Joker (Joker 1.) (2019) 85% 908★

Borzalmasan erős film, aminek az üzenete valahol rémesen egyszerű – a gonoszainkat mi hozzuk létre, lépésről lépésre. Ki nagyobbat mozdít előre az eseményeken, ki csak egészen kicsit, de sosem tudhatjuk, mi az utolsó lökés, ami végleg elindít valakit a lejtőn.
A film első felében dühös voltam, szomorú voltam, és hiába motoszkált a tudatom mélyén a gondolat, hogy igen, ez az ember amúgy egy tömeggyilkos lesz a film végére, a történet elérte, hogy ne lássak mást, csak azt, hogy egy elesett, a mentális és lelki problémái miatt végletekig kiszolgáltatott emberrel hogy bánik a világ, mennyire nincs kiútja, mennyire nem érdekel senkit a sorsa. Sok szempontból hasonló érzéseket váltott ki belőlem, mint anno a párizsi Notre Dame, vagy az Operaház fantomja. Amikor volt valami remény, látszódott valami fény az alagút végén, el akartam hinni, hogy mégis csak megjelenik majd a jószándék, megjelenik majd a segítség, és nem menthetetlen a karakter. Aztán persze jött a film második fele. Akkor az első majd az azt követő gyilkosságokkal szépen sorban lezárult az összes alagút, és a főszereplő végleg elindult a lejtőn, és már nem csak azért, mert annyi irányból kapta a pofonokat és a csapásokat, hanem azért is, mert a környezete harsányan helyeselt, amikor ölt. Hallottam, hogy a történet sok botrányt kavart, és nem mondom, hogy nem értem miért, de ami lényeges, hogy a film maga nem promotálta, vagy dicsérte Joker tetteit, nem mondta, hogy ez a válasz – hiába ébresztett a nézőben empátiát a sorsa, amiket tett azok attól még nem megbocsáthatók.
Tetszett a gyerekek megjelenése, időről-időre – az előítéletektől mentes perspektíva, amit a felnőtteknél sosem láttunk. És úgy általában, volt bőven szimbolika, a hangulat végig nagyon nyomasztó, és rengeteget gondolkodtam.
Joaquim Phoenixnek pedig szurkolok az Oscarért. Gyakorlatilag egymaga vitte a hátán az egész filmet.
Merem ajánlani, ha az ember szeret gondolkodni, nem zavarja ha egyedi perspektívából kell néznie az eseményeket, sem az, ha egy film megrázza lelkileg. Akkor nagyon hatásos negatív fejlődéstörténetnek lehet tanúja.

Ez a film aztán nem tart magában semmit! Konkrétan megnéztem és így kijöttem a moziból és vagy 10 percig alig tudta egy szó elhagyni a számat. Joaquin a film centruma. Ezt a fajta darkosabb és reálisabb fajtát remélem tovább viszik és kialakul egy trilógia legalább. Meg ahogy bemutatja a széteső világot….na meg kb az utolsó fél óra. Na az a legerőteljesebb, ott a székben is alig tudtam megmozdulni úgy rátapadtam a vászonra! Zseniális! *o*

Imigyen szólt hozzám a film trailere és az első bemutatókat körüllengő hype: gyeere csak el a moziba, aadok én neked igényes pszichológiai elemzést meg antihősös érzékenyítős műalkotást, csupa aktuális mondanivalóval, remek főszereplővel!

(Mert kellenének az ilyen filmek, nagyon jó lenne, ha a társadalom peremére szorultaktól nem lenne megtagadva az emberi dimenzió és komolyabban foglalkoznánk azzal, milyen körülmények tartják őket a peremen és ez aztán hogyan hat a személyiségükre.)

hát…

A legnagyobb gyengeség, amin összeesik ez a megközelítés: a karakter hitelessége. Joker története, személyisége nem működik. Kicsit hasonlítani akar Nolan figurájára (nihilista, a káoszért van és nem hisz semmiben), kicsit meg ilyen pszicho-proféta, aki két gyilkolás között rettentően mély társadalomkritikát gyakorol, határozottan elmondott rendszerellenes beszédet húz elő a kalapból, miután előtte alig bírt egy értelmes mondatot elmondani. Komolytalanul hatott, hogy a végén spoiler. Az a gyanúm, hogy a készítők Jokert tették meg polgárpukkasztó szándékuk szócsövének (de: mit is akarnak mondani?), akinek viszont ez a szerep nem állt jól. Szóval se egy a gyilkolásra öncélként tekintő Hannibal Lecter-féle pszichopatának, se egy sajátos, kifacsart (ám saját szempontjából logikus) világkép alapján cselekvő Thanosnak nem volt autentikus.

