Rémálmok sikátora (2021) 67% 164★

Nem ez lesz a kedvenc filmem a rendezőtől. A hangulata nagyon bejött és bár az első órát halálra untam, mégis érdekelt, mit fognak kihozni belőle, miután beindul a cselekmény. A végkifejlet nem okozott meglepetést, ennek ellenére úgy érzem, mindent összevetve megérte megnézni a filmet. Ugyanakkor az első hatvan vagy még annál is több perc halálos; abszolút indokolatlan volt egy ennyire elnyújtott bevezető; tele olyan, érdekesnek tűnő karakterrel, akivel végül nem kezdett semmit a film. A kvázi keretes megoldás tetszett és nem volt semmi gondom Cooper alakításával sem.

Abszolút a minimumon voltak az elvárásaim, de még így is sikerült elbuknia, hiszen Del Toro eddigi munkáinak viszonylatában ez bizony piszkosul gyenge lett. A sztori inkább egy Netflix minisorozat, mintsem mozifilm alapanyag, amit talán egy feszesebb vágással élvezhetőbbé lehetett volna varázsolni, de így rém unalmas és fölöslegesen vontatott lett az egész. Egyedül a kor hatásosan megragadott, borongós hangulata (a remek díszletek, illetve jelmezek együttese ereje) és Cate Blanchett aprócska, de annál ördögibb szerepe (spoiler) volt számomra igazán értékelhető, bár Rooney Mara-t is nagyon megkedveltem. (spoiler) Valamelyest bejött a költői, de nem teljesen váratlan végkifejlet is, viszont az említett pozitívumok sem menthették meg a filmet attól, hogy egy átlagon aluli csalódásként kerüljön a 2022-ben látott darabok listájára.

Úgy jöttünk ki a moziból, hogy egész jó volt ez a film, aztán ahogy beszélgettünk róla, rájöttünk, hogy nem is volt olyan jó, mert hiányérzetünk maradt. Tulajdonképpen csak a színészek miatt kapott ennyi pontot, a történetben nincs ennyi…sajnos…
A film legnagyobb problémája, hogy túl sok érdekes szálat indít el, túl sok érdekes karakterrel, amit aztán nem dolgoz ki. Ott lógnak a levegőben a megválaszolatlan kérdések, mint Zeena előadásában, és nincs, aki felmutassa a táblát, hogy mi a válasz.
A főszereplő története ad egyfajta keretet a filmnek, de tulajdonképpen az ő múltja is megmagyarázatlan marad és akkor még nem beszéltem a többi fontosabb karakteréről, akik mind egytől egyig érdekes múlttal bírnak. Fú de jó sztorik voltak ebben a filmben és mind kidolgozatlan maradt: Pete története, a főszereplő múltja, a pszichológusnő, akivel „az élet történt”, a bíró, a milliomos kegyetlenségei… Sajnálom, mert megint olyan érzésem volt, hogy ebből olyan sokmindent ki lehetett volna hozni, de nem sikerült, pedig két és fél óra volt rá.

Összességében véve egy lassan kibontakozó, remek atmoszférával rendelkező dráma a Rémálmok Sikátora, amely még természetfeletti motívumok nélkül is hamisítatlan Guilermo del Toro lett, hiszen a mágikus realizmus helyett a southern gothic és a noir elemek mind egy olyan atmoszférába burkolják ezt a drámát, amely minden hibája ellenére is jó szájízt hagy a megtekintés után. Ehhez persze hozzájárulnak a főszereplők is, akik kiválóan hozzák a karaktereiket, s bár egy többször lerágott csontot mesél el a narratíva, de teszi mindezt úgy, hogy az ismerősségben azért van némi szokatlan is, ami miatt végig izgalmas tud maradni. Nem ajánlom mindenkinek, de akik szeretik a lassú, karakterközpontú drámákat, nem fogják megbánni.

Értékelés: 8/10

Egy igazi Del Toro-film.
Nekem Cooper alakítása tetszett, egy ideje igyekszik kitörni a szépfiús szerepekből.

