Magyar valóság a rendszerváltás idejéből a Gazdagréti lakótelepről.
Szomszédok (1987–1999) 120★
Képek 34
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
MAHIR
Magyar Televízió Művelődési Főszerkesztőség (MTV)
Kedvencelte 44
Várólistára tette 23
Kiemelt értékelések
Pennmenelien
Az egész gyerekkoromat végigkísérte, de a mostani ismétléseket is néha elkapom és ma is aktuális mondanivalója van (az, hogy akkor volt, azt a szüleimtől tudom:)).
Patyolatpitypang
Amikor bekapcsolom, egyszerűen belekerülök a cselekményekbe. A napom úgy kezdődne, hogy Almáéknál rendelnék egy kávét, és míg ő kihozza, János az erdő védelméről papol nekem. Majd beugranék a fodrászatba, ahol Oli a hajamat, Juli az arcomat teszi széppé és beszélgetni kezdünk az újításokról, amiknél Gábor Gábor csak a fejét fogja. Tudom, hogy Lenke néninél mindig van tea és mellé valami finomság. És ha ne adj' isten rosszul lennék a sok pékárutól, Taki bácsi vinne be a taxival a kórházba, ahol már vár Ádám, hogy megmondja mi a bajom. És jönnének látogatóba. Feri hozna egy asztalt, azon lennének a gyönyörű szobrok, amiket Etus készítene miközben Jutka felolvas. Sümeghynek meg hagynám hogy olyan áriát énekeljen amilyet csak akar. Julcsival pedig jól kibeszélhetnénk a fiúkat, hogy mit csinált éppen Dani vagy hogy találkozott először Kristóffal. Örök kedvenc. Mindig az volt, az, és az lesz.
Tündérke
Még egészen kicsi voltam, amikor véget ért, úgyhogy csak néhány éve jöhettem rá igazán, mennyire imádom. :) Eddig mindig csak elkezdtem, félbehagytam…most viszont végre megnéztem az összes részt és azt kell mondanom, kár érte, hogy vége lett. Igazi nosztalgia hangulatot adott nekem és néha azt kívántam egy-egy rész közben, bárcsak visszarepülhetnék abba az időbe. (Ha lenne pénzem, még megvenném az eladó Takács-lakást is a telepen…) Nagyon szeretek mindenkit, nincs olyan, hogy utálom. De leginkább Takácsékat szeretem. <333 Kicsit régimódi vagyok, ez van. :)))
Péter_Király
Mai szemmel nagyon béna, sematikus, sajnálkozó, negatív… de mégis, egy korrekt képet fest erről az időszakról.
Abszolút kedvenceim „Drágazsuzsám” és Janka néni szócsatái, melyekbe néha „Drágajutkám” is belecsöppen. :D
Népszerű idézetek
Albert_Richwick 3 hozzászólás
Vágási Feri: Azt nem. De ha lenne tízezer forintom, holnap megvehetném a géphez ezt az új eredeti, Mikroszoft Vindóz 95 programot, és akkor dolgozhatnék itthon is a benti munkáimon.
Sőt, egy csomó más csodát is művelhetnék.
holdpillango
Báthory Béla bácsi: Hogy ki miatt milyen az ország, azt nem így kell megítélnünk, igaz, uram? De közlöm önnel, hogy ez itt egy iskola. Egy tanintézet. Mi pedig itt mindnyájan tanárok vagyunk. Mi a nemzet napszámosai vagyunk, kérem. Sőt, a nemzet béresei. Az órabéresei! Ezt a hangot minden tisztességes magyar pedagógus nevében visszautasítom!
PAVideoStudio 1 hozzászólás
[Jutka és Feri lakásában beszélgetnek arról Béla bácsival és Csaba tanár úrral, hogy tankönyvből tanítsák-e a történelmet a diákoknak]
Jutka: Béla bácsi tapasztalatból tudja, hogy mi volt az igazság. Mi pedig csak most ismerhetjük meg lassan. Ezért kell, hogy velünk maradjon.
Csaba: Segítened kell, Béla bácsi. Nem taníthatjuk csak azt, amit a napilapok meg a folyóiratok írnak. S ha már ilyen szerencsénk van, hogy köztünk dolgozik valaki, aki emlékszik ’44-re, ’49-re, ’56-ra, akkor legalább mi nem zavarhatjuk össze teljesen a gyerekeket.
Feri: Én is az időseb kollégáktól hallom, hogy mi volt itt 30-40 évvel ezelőtt. Elolvassák a kéziratot és rögtön minősítik, hogy ez már majdnem az igazság, de valójában ez meg ez történt. A szokvány politikai szövegen csak röhögnek.
Béla bácsi: Én komolyan aggódom, hogy ez a nagy és hirtelen szabadság egyszer csak végetérhet. Ekkora zűrzavarból és ilyen növekvő szegénységből könnyen lehet diktatúra megint, és akkor már nem kell az én segítségem. Jön újra a baj.
/55. fejezet
holdpillango
Takács Lenke: Beveszed a cseppet, megiszod a kamillát, és semmi konyak!
Niski Alma: Szerintem már nem is fáj a gyomra.
Szelényi János: Én is a konyak mellett szavazok!
Takács Istvan: Ha én most mind a hármat megiszom, akkor se lesz semmi bajom!
