Fülig beléd zúgtam (2022–) 88% 337★

Egy szóval kellene jellemeznem a sorozatot akkor az a cuki szó lenne, mert tényleg az de persze közben egy értelmes, fontos üzenetet bemutató, aranyos, vicces történet amiben láthatunk gyönyörű jellemfejlődést és sok tanulságot. Imádtam benne azt hogy komoly témákat is feldolgoz, és hogy mennyire élet szaga van az egésznek!
Sajnos számomra kimaradtak a képregények, sőt a sorozat megjelenéséig nem is tudtam hogy van ilyen, de ami késik nem múlik, mindenképpen beakarom majd szerezni őket! ^^
Kedvenc szereplőm Nick és Elle volt, Nick jellemfejlődését öröm volt nézni, rég éreztem karaktert ennyire közel a szívemhez, drukkoltam neki, együtt örültem, sírtam vele, olyan büszke vagyok rá. ^^ Elle pedig egy tünemény, olyan gyönyörű, okos és nagyon megérdemli hogy boldog legyen, spoiler. ^^
Tao-ra néha mérges voltam de ő is egy tünemény, és megértem miért érzett így, annyira tetszett a jellemfejlődése ami a második évadban végbe ment!
Tara és Darcy párost is nagyon szeretem, az ő jellemfejlődésük is nagyon szép volt, gyönyörű spoiler
Isaacban azért néha magamra ismertem! Örülök hogy a második évadban többet szerepelt, nagyon kíváncsi vagyok hogy hogyan fogják folytatni a történetét! ^^
Harry egy kis seggfej, úgy szint Ben is bár őt megértettem valami szinten.
Még az első évadban nem nagyon tudtam kiigazodni annyira Charlien, úgy a második évadban az egyik legnagyobb kedvencem lett, annyira egy édes, megértő, segítő kész és összetört lélek, annyira megérdemli hogy boldog legyen! ♥♥
Annyira a szívemhez nőtt, alig várom a folytatást! ^^ Csupa szív sorozat az már tuti. ^^ ❤
https://64.media.tumblr.com/48a295abb39368b6da771d19349…
https://64.media.tumblr.com/4a492e9bcda8763943c513a35c3…

A webtoon nagy kedvencem, ezért nagyon örültem, hogy lesz belőle sorozat. Minden karakter nagyon könyvhű volt, imádtam a főszereplő párost. Viszont nagyon idegesített a beleerőltetett spoiler, nem hiányzott a történetből.

100*!! Szerelmes lettem az egész sorozatba!! ♥♥♥

1. évad: Aranyos. Nagyon az. Cukormázasan, sziruposan édes, de elég rövid ahhoz, hogy pont ne ülje meg a néző gyomrát. Olvastam a képregényt, szeretem is, tehát tudtam, mire számíthatok. Nem okozott csalódást, pont olyan kellemes kis szösszenet volt, mint amit vártam. Számomra Nick vitte az egészet; az a srác tényleg olyan, mint egy golden retriever, a színész pedig nagyon átérezte a szerepet. És iszonyat menő, hogy Olivia Colman alakította az anyukáját. Tao viszont sokkal jobban irritált, mint az eredetiben; de lehet, hogy csak azért, mert nem tudtam értelmezni a frizuráját. Örülök, hogy ilyen rövid formátumú; egy-egy blokk ennyit bír el. Igazi kis feelgood cucc, de nem volt rám akkora hatással, mint a képregény. Ha jön a folytatás nézni fogom, ugyanakkor nekem picit tömény ez a nagy rózsaszín felhő.

Ez a valaha volt legsziruposabb, legnyálasabb, legaranyosabb sorozat, amit ebben a témában láttam.
Nagyon pozitív, nagyon édes, jó színészekkel, kedvelhető szereplőkkel.
Engem levett a lábamról. Egy esélyt mindenképpen megérdemel.

Nem igazán tudtam, mire számítsak, amikor elkezdtem nézni.

