Chicago (2002) 77% 252★

Valamiért mindig tartottam ettől a filmtől, ezért évekig csak tologattam. De milyen kár volt! Meglepő módon nagyon élveztem a bűnös Chicago és a még bűnösebb Roxie Hart sztoriját. Némi nehézséget okozott, hogy Amos kivételével mindegyik karaktert utáltam, de Zellweger színészi játéka nagyon tetszett. Pár kiváló zeneszámmal és jelenettel is sikerült megismerkednem, és szerintem érdekes maga a történet is. Néha soknak éreztem a zenei részt, de ez egy musical, szóval ezt igazán nem róhatom fel a filmnek. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy sokkal hatásosabb lehet a színpadon, mint a filmvásznon. Mindenesetre abszolút pozitív csalódás a Chicago számomra. És ennek örülök.

Imádom. ^^
Elég fos ez a nap, mert semmi ünnepi hangulatunk nincs, de picit feldobott. Mum gépezés közben hallgatta, azért mondjuk hátra-hátra lesett, hogy éppen mi van. :D Jó kis film ez, jó kis musical.

Fav's: Cell Block Tangó <3 Mr. Celofán

Nagyon szeretem 20-as évek filmeket. Nagyon jó a színészek, a film gyenge.

Nagyon jó! Imádtam Renée Zellwegert benne. De kellett nekem megnézni, már napok óta a Cell Block Tangót dúdolom! Pop! Six! Squish! Uh-uh! Ciceco! Lipschitz! :D

Tetszett ez a krimis, nem feltételnül hétköznapi értelemben vett musical stílus. A dalok nagyon fülbemászóak és találóak voltak, néhányat napokon keresztül dúdoltam. Tetszett a 20-as évek Chicagojának bemutatása, az a bűnös város, amitől mindenki sokat vár. Amikor az egyik pillanatban még a spoiler A főszereplők nagyon jó választások voltak. Érdemes egyszer megnézni.

Elképesztő stáb! Bár szívesen megnézném azért élőben is, mert a musicalek helye szerintem továbbra is a színházban van, azért így monitoron keresztül nem ugyanaz az élmény.

Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban, tetszett is meg nem is. A musical-es része egyértelműen az erőssége, nagyon jó kis zenék vannak benne. Maga a történet engem meglepett, nem igazán erre számítottam, de nem is olvastam el, hogy miről fog szólni. Tudom, már régi filmnek számít, de én mégiscsak most jutottam el addig, hogy megnézzem, aminek nyilván az is volt az oka, hogy egyetlen olyan színész sincsen benne, akit kifejezettne kedvelnék. De nem volt rossz, egyszer meg lehetett nézni tényleg.

Nagyon szeretem. Nekem nagyon jól visszaadja az akkori időt. Több kellemes csalódásom is volt. Sem Catherine Zeta-Jones-t sem Richard Gere-t nem tudtam elképzelni, hogy jó lesz ide. Aztán pedig abszolút bebizonyították, hogy igen. Bármikor újra nézném, kedvenc zenés filmek egyike. :))

Imádtam :D jók a zenék, jók a táncok, és kifejezetten tetszett, hogy a „musicales” részek csak képzeletbeliek voltak, így nem volt idegen, hogy mindenki táncol, és énekel. :D

Nem is értem hogy, hogyan maradt ki ez a film nekem eddig :D nagyon laza, kiváló kikapcsolódás :D

Ó, ez egészen üdítő volt!
Annyira más a női börtön helyszínnel és a nem túl kedves vagy ártatlan szereplőkkel.
Szeretem a ’20-as éveket, divat és zene szemszögéből is, jó kis dalok voltak most itt, meg is lepődtem, mert nem tudtam, hogy innen származnak azok az ikonikus számok, amiket annyiszor hallottam gyerekkoromban. (A Roxie-t magyarul, Malek Andi előadásában, a Matron Mama Morton-t meg angolul édesanyám musicalválogatás CD-jén.)
A cellblock tango volt a kedvenc számom, ütős volt a koreográfia a vért jelképező piros szalagokkal (a poént is értékeltem spoiler) és a puppetshow szám is kreatív megoldás volt.

A színészek jók voltak, bár egyedül Zeta-Jones hangját éreztem igazán átütőnek.
Sok ismerős arc tűnt fel, a riporternőt például felismertem, hogy ő volt Tanya a Mamma Miából. Kár, hogy neki nem jutott énekes szerep, annak a nőnek aztán van hangja. A férjet játszó színészt az Avengersben láttam, ahol katona volt, de talán máshol is.
Amin viszont ledöbbentem az a magyar vonatkozás volt. A cellblock tangó alatt van egy nő, aki erős orosz akcentussal mintha magyarul beszélt volna. Többször visszatekertem, hogy hallucinálok-e, mert csak kb. az első és utolsó mondatát értettem. Aztán lecsekkoltam az IMBD oldalon és tényleg magyarul beszélt! Le is volt írva a teljes szöveg, meg a megjegyzés, hogy a színésznő tényleg orosz, és anyanyelvi magyarok is nehezen értik a mondandóját. Külön ironikus, hogy spoiler

Tetszett az is, hogy a szereplők vállaltan voltak pofátlanok és sikerhajhászok, akik bármit megtesznek, hogy elérjék a céljukat. Az ügyvéd machinációjánál leesett az állam, de a nők civódása is fenntartotta az érdeklődésemet. Miközben az egészt végigkísérte a nép aranyhalmemóriájának esete, amikor gyorsan elfelejtkeznek valakiről, ha érdekesebb botrány merül fel, így szereplőink kénytelenek újabb dolgokat kitalálni, amivel visszaszerezhetik az átmeneti hírnevet. (Ez máig is így van). Jóféle görbe tükör, ajánlom :)