Joker: Kétszemélyes téboly (Joker 2.) (2024) 64% 52★

Két tényező volt, ami elvette a kedvem a filmtől, ez pedig a műfaj és a szereposztás. Alapjáraton sem szeretem a musicaleket (kivételek persze vannak), de ezzel a képregény-adaptációval aztán végképp össze nem illőnek tartottam, és az enyhe kifejezés. A másik nonszensz dolog ez a kommersz, plasztik nő, azaz Lady Gaga választása Harley Quinn szerepére. Köze nincs a karakterhez, az pedig csak a hab a tortán, hogy a személyisége mellett a zenéit sem állhatom ki.
A két előítéletem a film megtekintése után sem változott.
Az első rész jobban tetszett a benne lévő társadalomkritika, a szociális ellátórendszer jogos bírálata és a karakterdráma miatt. A folytatásból hiányoznak ezek a témák, itt már szinte csak Joker mentális betegsége, a háborgó-skizoid elméje van a fókuszban, ami még tetszene is, ha nem lenne ilyen a kivitelezés, és pl. nem szakítanák meg a komoly és érdekes pillanatokat valami dalolászással. Vagy épp fordítva: a fennkölt, magasztos énekelgetés, majd a következő pillanatban egyszer csak jól megkéselnek valakit. Ez nem az a jobbféle szürrealizmus, hanem az, aminél csak azt tudod kérdezni, hogy mi a f. . . Egyik dal sem fogott meg, amivel jellemezni tudnám őket, az a nevetséges, szánalmas és a sótlan jelzők. A pusztán instrumentális főcímzene is sokkal jobb náluk.
Az világosan átjött, hogy Joker elméje egy káoszos katyvasz, de sajnos a film is pont ilyen lett. Elhiszem, hogy van művészi értéke stb. stb., de én teljesen máshogy vagyok bekötve ahhoz, hogy ezt élvezni tudjam.
A giccs és a nyomor elegyének egy bizarr megvalósulása.

Hivatalos csillagnyomkodás nélkül nálam ez 5.
Spanyol szinkronnal néztem szikrányi nyelvismeret nélkül, de nem érzem úgy, hogy kimaradtam volna a sztoriból, amiről azt sejtem, hogy nincs sok benne.
A musical műfaj egy erős gyomros volt, túléltem…ám inkább ártott szegény 2. résznek. Biztos vagyok abban, hogy Joaquint mindenféle díjra jelölni fogják, okkal, viszont remélem, hogy a filmet, rendezést, mellékszereplőt elfelejtik a témában. Az utóbbi mondat első fele miatt érdemes lehet megnézni, de az 1. rész magasztaltsága miatt kár. Részemről ez is egy olyan 2. rész, amiért nagy kár volt. Ettől függetlenül szeretném érteni is a párbeszédeket, úgyhogy még egyszer megnézem.

Én is 5 csillagosra mondanám, jobb-mélyebb hangulatomban 6. (Férjemnek 1-2 max.., de ő az elsőt sem szerette.)
Nem lett volna rossz a sztori, még a lassússággal sem volt bajom, de ez a rengeteg ének a fantáziák elkülönítésekor- sok(k) volt. Ott elborultam, pedig szeretem a zenét és a zenés színházat is. De az unalom nem a vontatott séták közben lett, hanem az énekléskor. Lassú, szenvedős volt nekem. Egyetlen kivétel volt, mégpedig az telefonos dalolás. Végre tudtam kapcsolódni, mert az egyik magyar változatot, (Kollár-Klemencz László Maradj még!) feldolgozást nagyon szeretem. Ezzel a fejemben és a jelenet érzékenysége miatt, az jó volt.
Egyszer elég volt, de sokkal többet vártam. Nem, nem tudtam, hogy zenés lesz….és még Gagát is szeretem. De ez sokszor apátiába és mélyen a székbe süllyesztett így.

Tetszett. Nem éreztem unalmasnak, fenntartotta az érdeklődésem.
Joaquin Phoenix most is szuper volt és úgy tűnik Gagát jobban szeretem színésznek, mint énekesnek… ettől függetlenül az éneklős részek sem voltak rosszak.
Éles az ellentét az álom és valóság között. Az előbbi jobban bejött, bár elég bizarr. A valóság nyomasztó.

Bár az első részt meg sem közelíti, de nekem így is tetszett.
Phoenix hozza a formáját, Gaga pedig ismét bizonyította, hogy nem csak énekelni tud.
Egy nézést mindenképpen megér :)

Én bevallom, a képregényhez semmi közöm, nem tudom ott mi történt, úgyhogy csak a filmekről tudok beszélni.
Ha az utolsó fél óra nem lenne…
Egészen az spoiler nem értettem, hogy miért szidták a filmet a barátaim :”) na de azután majdnem kimentem a teremből, a vége meg na hagyjuk is

A két csillag a színészi játékra és az előző részre való visszautalásokra járt. Minden értékelhető komolyabb jelenetet elhasználtak egyébként a teaserben, ezen kívül semmi sem történt abban a két órában, csak az, hogy megfordult a fejemben életemben kb. másodjára, hogy kimegyek a film közepén a moziból. Ez valami borzalom volt.

Karakterdráma
Semerre nem tart, csak elmélyül és lezár.
Súlyos, annyira szerintem nem éneklős. Vagy legalábbis engem nem zavart…Sok fény és szín játék van a filmben ami miatt még újra kellene nézni ha kijön streamen…

Sokáig agyaltam, hogy beüljek-e rá a rossz kritikák és a gyenge Rotten átlag miatt, de végül ellőttem rá egy ajándékjegyet, gondoltam egy ingyenes vetítést megérhet a dolog.

Aztán nem is csalódtam, így nem állok be a Joker: Kétszemélyes téboly ekézőinek sorába. Nem tökéletes persze, és az előző rész minden hibájával együtt is jobban tetszett annak idején, de jól szórakoztam, a mobilozó retardáltak ellenére is.

A musical betétek például kifejezetten bejöttek, viszont túl lettek használva, sőt, önismétlőnek is hatott némelyik zenés rész. Utóbbi amúgy az egész tárgyalótermi részre igaz, sajnos ez a szegmens nem volt túl eredeti, ennek a megvágásával sokat lehetett volna áramvonalasítani a filmen. Előnyére vált volna, ha 2 óránál megáll a játékidő, bár én nem unatkoztam alatta.

Az ötlet és a történet nagyjából bejött, szóval inkább a megvalósításban érzem a problémák okát. Amikor nem énekelnek, akkor nem a téboly hanem a laposság az ami az ember eszébe jut. Persze működik a sötét atmoszféra, de abba is kerültek olyan jelenetek, hogy nem tudtam ez most mi. Pl. van egy snitt, ahol tök egyedül, szakadó esőben nevet Joker, láncra verve. Minek küldték ki ázni? Ott még be se szólt az őröknek. Ezeket szoktam trailer snitteknek hívni, ott jól mutat, a filmbe viszont nem illeszkedik jól, sokszor ki is vágják őket a végleges változatból.

Szóval lehetett volna ez sokkal jobb film, ha tartanak pár tesztvetítést, vagy nem akarják az összes éneklős jelenetet beleerőltetni a kész moziba.