Spanok (2007–2013) 88% 108★

Ezt a sorozatot anno indavideón néztem végig, 10 perces részletekben. :D Figyelembe véve milyen gyorsan süvített akkoriban az internetkapcsolatom, gondolhatjátok mennyire elszánt voltam. Az első két évad nagyon meghatározó volt, legalább 3× végignéztem őket, életem első fanfice is Skins volt, és mai napig véget nem érően tudok belőlük idézgetni. A többit azóta se néztem meg.

Meghatározó sorozat volt a számomra, gyakorlatilag ezen nőttem fel. Összesen vagy háromszor-négyszer néztem végig, leszámítva a legújabb hetedik évadot, amit csak egyszer láttam eddig.
Bármennyire is úgy tűnhet első ránézésre, hogy ez a sorozat csak fiatalok bulizásáról szól, ez távolról se igaz. Persze megjelenik benne, de nem ezen van a hangsúly. Helyette viszont sokat foglalkoznak a családi háttérrel és nagyon komoly kérdések jelennek megspoiler.
Az első generációba nem szerettem bele rögtön, de aztán nagyon a szívemhez nőttek, innen a kedvencem Chris és Cassie voltspoiler. Ja és nagyon tetszett az első évadzáró rész a dallal, imádtam. A második generáció volt talán a kedvencem, több volt a kedvenc szereplő és akiket eleinte annyira nem kedveltem, mint például Katiet, a végére megszerettem. A leggyengébb a harmadik generáció, nem véletlen, hogy a 7. évadban egy szereplő se tűnik fel innen. Eleinte Franky volt a kedvencem, tetszett, hogy más. Viszont a hatodik évadban nagyon félrement a karaktere, unszimpatikus lett. Persze ebben is voltak jó történetszálak és a sorozat még mindig összetudott hozni új karaktereket, de nekem személy szerint Franky tönkretette ezt a generációt, nagyon idegesített a végére.
Ami közös, hogy minden évadban baromi jó zenék vannak. Volt egy idő, amikor végigmentem az összes számon és egy jelentős részét aztán meg is szereztem. Ha valakit a divat része is érdekel, az szerintem a harmadik és második generációban a legerősebb, sok jó összeállítás van, én legalábbis nagyon sok képet mentettem le emiatt. :D

Az első két évad nagy kedvenc, többször is láttam. Sajnos a harmadik már nem hozta azt a színvonalat.

Az első és második generáció értékelhető és szerethető volt. A harmadik generáció említésre sem méltó.

Mindenki az első generációt imádja, én valahogy őket szerettem a legkevésbé. Idegesített Cassie, a többi szereplőt se kedveltem meg igazán, Effy érdekelt volna már jobban akkor is. És az egyetlen karakter, akit bírtam, meghalt.

A második generáció már sokkal jobb volt szerintem, de a végéért nagyon haragszom. Pandora pedig kibírhatatlan volt, legszívesebben áttekertem volna minden jelenetet, amiben szerepelt.

A harmadikat a legtöbben utálják, vagy meg se nézik. Általában minden sorozat elején kialakul nálam, hogy melyik karakter a kedvencem és onnantól kezdve végig kitartok mellette. Itt viszont akiket az elején szerettem, a végére megutáltam, és fordítva. Már emiatt is egy piros pont jár tőlem a harmadik generációnak. Illetve itt nem volt meg az előző kettőben megszokott SZÁMOMRA végtelenül idegesítő karakter (Cassie, Pandora).
Nem mondom, hogy jobban szerettem, mint a második generációt, de az elsőnél mindenképpen jobb volt, sokkal közelebb álltak hozzám a karakterek.

