Én, Earl és a Csaj, aki meg fog halni (2015) 77% 231★

Hmmm… A film kb 20-30%-át tudtam élvezni. spoiler Na, de tényleg. Csak az a rész jutott el hozzám. Az eleje vicces AKART lenni, de csak kínosan furcsa volt sokszor Greg szövegelése. Végig azt éreztem, hogy nekem ezt szeretnem kéne. De miért nem megy? Tipikusan az a furcsaság, amit én kitágult pupillákkal szoktam bámulni, de ezt nem nagyon sikerült. Párszor nevettem, meg kb ugyanennyiszer mosolyogtam rajta, aztán kész.
spoiler Nyilván kellett ez a félrevezetés. Mondjuk nem tudom mire számítottam a film címe után. XD spoiler Szemétláda. T-T
A végén nagyon bőgtem, akkor megszerettem a filmet. De még így sem az egészet. Earl lehetett volna egy kicsit jobban előtérben. Úgy éreztem talán ő lehetne még humorforrás. Csak ő sem volt rendesen kidolgozva. Egyszer ezt is megnéztem. Nem valószínű az ismétlés.

Sablonrákfilm

Még nagyobb királyság volt, mint a könyv (ami szintén tetszett). Nem tudom, hogy miért húzták le… Elég elborult, idióták a szereplők, de vicces és szerethető. *.*

Mostanában tucatnyi hasonló filmet készítenek, így nem tudott sok újdonságot mutatni a film. Ennek ellenére élvezhető volt, egyszeri nézésre tökéletes.
Kicsit kiakadtam, amikor Earl elspoilerezte az egész sztorit, hogy mi lesz a vége. Na mondom kösz szépen, most aztán r*hadt érdekes lesz :D Aztán persze spoiler

A miskolci filmfesztiválon volt szerencsém megnézni ezt az alkotást, és még a szavam is elállt tőle. Még nem olvastam a könyvet, de ezek után pótolni fogom. (főleg, hogy minap szembejött velem a könyvesboltban, és csak egy kevés kellett, hogy ne jöjjön velem haza). Hihetetlenül intelligens történet, a sötét, fekete humor nagyon jól áll neki, ahogyan burkoltan már leselkedik rád a lecsapás, közben mégis olyan jól szórakozol, hogy még jobban fáj. A színészi játék nagyon ott van, pedig én nem vagyok jó barátságban Thomas Mann eddigi szerepléseivel.
Még biztos, hogy meg fogom nézni, ha kijön DVD-n, mert nem minden nap találkozik az ember ilyen alkotásokkal.

Egy kicsit tanácstalan vagyok, hogy mit írjak, de nem akarom csak annyival elintézni, hogy tetszett. Nagyon megkedveltem a karaktereket ez tény és igen a fura humora is tetszett és a filmes trükköket egyszerűen imádtam. Nem lehet összehasonlítani a hasonló témájú filmekkel és könyvekkel, mert ez teljesen más, ez a barátságról szól. Amennyire rendhagyó másra számítottam volna a végén, de eltudom fogadni és most már úgy látom, hogy jól is volt ez így.

Igazából szeretem azokat a filmeket, amik mást hoznak, mint amit az előzetesük ígér, hiába nézted meg vagy százszor és később minden képkockáját beazonosítod a filmben.
A párhuzam a Csillagainkban a hiba-val nagyon adja magát, csak egy gondolat ezzel kapcsolatban: a Csillagainkban a hiba a szerelemről szól, az első szerelemről nagyon bájosan és keserédesen, míg az Én, Earl és a Csaj, aki meg fog halni az életről szól és arról, hogy légy akármilyen szociális krumpli, a felnövés utolér.
Zavarba ejtően magamra ismertem a főszereplő Gregben – azzal a különbséggel, hogy engem többször vertek meg a suliban, mint őt – és nagyon-nagyon megszerettem őt. És hát a többieket is, nem akarok spoilerekbe belemenni, de ennek egy alapfilmmé kell(ene) válnia.
Amúgy nagyon indie, nagyon szépen fényképezett, valamint nem vagyok olyan nagy filmelemző/szakértő, de jó pár kamerabeállításnál feltűnt, hogy „hú, ez tök jó”.

És most megyek kicsit ölelgetni a párnámat.

Mindig tudok sírni rajta, a bolondsága ellenére egy nagyon erős film.

Veszettül szórakoztató, nagyon vicces és hihetetlenül életigenlő film. A szereplők szerethetőek, sőt imádnivalóak (főleg a három címszereplő), a poénok működnek, a drámai részek sincsenek túltolva, minden pont megfelelően van adagolva egy remek szórakozáshoz. Nem tudom, mikor nevettem legutóbb ennyit egy filmen, de itt nagyjából minden ötödik percben hangosan visítottam a nevetéstől, hála Greg és Earl elmés beszólásainak (Earlt egyszerűen csak úgy tudnám definiálni, hogy ő egy „arc” :D), illetve Greg apukájának és drága macskájának. A színészek egytől egyig remekeltek, akár a felnőtt, akár a fiatalabb generációt nézzük, a filmnyelv is ötletes volt, főleg az animációs részek, a történetben pedig külön imádtam a filmes utalásokat, és az amatőr filmrészleteket. Egyedül a végén haragudtam egy kicsit Gregre, amiért a cselekmény közben hazudott nekünk, nézőknek egy bizonyos dologról, de természetesen értettem, miért tette azt, amit.
Nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy aki jót akar magának, és szeretne látni egy elsőre nem olyan rendhagyónak tűnő, de elemeiben mégis újszerű tinikről szóló filmet, annak tökéletes kikapcsolódás lesz Greg és barátainak története. Akár a nevetéstől, akár a sírástól, de azt garantálom, szem nem marad szárazon ennek a filmnek a megtekintése után.
(Azért kíváncsi vagyok, vajon a könyv is van-e ennyire jó, mint a film. Nagyon remélem, hogy igen.)

Premier előtt. Hogy mik vannak? xD

Szóval a téma, amiről az elmúlt években milió egy bőrt lehúztak, én is láttam egy pár alkotást és sírtam is nem keveset.
Itt alapjaiban minden ugyanaz, csak valami olyan zseniális a kivitelezés, az a rengeteg jobbnál jobb filmes trükk és filmtörténeti játék, hogy ugyan facsarodik a szíved, de valahogy érzed a történet kerek egész voltát. Be kell valljam őszintén fel voltam készülve arra, hogy vagy nagy baromságot fogok látni, vagy valami olyan elvont dolgot, amit pont az elvontsága miatt nem fogok élvezni. Imádok kellemesen csalódni!
És most előállt az a helyzet, amiről nem hittem volna, hogy valaha fog, de nem akaródzik elolvasnom a könyvet, pedig az az eredeti. Annyira jól működött ez az egész a vásznon, hogy félek, hogy csak haragudnék a könyvre…