Az első rész alatt még nagyon szkeptikus voltam, hogy mennyire nem én vagyok a célközönség, és hogy nekem ez a habos-babos tinivilág már túl cukros.
Volt már ilyen élményem tiniknek szánt sorozatokkal, ami végül is nem meglepő, tekintve, hogy cirka 20 évvel vagyok több, mint a nézők, akiket elsősorban megcéloznak.

Aztán a második rész végére valami átkattant bennem, és egyszerűen áttranszformálódtam egy 16 éves, szerelmes tinivé a szereplőkkel együtt.

Sose voltam fiatal meleg fiú, de mégis maximálisan át tudtam érezni, milyen az, amikor az ember lépésről lépésre esik bele valakibe, amikor minden pillanat ajándék, amit vele tölthet, amikor minden szivecskés emotikonnak jelentősége van (bár a tinikoromban ilyen még nem volt, de ez az állapot akár később is beüthet, na! :D), és amikor az ember árgus szemekkel lesi az adott social media platformot, hogy mikor ír már a másik. És megy annak a feszültsége, hogy vajon ő hogy tekint rám, csak barátként, vagy van-e esélyem… és igen, sokszor egy elcsattanó csók sem garancia még semmire.

Hú, annyira visszajöttek ezek az érzések! És egyúttal hálás voltam a sorsnak, amiért már nem ilyen helyzetben vagyok, de azért is hálás voltam, hogy valaha megéltem ezeket, és most nosztalgikusan újraélhettem őket.

Tényleg együtt vágyakoztam a fiúkkal, együtt reménykedtem, együtt szomorkodtam, együtt örültem. Nagyon-nagyon átjött a sorozatból, hogyan is alakul egy ilyen bimbózó szerelem.
Az, hogy ők éppenséggel fiúk, az nekem különösebben nem számított, de közben meg nagyon is sokat számíthat azoknak a tiniknek, akik épp küzdenek a saját szexualitásukkal.
Szuper, hogy készülnek ilyen sorozatok, amik bemutatják, hogy a meleg, biszex, transznemű fiatalok is csak emberek, és nem is annyira különböznek a ciszheteró társaiktól.

(Az meg sajnálatos, hogy jelenleg Magyarországon kvázi illegális ezt a sorozatot megnézni egy 18 év alattinak, de hát erről ne is beszéljünk. Még jó, hogy a Netflixet nem tudják egyelőre cenzúrázni a disznófejű nagyurak.)

Nyilván sok szempontból lehet közelíteni ezt a sorozatot. Az egyik, amit fentebb írtam, hogy sok-sok tininek segíthet elfogadni önmagát.

A másik egy kicsit cinikusabb: egy fiatal, fehér csajszi (aki elvileg aromantikus és aszexuális – nekem ez olyan szempontból fura, hogy aki aromantikus, az hogy tud ilyen jól írni a szerelemről? :D) ír egy képregényt két fiatal, fehér meleg/biszex srácról – bejöhet itt a hitelesség kérdése, nem tudom, meleg pasiként mennyire hiteles ez a történet. Illetve tényleg nagyon habos-babos a sztori – minden szülő extra megértő, a transznemű lány legnagyobb problémája, hogy sulit kell váltania, és a bullyingról csak nagyon szőrmentén esik szó.
Kérdés lehet, hogy mennyire tesz jót az LMBT-témáknak az infantilizálás, és a cukiság-kultúra. De ezt nem én fogom megválaszolni, ugyanis mindemellett igen is azt gondolom, hogy nagy szükség van olyan LMBT-történetekre, mint ez: amiben nem a dráma és a téma sötét oldala dominál, hanem egyszerűen a kedves romantika. Hiszen hány és hány ilyen heteró történetünk van, amikre meg senki sem emel fel egyetlen szemöldököt sem.

Szóval válaszaim nincsenek abban a kérdésben, merre billen a mérleg nyelve a Heartstopper kapcsán: nyilván van, aki így gondolja, van, aki úgy.

