Szomszédok (1987–1999) 80% 141★

A magyar tévésorozatok kiemelkedő darabja, amely a szocialista időszak végóráiban indult és a rendszerváltást első évtizedének végén ért véget. Benne volt a kisemberek napi gondja, tulajdonképpen napjaikból nézve olyan, mintha 30 év alatt semmi sem változott volna.
A szereplők csütörtökjeibe kaptunk bepillantást, karaktereik egyaránt szerethetőek voltak és mindenféle emberi kapcsolat megtalálható közöttük. A tökéletes házasság (Feri és Jutka), a se veled se nélküled kapcsolat (Alma és János), a kedves öreg pár (Lenke néni és Taki bácsi), valamint az állandóan zsörtölődő házaspár (Juli és Ádám). Persze ott van a gondoskodó Tyúkanyó (Etus), a mindenre gondoló házmesterek (Bőhm és Kutya) és az eleinte az élőfába is belekötő, de a végére teljesen megszelídülő operaénekes (Sümegi). A mellékszereplők is nagyon jók voltak, a mindig vicces, bunkó Virág doktor, az állandóan kekeckedő Éva, a mindenbe belekötő, unszinpatikus Kerei és a Pattogi. Nem hiányozhat a mindenben a pénzt kereső életművész Gábor Gábor és persze a gyerekek sem. A végén pedig a két bolond pincér hoz nagyon vidám perceket a néző számára.
A magyar színészvilág java szerepelt benne, ha csak epizódszerepre is és milliókat szegezett csütörtök esténként a tévé elé.
Most már nosztalgiával gondolunk rá, és jó dolog újra és újra végignézni ezt a 13 évadot.

Amikor bekapcsolom, egyszerűen belekerülök a cselekményekbe. A napom úgy kezdődne, hogy Almáéknál rendelnék egy kávét, és míg ő kihozza, János az erdő védelméről papol nekem. Majd beugranék a fodrászatba, ahol Oli a hajamat, Juli az arcomat teszi széppé és beszélgetni kezdünk az újításokról, amiknél Gábor Gábor csak a fejét fogja. Tudom, hogy Lenke néninél mindig van tea és mellé valami finomság. És ha ne adj' isten rosszul lennék a sok pékárutól, Taki bácsi vinne be a taxival a kórházba, ahol már vár Ádám, hogy megmondja mi a bajom. És jönnének látogatóba. Feri hozna egy asztalt, azon lennének a gyönyörű szobrok, amiket Etus készítene miközben Jutka felolvas. Sümeghynek meg hagynám hogy olyan áriát énekeljen amilyet csak akar. Julcsival pedig jól kibeszélhetnénk a fiúkat, hogy mit csinált éppen Dani vagy hogy találkozott először Kristóffal. Örök kedvenc. Mindig az volt, az, és az lesz.

Nagy kedvenc! Bármikor szívesen nézem!

Az egész gyerekkoromat végigkísérte, de a mostani ismétléseket is néha elkapom és ma is aktuális mondanivalója van (az, hogy akkor volt, azt a szüleimtől tudom:)).

Még egészen kicsi voltam, amikor véget ért, úgyhogy csak néhány éve jöhettem rá igazán, mennyire imádom. :) Eddig mindig csak elkezdtem, félbehagytam…most viszont végre megnéztem az összes részt és azt kell mondanom, kár érte, hogy vége lett. Igazi nosztalgia hangulatot adott nekem és néha azt kívántam egy-egy rész közben, bárcsak visszarepülhetnék abba az időbe. (Ha lenne pénzem, még megvenném az eladó Takács-lakást is a telepen…) Nagyon szeretek mindenkit, nincs olyan, hogy utálom. De leginkább Takácsékat szeretem. <333 Kicsit régimódi vagyok, ez van. :)))

Mai szemmel nagyon béna, sematikus, sajnálkozó, negatív… de mégis, egy korrekt képet fest erről az időszakról.
Abszolút kedvenceim „Drágazsuzsám” és Janka néni szócsatái, melyekbe néha „Drágajutkám” is belecsöppen. :D

Nagy kedvencem! :) Kiváló korrajz.

Amennyire emlékszem.
A formátum, értsd végtelenített sorozat, újszerűségével rögvest közönség kedvenccé vált, hétköznapok beszédtémájává, rengeteg tabutémával, magyaros helyzetekkel és megoldásokkal. Évtizedig leuralta a csütörtök estéket, és ezen még a Friderikusz Show sem tudott változtatni. De pont ez lett a veszte, a fiatal generációk sorban lecsatlakoztak a lakótelepi életképekről. Ami nem baj. Kultikus sorozat, amivé csak az idő és a dokumentarista jellege miatt vált. Választható magyarázó felirattal vagy audiokomentárral el tudom képzelni, hogy oktatási segédanyaggá váljon , akár kicsit megvágva, vagy egyes jeleneteket felgyorsítva, hogy pörgősebb legyen és hamarabb meg lehessen nézni. (pl az epizódok végén az összefoglalás, vagy a zene kicsit átvariálva, persze választható lehetőség maradjon).

Megunhatatlan,napjainkra is aktualizálható cselekményben gazdag édes keserű bájos sorozat, abszolút ujra nézhető, 10-100 éves korig bárki nézheti. 80as évektől átvezeti a nézőt a 90-es évek végéig, kis társadalom, kortörténetet mutat be, ami megdöbbentett, abszolút a régi problémák ma is fellelhetőek napjainkban, mint infláció, közbiztonság, erkölcs hiánya. Egy elgondolkodtató, mélyreszántó remekmű