenegyszer megbotlasz, egyetlenegyszer olyat csinálsz, ami nem tetszik, becsúsztatsz egy ártalmatlan hibát, akkor rögtön te leszel a rettegett fekete bárány, aki nem való közéjük, akit mindenki árgus szemekkel néz, mint egy támadásra kész, kiszámíthatatlan vadállatot, szinte már könyörögve, hogy véssen még egy hibát, egy még nagyobbat csak, hogy igazolja; van okuk gyűlölni, van alapja az előítéleteiknek. Undorító magatartás, nem véletlenül viszolygok a korábbi évtizedektől és ettől a rétegtől; kedvesek vagyunk, és szeretünk, ha pontosan olyan vagy, mint mi.

Majd még fogok róla beszélni, hogy mi a problémám egyénként Edwarddal, de az rokonszenvtől független, hogy egy abszolút ártalmatlan és szeretetéhes figura rejlik az első ránézésre a pasztellszínek tengerében ijesztőnek vehető külső mögött. Ráadásul Johnny Depp rendkívül jól alakítja úgy is, hogy szinte alig szólal meg, ez pedig abból látszódik, hogy amikor ránéztem, akkor nem Johnny Deppet láttam, mint a Legendás állatok filmben, hanem Edwardot. Nem a színészt láttam, hanem a karaktert, aki átváltozott egy élő-lélegző emberré. Szerencsétlent a befogadó anyukáján kívül kvázi mindenki kihasználta. Kihasználták, hogy nem tud semmit az ő világukról, és hogy barátokra vágyik, aztán ott hagyták a szószban, hogy ő vigye el a balhét, ő legyen majd a közutálatnak a tárgya. Nem csak Jim nyithatta volna ki az első fordulatnál a száját, ugyanúgy megtehette volna Kim is, ha akarja. A még durvább félreértésnél pedig a kissrác is tisztázhatta volna, hogy mi történt, és ezzel megelőzhetett volna mindent. De az a helyzet, hogy Peggen kívül mindenki cs.szett kiállni Edwardért, mindenkinek fontosabb volt a saját kis hírnevének a védelme, hogy ne szennyeződjön be a róla alkotott kép a közösségben. Egyedül maradt, végül az így kerekedett, torz képet mutató szituációkból levont következtetések által belekényszerítették, hogy azzá váljon, ami a lehető legtávolabb állt tőle, hogy azzá váljon, ami a legrosszabb feltételezésük volt róla, hogy bebizonyítsa az ő és az ollói veszélyességét. Ez nem a filmet leminősítő kritika, mert zseniálisan kibontották, de szabály szerint borzalmas volt végignézni ezt a folyamatot, leforrázó. Leforrázó volt maga ez előítéletesség is, a vég nélküli gúnyolása, a téves következtetés után fellépő se nem lát, se nem hall tömeghisztéria, majd az ebből kialakuló, tipikus „a falu jóravaló, agyilag paraszt népe fogja a vasvillákat és a fáklyákat, hogy a gonosz ellen szegüljön” lincselés. Az ostoba tömeg haragja.

Az üzenet átadása mellett kimagasló erénye az Ollókezű Edwardnak a fanyar humor is, amivel a társadalmat kritizálják a sorok között, a csipkés boldogság közepette két jelzálog is lóg már a ház tetején, a házaló ügynök, akinek a portékáira senki se kíváncsi, a szomszéd nő, aki minden nevetséges indokkal szerelőt hív csak, hogy fogjon magának valahogy egy pasit, az utca végén falkába gyűlő klasszikus háziasszonyok, akik egészen sötétedésig, pulyka módra felfújva pletykálkodnak valami bagatell marhaságon. Akik rátapadnak az ablakra, és a vonalas telefont megragadva adják le egymásnak a drótot, ha valami kirívót látnak, végül egyszerre csörgetik meg az érintettet is, hogy jól kifaggassák a friss hírről – ha netalántán nem veszi fel a telefont, hát akkor csapatostól rárontanak. A világ… ahol nem is létezel a megfelelő, jól lekövethető okmányok nélkül. Másféle humorforrás… de nagyon vicces volt Edward és a vízágy esete, nem azért, mert bénázott az ollóival, hanem maga a reakció, amit a hullámzására adott, hogy az emberek tök normálisnak tartják, hogy egy olyan felületen aludjanak, ami mozog alattuk.

