Magyar valóság a rendszerváltás idejéből a Gazdagréti lakótelepről.
Szomszédok (1987–1999) 102★
Képek 32
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
MAHIR
Magyar Televízió Művelődési Főszerkesztőség (MTV)
Kedvencelte 37
Várólistára tette 14
Kiemelt értékelések
Pennmenelien
Az egész gyerekkoromat végigkísérte, de a mostani ismétléseket is néha elkapom és ma is aktuális mondanivalója van (az, hogy akkor volt, azt a szüleimtől tudom:)).
Péter_Király
Mai szemmel nagyon béna, sematikus, sajnálkozó, negatív… de mégis, egy korrekt képet fest erről az időszakról.
Abszolút kedvenceim „Drágazsuzsám” és Janka néni szócsatái, melyekbe néha „Drágajutkám” is belecsöppen. :D
Tündérke
Még egészen kicsi voltam, amikor véget ért, úgyhogy csak néhány éve jöhettem rá igazán, mennyire imádom. :) Eddig mindig csak elkezdtem, félbehagytam…most viszont végre megnéztem az összes részt és azt kell mondanom, kár érte, hogy vége lett. Igazi nosztalgia hangulatot adott nekem és néha azt kívántam egy-egy rész közben, bárcsak visszarepülhetnék abba az időbe. (Ha lenne pénzem, még megvenném az eladó Takács-lakást is a telepen…) Nagyon szeretek mindenkit, nincs olyan, hogy utálom. De leginkább Takácsékat szeretem. <333 Kicsit régimódi vagyok, ez van. :)))
Népszerű idézetek
Albert_Richwick 2 hozzászólás
Vágási Feri: Azt nem. De ha lenne tízezer forintom, holnap megvehetném a géphez ezt az új eredeti, Mikroszoft Vindóz 95 programot, és akkor dolgozhatnék itthon is a benti munkáimon.
Sőt, egy csomó más csodát is művelhetnék.
holdpillango
Báthory Béla bácsi: Hogy ki miatt milyen az ország, azt nem így kell megítélnünk, igaz, uram? De közlöm önnel, hogy ez itt egy iskola. Egy tanintézet. Mi pedig itt mindnyájan tanárok vagyunk. Mi a nemzet napszámosai vagyunk, kérem. Sőt, a nemzet béresei. Az órabéresei! Ezt a hangot minden tisztességes magyar pedagógus nevében visszautasítom!
PAVideoStudio 1 hozzászólás
[Jutka és Feri lakásában beszélgetnek arról Béla bácsival és Csaba tanár úrral, hogy tankönyvből tanítsák-e a történelmet a diákoknak]
Jutka: Béla bácsi tapasztalatból tudja, hogy mi volt az igazság. Mi pedig csak most ismerhetjük meg lassan. Ezért kell, hogy velünk maradjon.
Csaba: Segítened kell, Béla bácsi. Nem taníthatjuk csak azt, amit a napilapok meg a folyóiratok írnak. S ha már ilyen szerencsénk van, hogy köztünk dolgozik valaki, aki emlékszik ’44-re, ’49-re, ’56-ra, akkor legalább mi nem zavarhatjuk össze teljesen a gyerekeket.
Feri: Én is az időseb kollégáktól hallom, hogy mi volt itt 30-40 évvel ezelőtt. Elolvassák a kéziratot és rögtön minősítik, hogy ez már majdnem az igazság, de valójában ez meg ez történt. A szokvány politikai szövegen csak röhögnek.
Béla bácsi: Én komolyan aggódom, hogy ez a nagy és hirtelen szabadság egyszer csak végetérhet. Ekkora zűrzavarból és ilyen növekvő szegénységből könnyen lehet diktatúra megint, és akkor már nem kell az én segítségem. Jön újra a baj.
/55. fejezet
holdpillango
Takács Lenke: Beveszed a cseppet, megiszod a kamillát, és semmi konyak!
Niski Alma: Szerintem már nem is fáj a gyomra.
Szelényi János: Én is a konyak mellett szavazok!
Takács Istvan: Ha én most mind a hármat megiszom, akkor se lesz semmi bajom!
