A lány a vonaton (2016) 69% 515★

A film kicsit letért a vasúti sínekről.
Az elején nehezen állt össze a kép, pedig én nem is voltam alkohol hatása alatt.
De végül Rachel-nek sikerült felidéznie az emlékeit, így tisztázódott a történet.
Szerintem ez egy 10/6.

Van egy hangulata ennek a filmnek, ami beleeszi magát a nézőbe. Többekkel beszélgettem már róla, és a sok-sok kritikus megjegyzés után kivétel nélkül mégis mindenki nehezen felejthetőnek nevezte. Vontatott, szörnyen vontatott (nem a vonatozgatás miatt…). A szereplők sematikusak, ám mivel totál kétdimenziósak, éppenséggel bárki felhúzhatja őket 3D-re, és aztán találhat maga körül illeszthető ismerősöket. De tényleg, ha a három nőt egy férfi álmodta volna meg (de a szerző és a forgatókönyvíró is nő), kapna a fejére, hogy a nőket hogyan limitálja erre a jóléti vágyvezéreltségre, amelyben a szülés/biztonság/kéj a fő hajtóerők – mindez szigorúan a férfiakhoz való kötődésen keresztül megélve. Szerencsére van egy kemény nyomozónőnk…
Közben viszont tényleg azt éreztem, beleragadtam ebbe a kulimászba, és nem csak hogy nem tudom elvenni róla a szemem, de a tekintetekre is sokáig emlékezni fogok. Mert talán ettől olyan erős a film: a szereplőknek nem nyomulunk az arcába, nem is merednek ránk kényszeredetten, de nem is távolikat kapunk, hanem azt a közelséget, ami csak egy intim kapcsolatban engedtetik meg nekünk. Így lépnek be a személyes terünkbe, és hatnak ránk erősebben, mint ami a film egyéb összetevőit figyelembe véve indokolt lenne.

Jó kis film volt, tetszett mindkettőnknek. Mondjuk a „fordulatra”, vagy legalábbis a spoiler, Emily Blunt nagyon tetszett. Luke Evans-t mindig jó nézni :D
Azért voltak a filmben olyan részek, amelyeket mondjuk 16+ hetes terhesen inkább kihagytam volna…
Azon pedig különösen jót szórakoztam, hogy Lisa Kudrow-nak (magyar hangja szerencsére Nyírő Bea volt – Phoebe) ki kellett mondania, hogy „Rachel” :D

Érdekes kis darab bár néhol egész zavaros volt. Az ugrálás az időben nem volt zavaros így azért ez sok pozítívumot tett felőlem hozzá. :D

Majd két órás nyomasztódás és szenvedés, befordulás és melankólia…Így tudnám jellemezni ezt a filmet. A főszereplőnek meg kell küzdenie saját magával és a külvilággal.
Mit tennél, ha mindenki őrültnek nézne? Ha nem számítana az, amit mondasz vagy érzel?
Mire képes az alkohol? Szerintem egyszer mindenképp érdemes ezt megnézni.

Érdekes film; nekem legalábbis a téma nagyon tetszett. Sajnos a film elejét eléggé untam, nagyon későn indultak be az események, viszont túl hamar összeállt a cselekmény. Ugyanakkor tetszett Emily Blunt és mindent összevetve egynek jó volt. De a könyvhöz nem kaptam kedvet.

Nem tudom igazán hogy tetszett vagy nem, mármint azért érdekes volt de valahogy túl lassan indult be, nagyon is. Persze értem hogy ilyen a története de én untam az elejét, aztán mikor beindultak a dolgok ott már nagyon is tetszett. Mondjuk elégé nyomasztó az egész film, ami érthető de azért egy kicsit sok is volt. A másik nagy bajom hogy engem annyira idegesítettek a szereplők hogy már azon gondoltam hogy kikapcsolóm. nem tudom mi volt velem de voltak részek amik valami borzasztóak voltak. Egy szereplő volt akivel jól elvoltam az Luke Evans! :D
Szóval nem nagyon nyűgözött le, bár lehet hogy a hangulatom sem volt meg hozzá! :D

Nagyon sokáig tartott míg rávettem magam, hogy megnézzem ezt a filmet. Úgy, hogy még nem is olvastam, pedig akartam csak, hát nem vitt rá a lélek. Annyira nyomasztó, fullasztó, melankolikus mélabús az egész film. Már az első 10 perc után azt vártam már, hogy legyen már vége, vagy történjen valami izgalom, valami cselekvés, de hiába vártam. Nekem nagy csalódást okozott a film. Rachelt már az elején utáltam. Őszintén Luke Evans-on kívül egy szereplő sem hagyott mély nyomott bennem. Egyszerűen förtelmes. Annyira untam az egészet, a fele filmnél, már azt sem tudtam aludjak-e, vagy nézzem. Ez annyira nyomasztó, nem hinném, hogy a közeljövőben bármikor is újranézném. Nekem ebből ennyi elég volt.

Sokat hallottam már erről a filmről (még többet a könyvről),de úgy gondoltam nem nekem való, ezért eddig eszembe se jutott megnézni. Nos az biztos,h nem az én stílusom,de attól még meglepően jó volt. Tetszett a történet, bár egy kicsit kiszámítható volt, és a végére Rachelel és megbèkèltem. A másik két csajt viszont sehogy se tudtam se sajnálni,se megkedvelni.
Megan gyakorlatilag minden útjába kerülő pasival lefeküdt. spoiler
Anna pedig életképtelen volt. spoiler

Kellemetlen volt ezt a filmet nézni. A könyv lekötött, nyomasztott, megvolt a kellemesen sötét hangulata. Árnyaltak voltak benne a szereplők, lehetett indítékot találni, volt a tetteik mögött mozgatórugó, volt egy ív, ami alapján a történet kibomlott. Ezt az ívet (a fejezetekre bontott, mozaikos történetet) próbálta a film is követni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az árnyalt karakterekből lecsupaszított, egydimenziós szereplők maradtak, mindegyikük egy jelzővel illethető, és ehhez tartják is magukat a film végéig. Egy idő után már kínos volt nézni a farkukkal gondolkodó véglényekké redukált férfiakat, és a minden helyzetben alárendelt, kiszolgáltatott, síró nőket. Emily Blunt szép nő, mindig is kedveltem, de ebben a filmben mást sem csinált, csak sírt. Minden el van mondva, megtudjuk a miérteket is, de ettől még a film sajnos kicsit sem lesz hihető, érdekes vagy izgalmas. A legnagyobb élmény a film alatt akkor ért, mikor Lisa Kudrow megjelent, majd kiderült, hogy a karakterét Monicának hívják, és egyetlen interakciója egy Rachel nevű szereplővel van. Rögtön el is kezdtem gondolkozni, hogy milyen nosztalgikus lehet újra Rachelezni kamerák előtt, ez adott öt perc kiszakadást a filmből, ami nagy megkönnyebbülés volt. Nagy kár érte, mert a női főszereplők középpontba állításával ez egy erős dráma is lehetett volna, így csak egy rossz élmény, amit gyorsan el fogok felejteni.