Nyomás alatt (2010) 76% 105★

Olyan sokáig kerestem ezt a filmet. Mindig csak a Tumblr-ön láttam gifeket meg képeket és mindig is kíváncsi voltam melyik ez a film. Aztán végre megtaláltam, de még így is sokáig húztam a megnézését, ami hatalmas hiba volt. Nekem nagyon tetszett. Emma Roberts-et amúgy is imádom. Kedvenc lett:D

Tetszett a film, bár eléggé nyomasztó volt. A téma is és a szerepek is többnyire, de hát milyen legyen ha pszichiátrián játszódik? :D Érdekes volt a történet, végig lekötötte a figyelmem. Volt benne pár fura figura (és nem csak a kezeltek között)

Nagyon tetszett a film. Annak ellenére hogy komolyabb témát dolgoz fel, egészen humorosra sikeredett.
A főszereplő srác játékával nem voltam megelégedve, nem is volt nekem szimpatikus. Ezen kívül számomra minden klappolt, aranyos film.

Emlékszem anno, talán két éve a regnum csapatommal néztem meg. Végig sírtam titokban a hátsó sorban az egészet. Főleg az a jelenet amikor Bobby kijön a váróba haverkodni, na azon viszont röhögtünk mind. nagyon jó film, csak ajánlani tudom.

A történet rendben van, semmi probléma vele. Adott egy fiatal srác, aki úgy érzi, nem bírja tovább, depressziós és stresszes, és végezni akar magával. De mielőtt megtenné, besétál a kórházba, és kéri, hogy zárják be a pszichiátriára. Szuper! Végre egy érdekes csavar, amikor nem a kádban találnak rá a felvágott csuklójú tinire, aki aztán az elmegyogyón tér magához. De…

A főszereplő sráccal, nevezetesen Keir Gilchristtel mindent elcsesztek. Hogy ezen egy deka depresszió nem látszott, az egyszer tuti. Nem tudom milyen volt a forgatókönyv, hogy mit vártak el tőle, de hogy ez lagymatag alakítás volt, az egyszer hót ziher. Viszont a megfelelő kommunikációra képtelen nyominger szerepét jól hozta. Csakhogy én nem ezt vártam. Mert ha depresszió, akkor ez: http://snitt.hu/filmek/ongyilkosok-szobaja-2011 (Jakub Gierszal alakítása egyszerűen fantasztikus!) És tény, hogy ezt a filmet kicsit humorosra akarták venni, és nem mondom, volt egy-két megmosolyogtató jelenet, de mélysége nem volt a filmnek egy deka se.

A többi színész teljesen rendben volt, ezért is állok értetlenül a főszereplő kiválasztása előtt. Mind Zach Galifianakis , mind Emma Roberts tök jól játszotta a szerepét, abszolút hitelesek voltak.

Nem annyira rossz a film, de határozottan többet is ki lehetett volna belőle hozni, és ez bosszantó.

Kellemes csalódás. Kedves karakterek.
Kicsit hiányoltam Bobby és Noelle történetét, egyébként tetszett. Bár igaz, nem gyógyul meg valaki ilyen gyorsan, ha komoly volt a gond… bár a kamaszok gyorsan változnak, ingadoznak.
Nekem kicsit para spoiler.
Kicsit rózsaszín, de nem vészes. És ismét rájöttem, hogy több Queen-t kellene hallgassak, figyelve a szövegre, mert sokkal mélyebbek, mint azt a dallam alapján gondolnám.

Félúton jöttem rá, hogy én már láttam ezt a filmet régebben, bár nem emlékszem, hogy pontosan mikor. Nem volt rám nagy hatással ezek szerint, és így újbóli nézés után is ezt gondolom. Nem volt rossz, de nem kimagasló, kicsit talán túlzónak is éreztem néhol, a társadalomnak állít furcsán tükörképet – és nem tudom, mennyire jó ezt látni.

Valljuk be: a legtöbbünkön van nyomás. Stresszelünk, idegeskedünk, feladatokat teljesítünk, dolgozunk mert muszáj, rohanunk a Világunkkal együtt és mégsem érkezünk meg sehová. És ez olykor bizony nyomasztó tud lenni. Legtöbbször csak őrlődünk magunkban, nem adjuk ki az érzéseinket, és olykor-olykor megsokallunk.
Akár csak Craig, akire ez a nyomás elég hamar nehezedik.
Az ő kis felnőtt osztályos pszichológiai kirándulásának története számomra borzasztóan tanulságos volt, mert van az úgy, hogy az ember életének egésszében fel kell fordulnia, hogy utána helyrerázódjon. És igen, olykor mások nehéz sorsa segít, hogy a miénket könnyebben vegyük, vagy esetleg jobban akarjunk a miénkért küzdeni.
Egyszerű, de fantasztikus kis film ez. Ki gondolta volna, hogy egy pszichiátriai történet lehet ennyire szórakoztató és hangulatos.

A Good Will Hunting (1997) legértékesebb jelenetei azok, amikor Matt Damon és Robin Williams beszélget egymással. A pszichiáter és páciense.
No, ez a film telis-tele van ilyen jelenetekkel, de az értékes mondatok nem csak főhős, Craig és a pszichiáter Viola Davis között hangzanak el, hanem a bentlévő páciensek egymás közötti párbeszédeiben is.
Érdemes odafigyelni a filmre. Ha pedig valaki maga is szokott elgondolkozni az élet és a világ kérdéseiről, illetve önmaga létéről, és/vagy kutatja hogyan találhatná meg önmagát, nekik kifejezetten ajánlott megnézésre a film.

Ez a film nem a depresszióról szól. Akinek kérdései vannak és keresi rá a válaszokat, még akkor sem depressziós a szó orvosi értelmében (csak a köznyelviben), ha időlegesen nem tudja kezelni, koordinálni élete egy vagy több szegmensét. Megrekedés. De épp az előző miatt bizonyos, hogy ki fog jönni belőle. Segítséggel, de lehet, h egyedül is, csak kicsit tovább tart. Az utakon is vannak irányjelző táblák, hogy azon az úton haladjuk, amelyiken szeretnénk, miért lenne gond iránymutatás kérni és kapni az élet útján szakembertől, könyvektől, vagy épp egy sokat tapasztalt és/vagy nagytudású személytől?

Nagyon bírom az ilyen filmeket. Szerethetőek és annyira átérzem őket. Én is depresszióval kűzdök és persze az elvárásokkal is. Az egyetem harmadik éve végén vagyok és idegileg roncs. Bevallom. És ez a film most nagyon megmelengette a szívemet.
Rögtön beszerzem a könyvet is!