Drakulics elvtárs (2019) 72% 298★

Egész jó, szórakoztató kis filmecske, és nagyon jól hozza a régebbi korok hangulatát, tehát jól megcsinálták. Balsai Mónit, bár kevés szerep jutott neki, nagyon jó volt viszontlátni :) A színészek játéka tetszett, a történet nem volt valami bonyolult, de egysíkúan unalmasnak sem mondanám. Kikapcsolt, lekötött, ez a lényeg :)

Eszeméletlenül vártam a filmet ás köszönöm….KÖSZÖNÖM hogy nem bántam meg hogy megnéztem. Humor van benne bőven ahhh magyar humor <3 A színészek is legalább 8/10 es alakítást nyomnak.

A vámpíros poénok jók, a kommunistás poénok jók, két percet szerepel benne Bödőcs Tibor, a díszlet olyan, mintha kirámoltak volna egy retro múzeumot, és noha szégyentelenül használja ki a nosztalgiafaktort, bírtam, hogy ez egy lefordíthatatlanul magyar film. A léc azért lehetett volna magasabban.

Borultam, hogy a mi Edward Cullenünk a fokhagymás lángostól parázik, de elég olcsó, hogy többször annyiból áll a vicc, hogy egy nőre rámondják, hogy kurva, és érzed a szünetet, hogy „most kell röhögni”. (Ezt ki kell emelnem, mert ez már az Isteni műszakban is kiapadhatatlan humorforrás volt.)

Vannak jelenetek, amik önmagukban fantasztikus pár perces szkeccsek lennének spoiler, de összességében ez egy féltékenykedő párról szóló helyzetkomédia, pedig lehetett volna fergeteges politikai szatíra is.

Számomra kicsit csalódás volt, többet vártam tőle és az előzetes is bőven megtévesztő :( Ilyen se eleje, se vége.

Nagyon vártam a filmet, kifejezetten tetszett az előzetese és viszonylag jókat hallottam róla; ehhez képest nekem csalódás volt. A kommunista poénok tetszettek, illetve a hamisítatlan magyaros hangulata is megvolt. A vámpíros részből is hoztak ki jó dolgokat, de valahogy semmilyen volt a nagy egész, néhány jelenetet kivéve nem igazán hagyott bennem mély nyomot. Főleg a féltékenykedős romantika nem tetszett, pedig elég hangsúlyos volt. Igazából nem volt rossz és örülök, hogy végre meg tudtam nézni, de másra számítottam.

A remek alapötlet sajnos gyenge (sokszor elmaradottan szexista) poénokkal, feleslegesen sok káromkodással és egy átkozottul vontatott, unalmas cselekménnyel lett tálalva, nem beszélve a színészek látványosan semmilyen játékáról. A legszomorúbb, hogy a nevetséges szexjelenetek helyett pl. megválaszolhatták volna a felmerülő kérdéseinket a vámpír múltjával kapcsolatban, de az író persze erre is magasról tojt. Jóval többet kihozhattak volna belőle, így kár érte, mert a kedvenc hazai filmjeimtől messze elmarad.

A Drakulics elvtárs egy nagyon szórakoztató mozi lett, kiemelkedő humorvilággal, a kommunista társadalom okos bemutatásával és kifigurázásával. Egy aprólékosan felépített korképet tár a szemünk ellé, a maga szartasztikus látásmódjával. A színészeink brillíroznak, szóval megint csak azt tudom mondani, hogy #nezzmagyarfilmet. Mert jó.

Még egy olyan magyar film, amiért megéri moziba járni, szórakoztat, még ha a trailer le is lövi a poénok nagyját. A vége kusza, de amúgy épp elég szoci, és épp elég vámpíros.

Az alapötlet jó, van benne néhány jó poén (és jópár rossz*), viszont a totálisan ívnélküli forgatókönyv megöli az egészet.
Van egy rejtély, aminek a tizedik percben tudjuk a megoldását, aztán egy órányi tökölődés, miközben a hőseink rájönnek a nyilvánvaló rejtély nyilvánvaló megoldására, ja, és egy magánéleti szál, ami szintén nem okoz meglepetést, mindez két teljesen felesleges, az eseményeket végignarráló és a szánkba rágó szomszéd karakterrel megspékelve, a végén meg egy teszkógazdaságos finálé, ami antiklimatikus is, csak hogy utána lehessen tenni még egy plusz, teljesen felesleges befejező szegmenst.
Hasonlították a filmet a Liza, a rókatündérhez… hát szerintem az összehasonlítás nem állja meg a helyét. Mindkét történet retro, de míg a Liza megteremt egy sosem volt, de lehetett volna, izgalmas alternatív retromúltat, a Drakulics csak halomra dobálja a Kádár-kori nosztalgia elemeit: van itt Bambi, Kádár János krumplistésztája, Volga meg Fecske cigaretta. Néhány helyen pl. egészen erőltetett lett a nosztalgikus elemek történetbe gyömöszölése: mikor két szereplő beszökik a zárt Széchenyi fürdőbe, akkurátusan a fejükbe nyomják a béna retró úszósapkát. Mert miért is? Attól félnek, hogy a tök üres uszodából kiküldi őket az ott sem lévő úszómester?

*Azért amikor azon kéne nevetni, hogy nem gyullad meg az ideges szereplő öngyújtója, és a fazon erre kifakad, hogy a „k…a anyád!”, vagy hogy megfigyelés közben az egyik noname ügynöknő lesz…ja a másik noname ügynököt, azért elég sovány poén. A vetítésen az idősebb generáció jópár tagja is helyet foglalt, ők mondjuk nevettek – de nem a poénokon, hanem a nosztalgiamorzsákon. Mint pl. amikor a főnök odaszól a titkárnőnek, hogy „egye csak a citromos nápolyit”, jött a derültség, hogy „jaaaa, tényleg, hát volt akkoriban citromos nápolyi!”
Ja, és a táncjelenetnél olyan erős szekunder szégyenérzetem támadt, mint utoljára talán a Birdemic 2-nél.

Kis odafigyeléssel, feszesebb forgatókönyvvel lehetett volna szebb és jobb, így egy teljesen átlagos próbálkozás maradt.

Az Isteni műszak jobban tetszett, de nem volt ez sem rossz, egyáltalán. Volt egy pár jó poén, volt egy feeling:-)
A színészek elég jól hozták a figurákat, nekem különösen tetszett Thuróczy Szabolcs és Rába Roland.