My Mad Fat Diary (2013–2015) 89% 103★

Már vége is van…Annyira sajnálom!
Egy brutálisan jó sorozatot sikerült végignéznem.
Rengeteg igazság az életről, az emberekről, saját magunkról.
Elgondolkodtató,egyben vicces és szívbemarkoló történet volt ez.
Sajnálom,hogy ilyen rövid,de talán nem is baj. Hisz ez adja meg a hangulatát. Egyáltalán nem éreztem elnyújtottnak.

Két napja agyalok az értékelésen. Egyszerűen nem tudom összeszedni a gondolataimat a sorozatról. Eléggé összetett, és lehangoló. Középpontban egy sérült lelkű lány, aki végig magával küzd, miközben a barátaival és a családjával próbálja túlélni a hétköznapokat.
Azt kell mondanom Rae karaktere hullámzóan volt szimpatikus. Volt, hogy kifejezetten nem szerettem. De ez igaz volt majdnem minden szereplőre. Talán Izzy és Kester volt a kivétel.
Engem nagyon lenyomott. Hiába a vidám pillanatok, a feledhetetlen zenék, amikor el akartak szomorítani, akkor azt magas fokon sikerült is. Szerintem ez a dal foglalja össze legjobban, Radiohead – Creep: https://www.youtube.com/watch…

„I wish I was special
You're so fuckin' special
But I'm a creep, I'm a weirdo
What the hell am I doing here?
I don't belong here.”

Az opening zenéje is nagyon passzolt: https://www.youtube.com/watch…
Ez pedig tökéletes. :3 Rae&Finn ♥ Wonderwall ♥ OASIS ♥
spoiler https://www.youtube.com/watch…

Azoknak, akik önértékelési problémákkal küzdenek, nagyon sokat tud nyújtani ez a sorozat. A terápiás beszélgetéseknek a nézőre is van hatásuk. Mindezek mellett én néhány jelenetnél erősen fogtam a fejemet, tinédzserkori baklövéseim felelevenedtek, csak bámultam, és mégis megértettem, hogy akkor, olyan fiatalon ezek a megnyilvánulások tűntek logikusnak. Ebben a sorozatban senki sem csak jó vagy csak rossz karakter, mindenki árnyalt, így egyszerű azonosulni.

Ez az életem. Minden percét imádtam.

Nagyon nehéz egy olyan sorozatról véleményt írni, amit az első évadnál imádtál, a másodiknál már csak tetszett, de a harmadiknál sírva ugrottál volna ki az erkélyről.
Rae így visszatekintve abszolút utálható karakter. Bármennyire is áldozatnak akarták mutatni, nem jött össze, mert tényleg mindent tönkretett maga körül.
Finn fantasztikus. Tényleg. Nem nehéz tökéletes karaktert létrehozni – csak azt sajnálom, hogy ilyen srácok nem léteznek. :')
Archie néha idegesített, de egyébként a szívembe zártam. Olyan, mint a Faking It-ben Shane. Bevernél neki, de aztán magadhoz ölelnéd. :D
Izzy és Chop pedig egymásnak vannak teremtve. Iszonyat édesek együtt.
A szülők, a mellékszereplők tűrhetőek, de egyik sem érdekelt túlzottan. Kivéve persze Kester-t. De aztán rá is haragudtam egy kicsit. :c
Összességében nem rossz széria ez, de javaslom, hogy aki belekezd, az vagy csak az első vagy csak az első kettő évadot nézze meg. A lényeg, hogy a harmadikat mindenképpen hagyja ki.
Amire abszolút nem lehet panasz, az a zene. Mindent eltaláltak. Imádtam az összeset. Ma egész nap a soundtrack fog üvölteni a szobámban *-*

Annyira megszerettem ezt a bandát :3 másodszorra is Voltak hullámvölgyek mindenki részéről és volt, hogy nem kedveltem őket. De ez a sorozat a valóságot ábrázolja. Senki sem tökéletes és mindenkinek vannak rossz döntései.
Nagyon tanulságos sorozat, szuper azoknak, akik akár csak egy kicsit is bizonytalanok magukkal kapcsolatban.
Csak azt sajnálom, hogy ilyen kevés része van, szívesen néztem volna tovább is. De talán éppen ez adja meg az egésznek a hangulatát.
És Finn.. OMG imádlak *-*

Kedves Rae!

Azt hiszem meggyógyultál, vagyis nem teljesen, mert azt talán sosem fogsz, csak végre megtanultad hogyan kezeld a helyzeteket, hogyan bírkózz meg a problémákkal egyedül. Amikor sírtál, én is sírtam, amikor nevettél, veled nevettem. Amikor bántottad magad, legszívesebben én is bántottam volna magam. De én nem tettem. Különbözünk.
Már nem kísérhetlek az utadon, és nagyon remélem, hogy minden sikerülni fog egyedül! De nyugalom, én nem aggódok!
Igaz, hogy a gang már nem lesz ugyanaz, mint régen, de remélem Rae, hogy ott leszel mindig, amikor össze kell tartanod a csapatot!
Chloe jó barát, nagyon jó barát, sose felejtsd el őt, kérlek! Számíthatsz majd rá, és engedd, hogy ő is mindig számíthasson rád, akár mennyi távolság is van köztetek.
Archie, nos… Barátok vagytok, ha te, ha ő csinál hülyeséget, mindig bocsássatok meg egymásnak!
Izzy, Chop, Danny, Tix… Jussanak eszedbe ők is, mert nélkülük nem lennél ott ahol most vagy.
Akit utoljára hagytam… Nos Finn. Hülyeséget csinált, ahogy te is csináltál sokat, de szeret, és még ha dühös is vagy rá, tudod, hogy a lelked mélyén szereted. Bristol után adj neki egy esélyt.
Köszönöm neked, hogy megváltoztattál. Hogy mutattál valami olyat, amit eddig nem láttam. Légy erős, és bármi történjék is, ne felejtsd el! A családodra, a gangra, de legfőképpen Magadra(!) mindig számíthatsz! Sok sikert kívánok Bristolhoz, a jövődhöz, Chloe-hoz, a bandához és Finnhez.

