Nyomás alatt (2010) 77% 109★

Olyan sokáig kerestem ezt a filmet. Mindig csak a Tumblr-ön láttam gifeket meg képeket és mindig is kíváncsi voltam melyik ez a film. Aztán végre megtaláltam, de még így is sokáig húztam a megnézését, ami hatalmas hiba volt. Nekem nagyon tetszett. Emma Roberts-et amúgy is imádom. Kedvenc lett:D

Tetszett a film, bár eléggé nyomasztó volt. A téma is és a szerepek is többnyire, de hát milyen legyen ha pszichiátrián játszódik? :D Érdekes volt a történet, végig lekötötte a figyelmem. Volt benne pár fura figura (és nem csak a kezeltek között)

Nagyon tetszett a film. Annak ellenére hogy komolyabb témát dolgoz fel, egészen humorosra sikeredett.
A főszereplő srác játékával nem voltam megelégedve, nem is volt nekem szimpatikus. Ezen kívül számomra minden klappolt, aranyos film.

Emlékszem anno, talán két éve a regnum csapatommal néztem meg. Végig sírtam titokban a hátsó sorban az egészet. Főleg az a jelenet amikor Bobby kijön a váróba haverkodni, na azon viszont röhögtünk mind. nagyon jó film, csak ajánlani tudom.

A Good Will Hunting (1997) legértékesebb jelenetei azok, amikor Matt Damon és Robin Williams beszélget egymással. A pszichiáter és páciense.
No, ez a film telis-tele van ilyen jelenetekkel, de az értékes mondatok nem csak főhős, Craig és a pszichiáter Viola Davis között hangzanak el, hanem a bentlévő páciensek egymás közötti párbeszédeiben is.
Érdemes odafigyelni a filmre. Ha pedig valaki maga is szokott elgondolkozni az élet és a világ kérdéseiről, illetve önmaga létéről, és/vagy kutatja hogyan találhatná meg önmagát, nekik kifejezetten ajánlott megnézésre a film.

Ez a film nem a depresszióról szól. Akinek kérdései vannak és keresi rá a válaszokat, még akkor sem depressziós a szó orvosi értelmében (csak a köznyelviben), ha időlegesen nem tudja kezelni, koordinálni élete egy vagy több szegmensét. Megrekedés. De épp az előző miatt bizonyos, hogy ki fog jönni belőle. Segítséggel, de lehet, h egyedül is, csak kicsit tovább tart. Az utakon is vannak irányjelző táblák, hogy azon az úton haladjuk, amelyiken szeretnénk, miért lenne gond iránymutatás kérni és kapni az élet útján szakembertől, könyvektől, vagy épp egy sokat tapasztalt és/vagy nagytudású személytől?

Kellemes csalódás. Kedves karakterek.
Kicsit hiányoltam Bobby és Noelle történetét, egyébként tetszett. Bár igaz, nem gyógyul meg valaki ilyen gyorsan, ha komoly volt a gond… bár a kamaszok gyorsan változnak, ingadoznak.
Nekem kicsit para spoiler.
Kicsit rózsaszín, de nem vészes. És ismét rájöttem, hogy több Queen-t kellene hallgassak, figyelve a szövegre, mert sokkal mélyebbek, mint azt a dallam alapján gondolnám.

Félúton jöttem rá, hogy én már láttam ezt a filmet régebben, bár nem emlékszem, hogy pontosan mikor. Nem volt rám nagy hatással ezek szerint, és így újbóli nézés után is ezt gondolom. Nem volt rossz, de nem kimagasló, kicsit talán túlzónak is éreztem néhol, a társadalomnak állít furcsán tükörképet – és nem tudom, mennyire jó ezt látni.

Valljuk be: a legtöbbünkön van nyomás. Stresszelünk, idegeskedünk, feladatokat teljesítünk, dolgozunk mert muszáj, rohanunk a Világunkkal együtt és mégsem érkezünk meg sehová. És ez olykor bizony nyomasztó tud lenni. Legtöbbször csak őrlődünk magunkban, nem adjuk ki az érzéseinket, és olykor-olykor megsokallunk.
Akár csak Craig, akire ez a nyomás elég hamar nehezedik.
Az ő kis felnőtt osztályos pszichológiai kirándulásának története számomra borzasztóan tanulságos volt, mert van az úgy, hogy az ember életének egésszében fel kell fordulnia, hogy utána helyrerázódjon. És igen, olykor mások nehéz sorsa segít, hogy a miénket könnyebben vegyük, vagy esetleg jobban akarjunk a miénkért küzdeni.
Egyszerű, de fantasztikus kis film ez. Ki gondolta volna, hogy egy pszichiátriai történet lehet ennyire szórakoztató és hangulatos.

Nekem nem volt elég erős a film. Nem tudtam senki helyzetébe belehelyezkedni. Kicsit talán Bobby sztorija volt megindító. De semmi átütő nem volt benne.
Sajnálom, mert lehetett volna ezt a témát másképp is.

Nagyon bírom az ilyen filmeket. Szerethetőek és annyira átérzem őket. Én is depresszióval kűzdök és persze az elvárásokkal is. Az egyetem harmadik éve végén vagyok és idegileg roncs. Bevallom. És ez a film most nagyon megmelengette a szívemet.
Rögtön beszerzem a könyvet is!