Amit én tudok, hogy rettentő módon élveztem a sorozatot, még így is, hogy nagyjából semmilyen formában nem vagyok célközönség. Mert megérintette a szívem, és eszembe juttatta, milyen olyan igazi, szívmegállítós módon, fülig belezúgni valakibe. :))

A képregényt olvastam, és mit mondjak, szerintem magyon jó adaptáció volt, kicsit féltem, hogy milyen lesz, de nagyon jó lett!
Kit Connor (Nick) zseniális volt!! Imádtam minden rezdülését és annyira kis édes! ♥ És az út, a folyamat, amin keresztül megy, annyira jól meg volt csinálva!
Persze Joe Locke is nagyon jó volt, és ő is tökéletes választás volt Charlie-nak. Együtt pedig kis imádnivalóak. ♥
Nagyon valós érzéseket, helyzeteket, problémákat jelenít meg, amit a legtöbben valószínűleg valamikor át is éltek, nagyon relatable az egész. Szerintem bárki együtt tud érezni legalább valamilyen szempontból a sorozattal. De persze a meleg/transz embereknek/fiataloknak még egy pluszt is tud adni, és nagyon sokat tud jelenteni ez a sorozat. ^^

Egyszerűen tökéletes. Már a képregényt is nagyon szerettem, de a sorozatot egyszerűen imádom!
Kezdjük a két főszereplővel: már amikor a trailert megláttam, akkor arra gondoltam, hogy telitalálat mindkét fiú. Tényleg, olyanok, mintha a könyv lapjairól léptek volna ki, eszméletlen. A többi szereplő is rendben van, Taot imádtam, örülök, hogy több szerepet kapott és Elle, uh, hát nincsenek rá szavak mennyire gyönyörű. Olivia Colmant Nick anyukájaként látni egy csoda és sok-sok piros pont Stephen Fry hangjáért.
A történet abszolút hű a képregényhez, nyilván nem 100%-ban, de a lényeges pontok mind-mind benne vannak, mozgófilmen elmesélve tán még gyönyörűbbek, élettel teliek.
Ami nem tetszett: a mű hó meg a mű eső. Mind a kettő fontos jelenet volt, nem lehetett volna rá többet költeni?? A havas jelenet szinte fájdalmas volt, annyira látszott, hogy nem igazi a hó.
A plusz cselekményszálak is jót tettek, tetszett, hogy sok dologba jobban, mélyebben belementek, amire a képregénybe nem volt elég tér, adott egy mélységet az egésznek.
Nem tudom, lesz-e folytatás, nagyon remélem. Az biztos, hogy addig is ezerszer újranézős lesz.
❤

Eredetileg nem terveztem megnézni, de mindig szembejött, a képregényt is nagyon szeretik, így gondoltam csak megnézem, hogy miért vannak annyira oda, s milyen jól tettem.
Ha egy szóval kéne jellemezni, akkor azt mondanám, hogy cuki. Bizonyos szempontból ez kicsit negatívum is, hiszen nagyon mélyre nem ás, de ennek ellenére azért számos fontos témát felhoz, ami akár jó beszélgetésalap is lehet, mert igenis kéne róla beszélni…
Nagyon szeretem a kis animációkat, a színészeket is eltalálták. Kedvenc karakterem Nick és az anyukája. Adaptációban nem tudom megítélni, mivel a képregényt nem olvastam, de lehet arra is sort kerítek majd.

Még gondolkozom a csillagozáson, mert egyfelől végre romantikus vígjáték és queer rep, viszont ajj, ez minden második fanfiction. Ami értem, ha az ember nem olvassa, tök újdonság, de mivel karakterizálás nincs, ezért kicsit üres cukornak éreztem az egészet. Az első 3 rész működik, mert épp most fejeztem be egy totál ilyen fanfic írását, de utána? A legutálatosabb trope-ra összpontosít, plusz a fake drámák, a hülye tinédzser mozzanatok (amit értem, tinédzserek, de nüansz nincs) és az aránytalan elnyújtása az idióta konfliktusoknak (mint a fanfictionökben :D) azért lejjebb viszik az élvezeti faktort.

Cukorsokk a javából, lehet pont ez kell a léleknek, arra jó lehet, de igazán jó romantikus történetet ne ebben keressünk.