Eufória (2019–) 85% 395★

Szkeptikus voltam, mert azt hittem, egy újabb tinisorozatot kapok, amiben le kell nyelnem, hogy a világ legtöbb privilégiumát magáénak tudó amerikai fiataloknak milyen nehéz az élete. Aztán jött Zendaya, a pszichedelikus képek és zenék én pedig szép lassan beleszerettem. Nem volt egyszerű nézni, mert a karakterek nagyon erősek és nagyon tömény az is, ami velük történik, mégis vártam minden újabb részt. A szereplőkhöz való viszonyom részről részre változott, szerencsére senkit sem akartak idealizálni, pont annyira voltak mások, mint saját maguk ellenségei. Kaptunk vegyesen mindenkiből, a jó és rossz oldalukkal egyaránt. Ellentmondásokkal és vívódással teli, hullámvasút volt ez, pont mint a kamaszkor.
A zenéket imádtam, a mozaikos történetmesélés, az operatőri munka, a fények, sminkek és kosztümök is külön elismerést érdemelnek. Persze Rue és Jules párosát imádtam a legjobban, azt sem bántam volna, ha csak róluk szól az egész. Annak ellenére, hogy tele volt fájdalmas életutakkal, az egészből végtelen szabadság és elfogadás áradt, mert az LMBTQ emberekről egyetlen tanító jellegű beszélgetésnek sem kellett elhangzania. Mindenki számára természetes volt, hogy két ember szereti egymást, mindegy volt, hogy ki milyennek született, hogy néz ki, milyen ruha van rajta és mi van azalatt a ruha alatt. Emiatt nem csoda, ha repült is a kedvenceim közé.

Rengeteg szörnyű és elborzasztó jelenetet tartalmazott, és néha alig tudtam odanézni már az elejétől kezdve, de úgy voltam vele, hogy mindezek léteznek, megtörténnek a való életben, és még ha az én életem nem is ilyen, rengeteg ember van, akié igen, ezért én csak kibírom, ha végignézem… és így is lett. A végére nagyon megszerettem. :)

A központi téma a függőség, és akarva akaratlanul én is a sorozat függőjévé váltam. Többet és többet akartam belőle, állandóan ezt akartam nézni, és szinte sajgott a szívem, mikor abba kellett hagynom valami miatt.
(…)
Tulajdonképpen mindannyian függők vagyunk. Függünk egymástól, a kapcsolatoktól, a pénztől, a sikertől, az elismeréstől, és még sorolhatnám holnap estig ezeket a dolgokat, ha nem lenne mindegyiknek ugyanaz a lényege: Rue a függőséget szimbolizálja, az emberi gyengeséget.

Bővebben itt: https://zivataroskonyvek.blogspot.com/2019/09/sorozataj…

Amikor kijött ez a sorozat akkor is már nagyon érdekelt, mind a téma, mind a megvalósítás. Aztán közbe jöttek dolgok, meg más sorozatokat néztem és valahogy elfejtődött, aztán egyik nap láttam egy részletet belőle és megkellet néznem a sorozatot. Igazából magával ragadott az első pillanatól kezdve, érdekes volt, szomorú, de közben a való élet volt benne, remek szereplőkkel, komoly és való problémákkal. Semmi se lett túl tolva szerintem és nem volt szájba rágós üzenete, de közben mégis felhívta a figyelmet a drogokra, a hogy miket küldünk el a másiknak, hogy egyes emberek mennyire agresszívak, mit meg nem tesz az ember azért hogy egy kicsit figyeljenek rá.
De persze bemutatta hogy milyen az igaz barátság, a szerelem, szülői szeretett.
A színészi játék szerintem fantasztikus volt mind Zendaya-tól, mind Hunter Schafer-tól. De persze a többi szereplői zseniális volt.
Engem megvett a sorozat, nagyon kíváncsi vagyok hogy még mit fognak kihozni belőle.
Ohh és a zenék, meg a ruhák, sminkek is nagyon jók voltak. Szóval emelem kalapom! :D

Na, hát az van, hogy nem bírom kivárni az évadzárót, muszáj kedvencelnem ezt a sorozatot, tehát muszáj értékelést is írnom. Igen, általában véve sötét és kicsit depresszív és a szereplők élete elkeserítően szét van esve, ahogy a legtöbbször maguk a szereplők is. De amit én imádok benne, az az, hogy annyira valóságos, hogy az valahol a lelkemben egyszerre nagyon boldoggá tesz és közben nagyon is fáj. Mert amúgy a legtöbb dolgot, amit bemutat ez a sorozat, én magam soha nem csináltam; mégis amikor beszélnek valamiről, azt egyszerűen értem, pontosan értem és érzem/éreztem minden egyes szavát. És nekem ettől olyan iszonyú közeli és különleges. Meg persze arról se feledkezzünk meg, hogy vizuálisan valami gyönyörűen néz ki az egész, és még ott van Zendaya is, szóval… (❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤)

Sosem láttam eddig ehhez fogható sorozatot. Minden komolysága, érzelmi hullámvölgye mellett rendkívüli módon addiktív, érdekes és elgondolkodtató. A színészek zseniálisak, a zenék, a jelenetek, a képi világ, minden fantasztikus. Nem könnyű sorozat, minden epizódja kész hullámvasút, fel kell készülni rá annak, aki elkezdi nézni, de megéri.

Végignéztem az első évadot, és azt kell mondjam, nagyon megérte. Hihetetlenül szép képi világ, szimpatikus szereplők, mély belső konfliktusok ötvözete ez a sorozat. Imádom.

Fogalmam sincs mit kellene mondanom. Ez egyszerűen brutál volt és megrázó.
Még mindig sokkolt állapotban vagyok.

Az első 7 részt egymás után daráltam be, így teljesen átjött a hangulat, hozzászoktam az egészhez és teljesen maga köré csavart, viszont a 8. részt később néztem, így kevésbé voltam abban a hangulatban, és így nem tudom, mit gondoljak az évadzáróról, mindenesetre nekem nagyon tetszett az előző 7 rész és várom a folytatást, nem mellesleg az operatőri munka pedig zseniális!

Olyan, mint anno a Skins volt, csak sokkal olyanabb. Zendaya és Hunter Schafer előtt meg le a kalappal.