A társadalomkritikai vonal sajnos erőltetett és szájbarágós, a szereplők nagyon sokszor elmondják, mit kell gondolnia a nézőnek.

Életidegen film, és erre nem mentség, hogy ez egy kitalált univerzum, mert hát véresen komolynak adja elő magát.

Hat csillagnál viszont kevesebbet nem tudok adni, mert van néhány erős és bátor jelenete.

Joker-update, miután megnéztem egy sor kritikát és hagytam leülepedni a filmet. Szóval nekem annyira nem tetszett ez a film, de a 9-es imdb-csillagot – és ezzel már most egyfajta kultstátuszt – elnézve nem fér kétség hozzá, hogy a szélesebb közönségnek nagyon bejött. (random Jokeres videók alatt nem kell sokáig görgetni, hogy eljussunk az internet népe által kimondott „mestermű” minősítésig). Így maga a jelenség érdekel.

A legnagyobb piros pont azért jár, mert ez egy formabontó „képregényfilm”, nem szuperhősökről szól és a fiktív univerzum ellenére nagyon komolyan vette magát, ezt a komolyságot pedig megérdemli a karakter. Phoenix alakítása, erőfeszítései is tapsot érdemelnek, illetve egy-két jelenet képi világa maradandó.

Mivel ez a film nagyon mondani akar valamit, ezért jogosan vetődik fel top kérdésként egy értékelésben, hogy mit üzen?

Ezen a téren pedig számomra bukás. Mert a film látványosan elkerüli az általa felvetett kérdésekkel való szembenézést – még csak nem is az egyértelmű válaszokat hiányolom, hanem az a totális parlagon hagyás, hanyagul kezelés zavar, amit ez az alkotás bemutat. A rendező kiakadt a művét érintő kritikákon és olyanokat mondott, hogy a John Wickben is egy fehér férfi gyilkol, azt még sem támadják – ez az egy analógia (tehát, hogy a John Wickkel azonos kategóriaként kezelni saját filmjét) is elárulja, hogy sekélyes gondolatú rendezéssel van dolgunk.

A karakter szerintem nem hiteles, mert agyonnyomja az a kettős szerep, hogy valamiféle ködösen kifejtett társadalomkritikai nézőpont szócsövévé, ám egy mentális betegség reprezentánsává is válik egyszerre. Olyan betegségé, ami egyértelműen össze van itt kötve az erőszakra való hajlammal. Viszont attól, mert valakinek mentális betegsége van, nem lesz erőszaktevő (pontosabban: nem nő az erőszakra való hajlama), sőt inkább magát bántja (függőségek, öngyilkosság), vagy maga is erőszak áldozatává válik (mivel bántották, nincsenek határai, mások könnyen eltiporják) – ezt a filmmel kapcsolatos pszichológiai kritikák egybehangzóan állítják, és szerintem jogos a felvetésük. Ugyanis a Joker ketyegő bombaként mutatja be az ilyen embereket, ezáltal pont a társadalmi kirekesztettségüket, a velük szemben való bizalmatlanságot növeli még akkor is, ha bizonyos helyzetekben a film Joker mellé áll (ld. egyes pont). Általában nem szeretem az olyan megközelítéseket, amelyek az erőszakot feltűnően egy mentális betegséghez és így az abnormalitáshoz kötik, mert ezáltal a hétköznapi, „egészséges” emberekből kiinduló bántalmazásra érzéketlenné tesznek. Mindez nem azt jelenti, hogy ne lehetne erőszakos mentális betegekről filmet forgatni (ld. a Sötét lovagot), de… mit akar mondani nekünk erről, szóval a mentális betegek társadalmi helyzetéről a film?

Nincs megmagyarázva a filmben, miért kapcsolódik össze ilyen gyorsan és előzmények nélkül a Joker közéleti proféta-szerepe és az egyéni szinten elszenvedett sérelem-sorozata. Erre ez a fajta társadalomkép szerintem eleve nem alkalmas, mert lecsupaszított – mindenki gonosz, elutasító, vannak nagyon gazdagok meg nagyon szegények.

A film az átgondolatlansága miatt legitimálhatja az erőszakot, bár a készítőknek nyilván nem ez volt a céljuk.