Amiért levonok két csillagot: 1.)mindenki volt már mindenkivel, már egyenesen azt vártam, hogy mikor fekszik össze XY azzal az egy személlyel, akivel addig még nem…
2.)nekem a tanárok és a szülők viselkedése nagyon irreális, ráadásul kb. két normális szülő van az egész sorozatban, a többinek totál elmentek otthonról.
3.)a zenék háromnegyedétől megfájdult a fejem.
4.)néha már túl sok volt az egész, belezsúfoltak mindent, amit egy tinisorozatba bele lehet. Bár ez talán nem akkora baj, fontos témákat is érintettek.

nem szoktam kedvenc sorozatként gondolni rá, mert az események jelentős többsége tőlem nagyon távol áll, a szereplők legalább fele idegesít, vannak elég felejthető részek és sokszor teljesen értelmetlen… de valamiért mégis újra-újranézegetem az évek során, amikor valamennyire tudok azonosulni néhány helyzettel, az jó, meg a tényleg jól sikerült epizódok tudnak akkorát hatni, emiatt ne unjak rá. szóval nekem ez kicsit fura sorozat, vannak vele bajaim de közben nagyon meghatározó és biztos sokszor visszatérek még hozzá, ezért sok csillagot levonni nem tudok.

Évekig a zenéje volt a csengőhangom, nagyon szerettem az első két csapatot. Elsőből Effie-t, másodikból Cook-ot szerettem nagyon, a harmadikat nem fejeztem be, de onnan talán Rich és Grace volt szimpi :)

1. évad (2016.09.28):
Egy ismerősöm ajánlotta, szóval eredetileg emiatt kezdtem el nézni (face-en linkelt egy dalt a sorozatból, ami nagyon megtetszett, aztán innen hozódott fel a Skins). Azelőtt is hallottam már róla, de valahogy sosem éreztem késztetést rá, hogy megnézzem…
Előtte kaptam némi felkészítést, hogy némely jelenetet valószínűleg túl abszurdnak fogok tartani, mert van egy bizonyos humora ennek a sorozatnak, ami vagy bejön az embernek, vagy nem.
Tőlem ez az életmód nagyon távol áll, ami a sorozatbéli fiatalokat jellemzi: bár az is tény, hogy nekem ilyen elképesztően ramaty családi hátterem sem volt, mint ami itt kb. mindegyiküknek… :/ spoiler Így őszintén nem is csodálkozok rajta, hogy ők miért lettek ilyen tinik, amilyenek.
Engem nem is igazán a cselekmény az, ami megfogott, inkább a szereplők helyzete, a személyiségük, és az esetleges változások, amiken átmennek (nem mindegyikük, de többségében azért igen). Az különösen tetszik, hogy az epizódok mindig egy-egy szereplőre épülnek, bemutatja az életüket, családi helyzetüket. Azt hiszem, a legjobban Chris epizódja fogott meg. Rajta kívül még Sid-et és Cassiet szerettem meg, miattuk mindenképpen érdekel a 2. évad is. Tonyt és Michelle-t viszont kifejezetten utáltam… spoiler

Imádtam ezt a sorozatot! Az első generáció persze a legjobb, de én a másodikat is szerettem. A harmadik sem volt rossz, de nem tudott felnőni a többihez.
Mindenkinek ajánlom, aki nem egy tipikus amerikai tinisorozatot keres. Sokkal igazibbak a szereplők, valódi problémákkal.

csak az első két évadod voltam hajlandó megnézni. túlságosan ragaszkodom a karakterekhez, és így nélkülük a többi évad már nem lett volna ugyanaz.
de ki tudja? egyszer talán rászánom magamat.
ez a két évad viszont szuper volt. nem tökéletes, de nem is akart, és nem is kellett annak lennie ahhoz, hogy szeressem. pedig a karakterekkel, azok döntéseivel és egyebeikkel általában nem értettem egyet.
együtt süllyedtem, együtt voltam boldog, szomorú és elveszett a sorozattal.
tetszett, hogy mindenki elég teret kapott benne, minden szereplő történetét elég jól közvetítették, a színészi munka nagyon meggyőző volt.
egyértelmű, hogy mikor vége lett, hiányzott.