Visszautasíthatatlan készítői és szereplőgárda, profi látvány és összetett történet, ami viszont kissé kiszámítható, de a gondos színészi és rendezői munka szerintem képes pótolni az emiatt esetlegesen elillant izgalmakat. A díszletterv, a kosztümök, a fényelés, mind magas minőségű, a zenét inkább csak kiszolgálónak éreztem, a film nélkül is önálló életet élni szerintem már nem lenne képes; összefoglalva, a sztori, az atmoszféra, a külcsín… ezeket nem érheti panasz.

Talán az egy-két félbehagyott történet-kezdemény, mint pl. az öreg mentalista Pete (David Strathairn) spoiler vagy Ezra (a zseniális Richard Jenkins) spoiler …és nagyon bíztam benne, hogy Zeena (Toni Collette) spoiler Stanton (Bradley Cooper) spoiler jól érthetően kommunikálta, színészi kvalitásait csillogatatván.

Végezetül pedig, ez volt az első olyan del Toro film, amiben a rendező legismertebb kézjegye, „a lény” ezúttal elmaradt spoiler Bár, igazság szerint, mégis volt egy hiánypótló szörnyecskénk: a kis Énoch spoiler kielégítő befejezést nyújtott, hatásosan kulminált a lassan feltekeredő történet, az időközben megismert karakterek és a remek alakítások metszetében. Szívesen újranézném a filmet, de csak mértékkel, mert nagyon sötét és szomorú; és őszintén, egyelőre magam sem tudom pontosan, hogy mégis mi hiányzott még belőle, de úgy érzem, hogy 7-8 csillagnál többet nem adhatok rá.
Ám akárhogyan is, ez lehet Guillermo egyik dobogósa.

Furcsa film, elindul egy vándorcirkuszos freakshow-horror szerűségű
vonalon, aztán egy bűnügyi film kerekedik belőle. Színészek nagyon klasszak, a Del Toro-világ szépen működik, dramaturgiailag is képes meglepetéseket okozni. Érdekelne, hogy vajon a Del Toro látta-e a Hanussent :) viszont két három jelenetet ki lehetett volna kapni belőle és akkor sokkal jobb lenne. De így is üdítő moziélmény volt.

Megtévesztő cim. Tömény dráma 2,5 órában. Hiába a sok nyerő név a szereplők között, nem érte meg a mozi :(

A hét csillag csak a hangulatért és a be nem fejezett történetszálakért. Amit, ha befejeznek, akár több csillag is lehetett volna. De legalább elgondolkodtat egy kicsit. Viszont így hatalmas hiányérzetem van és egy elpocsékolt ötletnek tartom. Mert ennél sokkal jobb lehetett volna ez a film. Megvolt a tökéletes szereplőgárda, rendező, zene, kiindulópont, karakterek, érdekes háttérsztorik. De az alap történet a gyenge pontja. Ami kár.

Egyszerre féltem tőle és drukkoltam neki. Szerintem jó lett, igazi Del Toro film.
Ajánlom azoknak, akik szeretik a cirkuszos sztorikat és nem vágynak sem nagy hentelésre sem kitalálhatatlan, hatalmas csavarokra. Chill film, hátradőlős easy-rider, de azért izgi. Egyetlen egy körmöm sem rágtam le, de nem is untam.
A képi világ szerintem szép, a helyszínek hangulatosak, a jelmezek és a sminkek gyönyörűek – az atmoszférában volt egy kis Bioshock utánérzésem. A zene fenomenális, nagyon eltalált! A színészek gyönyörűen játszanak, megtöltik a karaktereket személyiséggel (amire szükség is van, hiszen ennyi játékidőbe mintha nem fért volna bele az alaposabb kibontásuk? Lehet érdemes lesz majd a könyvet is elolvasni – fontolgatom!)
A mondanivalója szerintem helyén volt, nekem kifejezetten tetszett. Újra fogom nézni.