1. Joker akkor öl, ha bántják és csak azokat öli, akik fizikailag vagy érzelmileg terrorizálják (leszámítva talán az utolsó 1-2 percet, de az a jelenet annyira nem illik a filmbe és annyira elrontja a befejezést, hogy most inkább nem veszem figyelembe), ezáltal a néző számára nem valami szimpatikus emberek halnak. És ezt persze nem győzik nyíltan elmondani a szereplők, ld. a törpés-ajtós részt.
2. A magányos, erőszakhoz forduló egyén (akinek más választása ebben a történetben már nincs, csak ölni, s attól erőre kap) gyilkos tette komoly társadalmi jelentőségre tesz szert, és hatása nem egyértelműen negatív. Az elnyomottaknak reményt ad (hősünknek identitást), s pár gazdag agyonlövésére már egy egész város beindul és egyenlőségpárti politikai mozgalmat szervez – egy Joker fantáziájában talán biztos ilyen jelentősége van a tettének, de a Taxisofőr ebből a szempontból sokkal jobb értelmezés. De Niro hiába képzeleg arról, hogy az öldöklésével majd jobbá teszi a világot, megmenti a kiszolgáltatott nőket, végül is a kárhozaton és a nihilen kívül nincs más számára. (Irodalmi szinten Dosztojevszkij Egérlyuka citálható még itt, ahol a négy fal közé visszahúzódó, társadalomtól elkülönült egyén gondolatvilága rögtön zátonyra fut a gyakorlatban – na és a Jokerben nem fut semmi zátonyra, a társadalom pont olyan, mint azt Joker elképzeli. De Niro érvelése a showban, hogy nem mindenki rémes, hatástalan, hiszen ő egy negatív figura és amúgy is spoiler )

Egyébként eszméletlenül fontos és aktuális téma és nagyon szerettem volna szeretni ezt a filmet, de ez így kevés. Mondjuk, ha azt elérte a mű sikere, hogy a „képregényfilmek” egy komolyabb irányba haladjanak tovább, annak örülök.

Zseniális röviden csak ennyi.
Egy kicsit hosszabban fantasztikus volt, annyira érzelmes és szomorú, remek társadalom kritika volt benne, és minden szavával egyet tudok érezni. Sajnos ez a mostani világ ilyen, az emberek nem törődnek egymással, rengeteg stressz van, szegénység és persze rengeteg gonoszság. De hála az égnek azért még vannak jó emberek is.
A film tökéletesen bemutatta a világ árnyoldalait, arra hogy merre halad, és hogy mi lesz belőle egyszer vagyis inkább már most.
Joaquin Phoenix zseniális volt, remeke színészi alakítás, annyira jól hozta az örült embert, a mozdulatiból látszott hogy mentálisan nincs rendben minden, lenyűgöző. Egyszerűen tökéletes volt.
Szóval remek főszereplő, fontos és igaz társadalom kritika, klassz számok, a képi világ is érdekes volt. De egy bajom volt vele az hogy egy kicsit elhúzták, mármint nem minden kellet volna bele, anélkül is remek lett volna film. De ezt leszámítva ZSENIÁLIS volt.
https://www.youtube.com/watch…

Majd írok róla, de még emésztenem kell. Látszik, hogy lesokkolt, még bejelölni is elfelejtettem. :) spoiler

Van a társadalomnak az a része, aki a többség számára láthatatlan. Amikor viszont láthatóvá válnak, már késő.

A Jokert vártam idén a legjobban, és nemcsak maximálisan teljesítette az elvárásaimat, hanem túl is szárnyalta azokat. Itt nincs CGI, hősies momentumok, amit megkönnyezhetünk, csak a nyomor, a kilátástalanság.

Azt hihetnénk, a film túlzásba esik, de sajnos efelé tartunk: a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek. A mentális betegségeket nem veszik komolyan, a segítségkiáltás süket fülekre talál. Aztán jön a „Jaj, pedig olyan rendes gyereknek tűnt!”

Joaqiun Phonex egyszerűen zseni Joker szerepében, és végre láthattuk ennek a karakternek is az emberi oldalát. Bár persze könnyebb azt hinni, hogy a sorozatgyilkosok és gonosztevők eleve annak születnek, és ja, bocs, mi nem tehetünk erről, de ez közel sem így van.

Én teljesen a film hatása alá kerültem, bebújt a bőröm alá, és erre csak a legjobbak képesek.

