Engedj be! (2008) 72% 170★

Húúú, én nagyon nem bírom ezt az újhullámos vámpírőrületet. Az Interjú a vámpírral-nál befejeztem a vámpírkodást, mert onnantól csak megcsúfolása az egész ezekkel a fényrelágyuló, nem lágyuló izékkel…
Ezt csak véletlenül néztem meg, mert hogy svéd… a többi fölött meg elsiklottam. Viszont egész jó kis film… mert hogy svéd.
Sötét, komor, északi.

Hiába irritált a főszereplő kis srác, minimalista vámpíros horrorhoz képest egy igen hangulatos darab. Érdekes megközelítés volt, hogy ezúttal a nyálas tinik és a már életunt felnőtt példányok helyett egy igencsak gyerek vérszívót mutatott be, akinek valljuk be, nem túl egyszerűek a mindennapjai. A művészfilmes megközelítés és látszólag alacsony költségvetés ellenére tehát nekem bejött, bár nem egy sokszor nézős darab, mivel erős motiváció kell ahhoz, hogy máskor is elővegyük.

Ez a film megváltás volt az Alkonyat korszakában. Erős hangulatú, magával ragadó, néhol brutális, mégis tiszta történet a barátságról és az életben maradásról. Na meg a vámpírokról.

Borzasztóan vontatott, lassú és nem is igen történik benne semmi. A gyerek is és a felnőttek is olyan furán viselkednek, mint az idióták, egyszerűen érthetetlen volt számomra miket le nem műveltek. A két kisgyereknek lényegében nincs is személyisége, és nekem semmi nem jött át abból a fúú de nagy barátságból, amit elvileg a film bemutat. Az utolsó jelent még egész jó volt, de ellehetett volna kerülni ha az a gyökér kisfiú szimplán beúszik a medence közepébe, de neeem, önként oda megy mikor fenyegetik…. WTF?

Fú, van baj!
Kezdjük azzal, hogy voltam oly botor, hogy úgy ültem le megnézni ezt a filmet, hogy ezer éve a várólistára tettem, oké, svéd, meg horror, rossz nem lehet, minek is olvassam el a tartalmát?!
A film 26. percében kellett ráeszmélnem, hogy ez egy vámpíros film, márpedig én az olyat rendkívül rosszul viselem. Nem csak az Alkonyat-féle csillámvámpír-őrület óta, a klasszikus Drakula-filmeket sem igazán szeretem. (pedig tinikoromban olvastam vámpírregényeket, és azokat szerettem, de valahogy filmen nem jön be) Amúgy a vámpírokon kívül csak a zombikat szeretem kevésbé.
Na, de ha már leültem, és volt egy szabad szombat estém, egyedül itthon, végignéztem csakazértis.
Kár volt, mert nem lett jobb, sőt, a film előrehaladtával egyre több baromság volt benne. Pedig ez a sorozatgyilkosos vonulat ígéretes volt az elején. spoiler
Oskar amúgy egész érdekes főszereplő lett, belé nem akarok kötni, és az egész filmet egyébként csak a sajátos „svédes” atmoszférája menti meg attól, hogy borzasztóan „zs”-kategóriássá váljon. Sajnos erről a sztori tehet, nem feltétlenül a filmes megvalósítás, bár a cgi-macskákért ujjacskákat tudnék törni.

Ha csíped a vámpíros filmeket, nem akarlak elriasztani tőle, mert érdekes megközelítésnek találhatod ezt az opust. Nem szokványos tinihorror, azt le kell szögeznem.
De számomra ez a sztori túl blőd… nem az a fajta, amin röhögni tudsz, annyira béna, de túl gázos ahhoz, hogy közelébe érhessen annak, hogy jó filmnek nevezzem

Nem olvastam a könyvet, nem is tudom, hogy a filmnek mennyi köze van hozzá, de nekem mégis az jött le, hogy görcsösen igyekszik a főbb(?) dolgokat átvenni (biztos az ablaküvegen maradó tenyér lenyomat is ilyesmi lehet, ami a könyv borítóján van).
Svéd művészfilm elméletileg ugye? Mi pluszt ad a film hogy svéd? Svéd kultúra? Megtudtam, hogy minusz 5 és 10 között is egy vékony kabátka elég nekik és kesztyű sem kell spoiler, sok a hó, sok a sötét és szabadidejükben szeretnek inni. Ez mind semmit nem tett hozzá a filmhez nekem, ugyanakkor ezt emlegetik sötét és komor hangulatú atmoszférának. Oké, legyen.
12 éveseket szerepeltetni főhősnek, biztos könyvben iszonyat jó, nagy dumásak és okosak, de filmben ez nem működik. A srácok/lányok megmaradnak a saját színvonalukon (mégis mit várjak el egy 12 évestől? Logikus.) A párbeszédek ennek megfelelően vontatottak, unalmasak és semmit mondóak (szia, hogy vagy. Én jól vagyok. és te hogy vagy? én is jól vagyok. – ez majd nem így elhangzott a filmben szóról-szóra), de a felnőttek se sokkal beszédesebbek. spoiler
Nem minden könyvből készül jó film és és néha rossz könyvekből jó film születik. Tippeljetek most melyik történt?

Nem is tudom. Tetszett is meg nem is. Olyan új módon mutatja be a vámpírkultusz, ahhoz képest hogy ez már egy eléggé agyonhasznált téma. Mégis pozitív módon tudta feldolgozni. A szereplők kedvelhetőek még ha némelyik antihősnek számít, meg egy reális történet. Legalább is én így képzelném el a valóságban hogyan is viselkednének kritikus helyzetben az emberek.
A rossz oldala viszont, hogy néhol olyan laposnak éreztem és némely részletet értelmetlennek és unalmasnak találtam. A végével bevallom nem vagyok kibékülve. spoiler A gyerekek közötti szerelem egyedi volt de valahogy túl sok jelenetet adtak neki. Mondjuk rá hogy aranyos volt, de mégis unalmas a végére. spoiler Ez végett mérges is vagyok a filmesekre.

Ez a film régóta ott pihent a listámon.
Éjfél után a Max kínálatát böngészve egyszer csak megláttam, hogy bekerült a streaming katalógusba, hát el is indítottam.
Úgy kezdtem neki, hogy már az előzetesre sem emlékeztem és ez a legjobb dolog amit tehettem.
A film gyönyörűen fényképezett, a helyszín is hiteles és átélhető.
A két főszereplő kismasza, Lina Leandersson és Kare Hedebrant remekül játszanak, kifejezetten jó gyerekszínészek.
Imádtam a film hiteles érzelmi szálát, nagyon szép jelenetek ezek.
Érződik a véleményemen, hogy a cselekmény bármely apró szeletének említését próbálom kerülni, ami olyan, mint egy aknamezőn táncolni. Szeretném, hogy más is tiszta lappal nézhesse meg ezt az alkotást.

Különös hangulatú film és valami teljesen más, mint a megszokott vámpír filmek. Egy kicsit felzaklató, de hangulat kell hozzá, az kétségtelen.

az utolsó 5 perc kárpótolni próbált az egész filmért (több-kevesebb sikerrel)