Drakula (1992) 77% 298★

Nem is emlékeztem rá, hogy ilyen jó film! Valami eszméletlen hangulatosan valósították meg az atmoszférát, a kosztumöket, ezt a gótikusan borzongató világot, melybe időnként szívesen elmerülnék, a viktoriánus London mocskos, mégis megkapó utcáit járva vagy a misztikus, holdfényes erdőkben barangolva.

Arra sem emlékeztem, hogy Winona Ryder ilyen gyönyörű volt akkoriban. Nem csoda hát, hogy Vlad a fél világot átszeli, hogy megtalálhassa (megjegyzés: én Drakula helyében kényelmesen el lettem volna Monica Bellucci társaságával is abban a hangulatos kastélyban ;-)).

A könyvet nem olvastam, de hallomások alapján az inkább egy napló/levélregény, és míg a feljegyzések itt is fontos szerepet kapnak, Coppola Drakula emberi oldalára helyezi a hangsúlyt, a szerelemre, mely áthidal teret és időt. Ahogy @Ascyra fogalmazta korábban, „a legcsodálatosabb és legborzalmasabb szerelmi történet”. A színészi alakításokról nem is beszélve, el is felejtjük a nézés közben, hogy ez egy film. :)
A vége felé mondjuk kapkodósnak, rohanósnak éreztem, jobban ki lehetett volna még „terjeszteni”. A záró képsorok amúgy gyönyörűek, csak úgy, mint Annie Lennox dala a stáblista alatt.

UI: a film paródiája, a Drakula halott és élvezi szintén zseniális a maga módján, az egyik legjobb a műfajában. :-)

A könyvet még nem olvastam, de a történetet már nagyjából ismertem korábbról. Így amikor leültem a film elé azt gondoltam, hogy tudom mit fogok kapni, viszont a gótikus, kosztümös vámpír film, ami a képzeletemben élt, igen távol állt a valóságtól. A film engem inkább egy furcsa lázálomra emlékeztetett, amit nem igazán tudtam eldönteni, hogy komolyan kéne-e vennem vagy sem. A zene túltolása egyes helyeken, bizonyos kosztümök (Drakuláé például), a történet egyes részei és néhány rendezői megoldás (pl. a hatalmas szemek az égben, amik figyelik Jonathan megérkeztét) nekem nevetségesnek és inkább bizarrnak hatottak, mintsem félelmetesnek. Minat és Jonathant kedveltem, aranyos volt a kapcsolatuk és önmagukban is jó karakterek voltak, Keanu Reeves és Winona Ryder kémiája pedig remek volt. A többi karakter sem rossz, a színészek jól játszanak és a kosztümök nagy része is szép, de összességébe én ezt a filmet a klasszikussága ellenére sem tudom értékelni.

Valószínűleg ez szimplán nem az én műfajom. Számomra nem volt horrorisztikus, ugyanakkor egészen más ma már az ingerküszöb, mint régen. Sok ponton túl bizarrnak találtam a megvalósítást, viszont Gary Oldmannek tagadhatatlanul voltak vonzó pillanatai és egyébként is remekül hozta a gróf figuráját. Őszintén, nem mondanám, hogy tetszett, de túl nagy problémám sem volt vele. Kicsit talán sok a két óra. Viszont a film végén az Annie Lennox szám (Love Song For A Vampire) nagyon tetszik, már ennek megismerése miatt is megérte megnézni a filmet.

Ezt a filmet évek óta megakartam nézni, mert rendes-régi-vámpíros , az az kosztümös meg olyan színészek játszottak benne, akik miatt érdekelt… De nekem inkább mégis vígjáték volt.
Még nem olvastam a regényt, lehet hogy esetleg annak a hangulata is ilyen?
Nem tudom miért kellet ezt ilyen nevetségesre csinálni?!
Kezdek rájönni, hogy néha túl sokat várok a vámpír sztoriktól…
Draculában is csalódtam.

Unpopular opinion következik:

Hogy lehet valami ennyire nézhetetlen, unalmas??! Annak ellenére is, hogy régi meg klasszikus… Pedig remek színészek vannak benne, nem is értem.

Számomra a legjobb vámpíros film az Interjú a vámpírral mellett.
Képileg, zeneileg, hangulatilag, színészileg egyaránt fantasztikus.

Nagyon tetszett a film, a kicsivel több, mint kétórás játékidőt meg sem éreztem, olyan jó volt a tempója.
A maszkok és a díszletek nagyon jól néztek ki, hozták a XIX. századi hangulatot, emellett még kicsit sötét is.
Szerencsére nem az a vérben tocsogó horror, amit az utóbbi idők vámpíros „horrorjai” nyújtottak, inkább az érzelmekre és a hangulatra épít.
A színészi játék nagyon jó volt, pár jelenetet leszámítva. Azokon a pontokon sajnos a rendezői megoldások miatt eléggé komolytalanba csapott át a film spoiler.

Amúgy Drakula kastélya csak engem emlékeztetett egy ülő, mumifikálódott holttestre?

Bram Stoker Drakuláját még alsós koromban olvastam rongyosra, és ez volt az első feldolgozás, amit láttam belőle 13 éves koromban. Aztán láttam vagy 100-szor, és azóta is minden alkalommal megnézem, ha adják valahol. Bár a regény jóval pókhálósabb és kriptaszagúbb, mégis jól áthozza a hangulatát ez az adaptáció, a könyv cselekményét is igen pontosan követi. Ma már nem vagyok akkora bolondja, mint a 90-es évek elején, de még mindig nagyon szeretem, és még mindig kívülről fújom a szövegét, és együtt mondom a szereplőkkel, amikor nézem. De persze, hogy elfogult vagyok, hiszen, bár más vámpírosat már többet is láttam ez előtt, ez a film volt az első Drakula-film, amit láthattam, ugyanis videóm nem volt még akkor, amin megnézhettem volna gyermekkorom kedvenc regényének régebbi feldolgozásait.

Szentül hittem, hogy ezt a filmet már láttam, aztán kiderült, hogy mégsem. Jó volt, leginkább a kosztümök miatt, és nagyon odarakták a szörnyikét is.
Furcsa, hogy a Mel Brooks paródiát előbb láttam! :D

Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Valahol úgy érzem, tetszett, valahol pedig nem. Talán túlságosan hosszú volt ez a két óra, nem tudom. Mindenesetre voltak benne ijesztő részek, de horrornak azért nem mondanám.
Jó feldolgozás volt, és a szereplőválogatás is tetszett.