Stay Strong
xoxo Anita

UI: Ha a dolgok rosszra fordulnak, gondolj arra, mit mondana Kester.

Nem tudom mennyit mond el az, hogy ebben a percben fejeztem be, potyognak a könnyeim, és azon gondolkozom, mikor kezdjem újra.

Kihívás miatt kezdtem el és nagyon reménykedtem a sok jó kritika miatt, hogy engem is el fog varázsolni a sorozat, de őszintén szólva nem volt túl nagy kedvem hozzá csak a határidő közeledett igen sürgetően, így muszáj voltam neki állni.
Lehet, hogy emiatt a rossz hozzáállás miatt, de nekem ez egy csalódás volt. Persze a soundtrackje nagyon ott volt (a Deutschland 83-t nem tudta lekörözni nálam, de amúgy tényleg nagyon jó válogatást hoztak össze, bár erősebben része lehetett volna a sorozatnak a zene, ha már Rae-nek ez volt az egyik mániája), a poénokat is szerettem és az is tetszett, hogy egy viszonylag valósághű tini ábrázolást kaptunk, viszont a többi aspektusa a sorozatnak itt-ott hatalmasokat bicsaklott nekem.
Engem nagyon zavart, hogy Rae karakterén kívül nem igazán sikerült megismernünk senkit, komolyan mondom, hogy adok valamit annak, aki tud nekem legalább 5 dolgot mondani Izzy-ről vagy Chopról, mert én 3 tulajdonságot sem tudnék szerintem összeszedni róluk, pedig nagyon vártam, hogy végre többet is megtudjunk róluk, de ez végül soha nem történt meg. Persze egy naplóregény adaptálása esetén érthető, hogy a főszereplőn lesz a hangsúly, de szinte senkiről nem tudunk meg semmit és így nehéz bárkit is szeretni, mert nagyon 2 dimenziósok maradnak a karakterek. Én örültem volna, hogyha pl. Archie kapott volna egy saját szálat, ahol rendesen foglalkoztak volna azzal, hogy milyen egy kisvárosban, a ’90-es években spoiler lenni és nem csak mint valami félig vicc, könnyed dolgot használták volna ezt a kérdéskört. Chloe karakter a 2. évad végén egy kicsit jobban ki lett bontva, ami nagyon jót tett neki, de amellett nem tudok elmenni szótlanul, hogy a készítők egy percig nem foglalkoztak azzal, hogy keresztül ment egy spoiler, ami soha nem is lett említve az 1. évad után, a 3. évadban pedig a spoiler is hasonlóan lett kezelve, mint a 2. évados spoiler. Katie Springernek volt nagyon igaza az utolsó részben, amikor azt mondta, hogy Rae észre sem vette, hogy mennyire hárított mindent a barátaira és mennyire nem figyelt másokra. Elég szar barátnak tartottam Rae-t. Finnt persze én is megkedveltem és tetszett a lezárásuk is Rae-el, viszont róla sem tudtunk meg szinte semmit, a 2. és 3. évadban pedig már alig volt szerepe.
A mentális problémákkal való küzdést szerintem nagyon jól mutatták be, viszont nekem innen is hiányzott egy kis plusz mélység, amit Tixi és Danny küzdelmével szerintem rettenetesen jól be lehetett volna mutatni vagy ha mondjuk jobban megismertük volna a csoport terápiára járókat. Valahogy nem éreztem azt, hogy a család, a barátok is eléggé ki lettek volna emleve, abban a küzdelemben, amit Rae maga ellen vívott, mivel egy ilyen mentális probléma az ember egész környezetére hat és nem csak rá.
Mindentől függetlenül fontos sorozatnak tartom, adhat jó tanácsokat az önértékelési és mentális problémákkal küzdők számára, de nálam nem tudott eléggé betalálni, sajnálom. :( A 2. évad pedig olyan rettenetesen nyomasztó és depresszív volt számomra, hogy csak örülni tudtam, hogy a 3. évad már jó rövid volt.
Amúgy így 1 évvel később még mindig nem kaptam meg a plecsnit a sorozatért. :D

Az első évaddal búcsúztatom a sorozatot, nincs időm és kedvem sem olyat folytatni, ami nem igazán jön be. Pedig szeretni akartam. Nagyon. De amikor a második évad első részén másodszori próbálkozásra sem jutok túl, azt hiszem elválnak útjaink.
Maga az alap tetszik. Olyan dolgokról beszélnek benne, amiről beszélni kellene, és nem egy tininek (vagy akár felnőttnek is) segítséget nyújthat. Ez tetszett benne, viszont valahogy mégis idegbajt kaptam tőle. Rae idegesített, számomra túl tini volt, már ha értitek mire gondolok. :D És a többiek is. Valahogy nem szerettem meg őket, az első évad végén felcsillant némi remény, de aztán, mint már írtam, nem tudtam folytatni. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, majd talán egyszer mégis befejezem, és beleszeretek. :)