Nagyon tetszett nekem, szórakoztató volt, vicces, pörgős, a látvány is tetszett. Joker eszméletlen jó karakter, végre ő is megérdemelt egy saját filmet, a kezdetektől. :-D spoiler Sok az őrült, és a gonoszság a világon, és elég csak egy szikra, hogy felrobbanjon az egész és kitörjön a káosz. Joaquin Phoenix irtó jól alakította, nekem nagyon bejött, és méltón megérdemelte az oscart, amit kapott, mert nagyon is hitelesen játszotta Jokert. :-) Cseppet sem unatkoztam, végig élveztem az egészet, lekötötte a figyelmemet. A zene, a film hangulata, az alapsztori is egész jó volt, és a többi szereplő is. :-)

Tulajdonképpen mindent leírtak már előttem erről a filmről, ráadásul sokkal jobban, mint ahogy én szavakba tudnám önteni. Elég sokáig kerülgettem és kezdetben abszolút nem voltam rá kíváncsi, mert hidegen hagyott Joker. Mégis, a film után azt kell mondanom, szörnyen nagy hiba lett volna mellőzni ezt a történetet, ugyanis tényleg nem egy szokványos DC Comics alkotás. Durva, kiakasztó, elszomorító és döbbenetes, félelmetesem jó színészi játékkal Joaquin Phoenix részéről. Nagyon erős a történet és az ábrázolás is, tele van a film elképesztő jelenetekkel és nagyon, de igazán nagyon hatásos. Az biztos, hogy felejthetetlen élményt nyújtott, de nem tett túl jót a lelkemnek.

Nos, végre én is megnéztem ezt a nagy botrányt kavaró kis alkotást, és volt oly „szerencsém”, hogy egy olyan feliratos vetítésre sikerült jegyet váltanunk a húgommal, ami botrányosabbra sikeredett, mint a szóban forgó film. Az utolsó negyedénél ugyanis vagy 15x lefagyott a kép, hosszú másodperckre, így néhány néző már csak a helyzet komikumán is a főszereplőt megszégyenítő nevetésben tört ki, más pedig engedett a felgyülemlő haragnak és dühösen bedörömbölt a mozigépész ablakán, hogy csináljon már valamit…
Az értékelésemre rányomta-e a bélyegét ez a kis kellemetlenség? Nem mondanám. Persze nem örültünk mi sem, de még így is élveztük műsort… mármint ez nem jó kifejezés, hisz egy olyan darabnál, ami konkrétan lehoz az életről, nem lehet szórakozásról beszélni. Elgondolkodtatott, talán minimálisan sokkolt is, de messze nem tiltólistás kategória. Központi figuránk, Mr. Fleck ugyanis kevesebb emberrel végez, mint bármelyik úgynevezett hős a DC, vagy akár a Marvel térfelén. Annyi a különbség, hogy itt magyarázatot kapunk, illetve keresünk a karakter tetteire, látjuk egy beteg ember szenvedését és a végső útját a leejtőn, míg a többi képregényadaptáció látványos akciójelenetekbe csomagolja a kismillió áldozatot, amit a jófiúk közvetlenül, vagy épp közvetve szednek. Joker-t itt senki sem próbálja hősként eladni. Attól, hogy pár dologban igaza van és pár szintén megtört ember követni kezdi, még nem lesz pozitív alak. Nem is értem, hogy néhány kritika honnan vette ezt a marhaságot.
Annyi azonban mindenképp, biztosra kijelenthető, hogy Phoenix zsenálisat megy ebben a szerepben, a testi átalakulásától kezdve, az egyedi, köhögős, elhaló kacajáig, mindenben odatette magát, átadta magát a történetnek és ettől oly borzongató és hiteles az egész. A sztori kapcsán a fordulatok ugyan várhatóak voltak, de pont ezek a kis csavarok kellettek, hogy a karakter ne távolodjon el 100%-ban az alapanyagtól, különben erősen átverve érezhettük volna magunkat a cím és a stúdió kombójával. Ami persze nagyon nem tetszett és az egy csillagos levonáshoz is hozzájárult, az a végső kapocs Batman-hez. Ez nem kellett volna. Milliószor láttuk és már unalmas, mindenkinek a könyökén jön ki. Ezt leszámítva az idei év egyik legjobbja, bár előfordulhat, hogy nem ezt mondanám, ha láttam volna az inspirációként szolgáló Scorsese műveket, de azokat is tervezem pótolni, s utána talán újragondolom a kritikámat is.

Joaquin Phoenix egy zseni…ennyi