Dracula: A Love Tale (2025) 60% 6★

Hű, a mindenit, micsoda kellemes meglepetés volt!
Míg a legutóbbi feldolgozáson, a Nosfeartun halálra untam magam és nagyon nagyot csalódtam benne, ennek minden egyes percét nagyon élveztem.
Míg előbbi egy szürke, dögszagú vadászat, addig ez egy színes, véres szerelmes levél.

AMI NAGYON TETSZETT:
– iszonyatosan jó hangulata van (gyönyörű színvilág, kamerabeállítások, stb.)
– A főszereplők egyike sem topmodell alkat/ klasszikus szépség és baromi jó volt ilyen színészeket nézni ebben a sztoriban.
– A szenvedés koronázatlan királya , Caleb Landry Jones kitűnő Drakula. (Az Antiviral óta nagyon kedvelem, remek színész, nem is vártam mást tőle, meg amúgy is van egy nagyon fura, egyedi kisugárzása.) Aki még kedvencem volt, az Christoph Waltz Van Helsing-helyettesítő pap karaktere. Istenem, rajta mekkorákat nevettem. Annyira lazán, udvariasan próbálja kezelni a legelvadultabb szituációkat is, hogy öröm volt nézni.
– Még egy kis roppant jóféle humor is belefért ebbe a véres szerelmi történetbe. spoiler

AMI ZAVART:
– A vízköpők miért úgy mozogtak meg dünnyögtek, mintha egy gagyi Disney meséből léptek volna elő? Miééééért… Ebben a formában egyáltalán nem illettek oda. x_X
– Mina nem kapta meg a forró csokoládéját, pedig Maria folyamatosan ígérgette neki. :D

Jaj, nagyon jó volt! :,)

(Amúgy hiánypótló is volt a film számomra a Bizánc után. ;) spoiler )

Na hát ez a film mintha a Drakula és A parfüm kicsit összedolgozott adaptációja lenne, érdekes volt a hangulata. Caleb viszi a hátán az egész filmet, tökéletes választás volt erre a szerepre. Két dolog lepett meg igazán, egyrészt hogy mennyire vicces volt sokszor, másrészt hogy mennyire értelmetlen volt számomra a vége, sajnos. Az animáció rettentő gagyi benne, inkább hagyták volna ki teljesen. A Párizsban játszódó rész igazán gyönyörű volt, de összességében egy egyszer nézős film lett belöle sajnos.