Maga a környezet egyébként roppant Burtönös a színvilág ellenére is, és távolabb nem is állhatna az ízlésemtől, de bomba jól megcsinálták! Az egész annyira bizarr, a pontosan ugyanolyan kinézetű, csak eltérő színűre festett házak, a pontosan ugyanolyanra nyírt gyep és sövény, a pontosan ugyanolyan távolságra elhelyezett, pontosan ugyanúgy kanyargó járda… a garázsból pontosan egyszerre kocsival kiforduló, munkába induló férjek. Félelmetesen műanyag és természetellenes az összhatása, minden normális nézőre taszító erőt fejt ki. A bizarrságot pedig megfejeli, hogy ennek a stepfordi hangulatú, takaros kis utcának a végén totál random mód ott magasodik egy domb, rajta egy elhanyagolt, gótikus kastéllyal, mintha mi sem lenne természetesebb. XD A kastély meg… abban megelevenedik a rendező úr stílusa, a fergeteges sövényállatokat is beleértve.

No, visszatérve Edwardra, vele az volt a problémám, hogy bármennyire is édesnek tartják őt az előttem értékelők… Edward lényegében jottányit se különb, mint azok az emberek, akik sekélyes mozgatórugóktól vezérelve kiközösítették, bántották. Ő is külsőségekre ad, ő is felszínes. Elvégre miért volt úgy oda Kimért? Azért, mert egy igazi kis hamvas szépség volt, akinek a látványától szinte kiesnek a szemei a helyéről, arról nem is beszélve, hogyha mosolyog… Miközben a szereplésének több, mint a felében úgy bánt vele a csaj, mint egy darab sz.rral. Ha rajta múlt volna, még ki is penderítették volna a házból, annyira előítéletes volt vele eleinte, és később se igazán mutatott az irányába normális viselkedést, ameddig meg nem szólalt annyira a lelkiismerete, hogy beálljon a fordulat. Az úgynevezett szerelmi szálat így nem is értem, Edwardnak a már említett felszínes okokon kívül semmi alapja nem volt bálványozni a csajt, a csaj pedig majdnem egy felnőtt nő, mégis elméletileg szerelmes lett valakibe, aki önhibáján kívül, de egy kisgyerek lelki fejlettségi szintjén áll. Úgyhogy ez Kim részéről akár ez valamilyen szinten pedofília is, jobban belegondolva… o.o

Mindenesetre hihetetlen élmény, nem is egy rózsaszín, nyálas tündérmese, nem is egy morbid horror – mert valami csoda folytán a tévés bemutatók ez utóbbira engedtek következtetni – , az Ollókezű Edward egy hatalmas egyéniség a filmek között. Különleges, megrázó és mindenekfelett elgondolkodtató alkotás a másságról és az átlag ember viszonyulásáról ehhez. Az elgondolkodtató mivolta a legerőteljesebb pozitív vonása, – értelmezni kell ugyan, hogy ez kiteljesedhessen, nem elég hülyén nézni, mint egy agytevékenységet nem igénylő, romantikus limonádét – lehetetlen úgy állni hozzá, mint egy egyszer nézős filmnek, amit elengedsz, amint felgördül a stáblista. Az Ollókezű Edward veled marad, méghozzá sokáig.

OFF: Ez az utca csak szerintem ugyanaz, mint a Frankenweenie – Ebcsont beforr (2012) – ben lévő utca? A házak ugyanazt a típust testesítik meg, az udvarok is ugyanolyanok, a végén pedig ugyanúgy ott van a domb, csak a kastély helyére került kisállat temető.

10 hozzászólás

Népszerű idézetek

Andro 

Kim: Biztos rossz érzés volt, amikor megmondták, hogy az Jimék háza.
Edward: Tudtam, hogy Jimék háza.
Kim: Tudtad?!
Edward: Igen.
Kim: Akkor meg… miért?
Edward: Mert te kértél rá.

heyreka

Edward: Kevin, játszunk megint kő, papír, ollót!
Kevin: Áh, most nincs kedvem. Unom már, hogy mindig én nyerek.

Márk_Sidló

Edward: Kevin, játszunk megint kő, papír, ollót!
Kevin: Áh, most nincs kedvem. Unom már, hogy mindig én nyerek.

1 hozzászólás

Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján