Narancs az új fekete (2013–2019) 85% 214★

Hihetetlenül eredeti sorozat, leginkább drámai, de közben mégis vicces. Piper és Larry sorsa már az első pár rész után hidegen hagyott, viszont a sorozat nagy erőssége a sok és változatos mellékszereplőben rejlik. Red, Boo és Poussey lettek a kedvenceim, illetve az őrök közül kiemelném Caputo-t.

Az első évad egy helyben végigülős-végignézős. A második évaddal sem volt bajom, aztán amikor éppen kezdett ellaposodni jött az igazán durva finálé. A harmadik évad pedig pont azért tetszett, mert itt már nincs „főszereplő”, nem csak Piper és Alex szenvedését nézhetjük végig, hanem sokkal érdekesebb karakterek sokkal érdekesebb történeteit. Ha most így próbálok visszaemlékezni és összegezni, akkor inkább eszembe jut a csirkekergetés, Red harca a konyháért, Suzanne hihetetlen beszólásai és a sok drámai pillanat a lányok életéből. Ebben rejlik a sorozat ereje, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Az egyik legnagyobb kedvenc sorozatom! Imádom, mert nagyon vicces, a szereplők sokszínűek és mindegyiküknek nagyon érdekes személyisége van, de amit a legjobban szeretek benne, az az, hogy mindenkinek a hátterét megismerhetjük, és megtudhatjuk, hogyan éltek a börtön előtt és miért kerültek be.

A főszereplő – nekem – csak arra jó, hogy felhúzzam magam, mekkora egy számító rinyagép. A "mellék"szereplők viszont kb. egytől egyig zseniálisak, nehéz is kedvencet választani, talán Red, aki „can't do shit with »I'm sorry«”, én Morellót is szeretem, bármilyen weird, Big Boo is egyre szimpatikusabb, mióta megismertem a háttérsztoriját, de a könyvrajongó Taystee-t is nehéz nem kedvelni… :) Szerintem a legerősebb szereplőgárda számomra, a Breaking Badé mellett. Csak ott a főszereplőt is imádtam, itt meg forgatom a szemem, ha megjelenik a képernyőn…
Most a harmadik évad nyolcadik részénél járok, de lassítanom kéne, mert elfogynak a részek mielőtt elérhető lesz a negyedik… :))

Nagyon tetszett és a legjobb 6 évados sorozat. Végre jó volt látni, megismerni az új arcokat és új helyszínen. Várom már következő évadot.

Nem kapok rá szavakat…
Az első három évad számomra olyan volt, mintha egy középsulis történetet néznék, csak a helyszín más. Voltak klikkek, voltak kivülállók, voltak románcok, voltak csalások, voltak seggnyalók, volt itt minden.
Aztán minden bedurvult, és rájöttem, hogy nem, ez egy börtönről szól, és odaillő dolgok történnek épp.
Korrupció? pipa
Magukat istennek képzelő őrök? pipa
Megalázott nők? pipa
Depresszió? pipa
Rasszizmus? pipa
Bandaháborúk? pipa
Igazságtalanságok egymás hátán? hatalmas pipa

Nem is tudom, továbbra mire számítsak ezzel a sorozattal kapcsolatosan. Annyit tudok, hogy ne hagyjam, hogy a szívemhez nőjön egy karakter se, és ne becsüljek alá senkit, és azt se hagyjam, hogy valamelyik személyisége miatt rossz véleményem alakuljon ki róla. Mert egy részben történik valami, ami a következőben lehet, hogy 180 fokos fordulatot vesz, és sose lehet tudni, mi vár a következő sarkon.

1. évad: 9
2. évad: 7
3. évad: 8
4. évad: 10
5. évad: 9

A hideg kiráz ettől a sorozattól…

Másik nagy favoritom, talán az egyetlen olyan sorozat, ahol mindegyik szereplőt imádom, bár igaz, Pennsatuckyt senki nem verheti. A 3. évad kicsit rizikósan kezdett, de aztán felfelé ívelt mind történetileg, mind karakterileg. Aki eddig szeretnivaló volt, most egy utálatos dög lett, de hál isten ez rettenetesen jót tett a sorozatnak.

5. évad: Nekem ez nagyon nem jött be. Megvolt ugyan az OITNB hangulat, de a történet végig frusztrált. Nem értettem egyet a felkeléssel, Taystee céljaival, azzal, ahogy az őrökkel bántak, mert nekem végig azt üzente ezzel a sorozat, hogy a rabok az ártatlanok, és az őrök a bűnözők. Oké-oké, persze, egy alap emberi ellátásra jogosultak, de (és most ezért megkövezhet bárki, nem érdekel) mégis mit vártak? Börtönben vannak. BÖRTÖNBEN! Nem nyaralni mentek Litchfieldbe…
Úgyhogy bár voltak jó pillanatai, ezzel az évaddal közel jártak hozzá, hogy engem elveszítsenek a rajongók közül. Az egyetlen oka, hogy mégis tovább nézem majd, az az, hogy remélem, mindenki megkapja méltó büntetését. Szeretném látni, hogy a két meth-head csajt szétvágják a börtönben, hogy Daya valami ultra kemény intézetbe kerül, ahonnan sohasem szabadul, az őröket terrorizáló csajokat szintén keményen megbüntetik… lehet, hogy embertelennek tűnök, de engem ez az évad csak idegessé tett, és kevés szórakoztató elemet találtam benne.

6. évad után: Nagyon örülök, hogy ez az évad kapott egy hatalmas vérfrissítést, jót tett a sorozatnak, sokkal jobb és erősebb évad lett, mint az előző. Hangulatosabb, érdekesebb és keményebb. Örültem, hogy az előző évad tagjai megkapták méltó büntetésüket, mondjuk Tasty elég szerencsétlen helyzetbe került, viszont ez is egy plusz élt adott az évadnak. Egyébként elég egyenletes színvonalat hozott az évad, talán csak a 11-12. rész ült le egy picit, de még ez a kettő is milliószor jobb volt, mint az előző évad teljes egészében. A két új badass tesópáros érdekes volt, mondjuk jobban kibonthatták volna a múltjukat, de így is élveztem minden percüket, és hát a vége fenomenálisra sikeredett. Daya szála volt talán az egyetlen, amivel nem tudtam mit kezdeni, mert mint derült égből a villámcsapás jött, és úgy érzem, elnyomta Daddy sztoriját, amit megint jó lett volna bővebben látni, mert nem tudtuk meg végül, hogy miért is csukták le. Ahogy sajnos Badison is ugyanerre a sorsra jutott, bár őt legalább lehetett szívből rühellni. Úgyhogy végső soron jár a piros pont az évadnak, jó lett, én élveztem minden részt, és remélem a következő évadban azért megkapjuk a választ, hogy spoiler

7. évad: Istentelen egy évad volt, hihetetlen, hogy 13 részben ilyen szépen lezártak minden szálat, és mindenkitől elbúcsúzhattunk. Az mondjuk döbbenetes volt számomra, hogy ennyi halottunk lesz, de legalább realisztikus volt az évad, és folyamatosan sokkolt. Egyébként minden tekintetben egy nagyon erős évadot kaptunk, és örülök, hogy ilyen szépen bemutatta ezeket a kegyetlen emberi sorsokat, amit a való életben is láthatunk, és nem csöpögött az egész az irreális dolgoktól. Szóval nem is tudom, mit mondjak, nagyon hiányozni fog ez a sorozat, mert mindig tudott valami újat/szórakoztatót mutatni miközben reflektált az aktuálpolitikai eseményekre, és ez az utolsó évadban sem volt máshogy: bevándorlók, MeeToo kampány (ezt mondjuk kicsit erőltetettnek találtam), stb, szóval volt itt minden. Hiányozni fog a sorozat, ez egészen biztos, és nagy-nagy űrt hagy maga mögött.
Ja és külön örülök, hogy az 5. évaddal ellentétben itt végre rendbe tették az egyensúlyt, mert hát ne felejtsük el, hogy rabok a főszereplők.

Bár még a közepén járok a sorozatnak, nem szeretném a végére hagyni az értékelést, mert a végére minden sorozatot elrontanak és nem marad más, csak a keserűség és a csalódottság. Én most nagyon szeretem ezt a sorozatot és ezt most nagyon szeretném elmondani. Ha később tönkreteszik a készítők és akkor már csak rossz szájízzel fogok tudni nyilatkozni róla, az nem a valóságot fogja tükrözni.
Szeretem, hogy minden karakternek története van, mindenki egy személyiség és minden őr olyan, amilyen. Abból tudom, hogy nagyon tetszik ez a sorozat, hogy nem nézek meg egy évadot egy ültő helyemben. Szépen, lassan adagolom, hogy minden napra jusson. Mert kell!

Harmadik évad után. A legnagyobb gondom a főszereplő Piperrel van. Nem a játékával, csak egyszerűen nem szimpatikus. Szerencsére az évadok alatt visszavettek a szerepeltetéséből. Most a harmadik végén kapott egy erős jelenetet, amivel úgy gondolom megpecsételte a sorsát és még látni fogjuk egy ideig. Remélem spoiler. Kíváncsi leszek az újakra is, meg hogy mi lesz az spoiler.

Elképesztő karakterek vannak ebben a sorozatban, sokkal jobban érdekelt Red, Boo vagy Pennsatucky, mint Piper és Alex szenvelgése. Tetszett, hogy minden részben megismerhettük egy szereplő előéletét és börtönbe kerülésének történetét részleteiben vagy egészében. Klassz sorozat, és amilyen vége lett a negyedik évadnak, tövig lerágom a körmöm, mi lesz az ötödikben.
Jé és most látom, hogy ez könyvadaptáció??? Hoppácska! : )

Börtönös sorozat, akkor valószínűleg tele van durvasággal, sok szexszel és egy csomó más ízléstelenséggel. Ehhez képest a sorozatot Piper Kerman életrajzi könyve alapján készítették, amiben arról mesél, hogy másfél évet börtönben töltött és milyen volt odabent. Kifejezetten szerencsés volt, mert nem szigorított börtönbe került, illetve összetartó család, baráti kör, munka várta őt miután kijött és ezt ő maga is elismeri, hogy járhatott volna rosszabbul is. Azon vitatkozni – ahogy egy-két helyen láttam – hogy Piper Kerman valós élményei és a sorozat mennyiben más/ vagy épp jobb, butaságnak tartom, mert a könyve elolvasása után rájöhetünk, hogy a sorozatot jelentősen feldúsították olyan kreatív ötletekkel, amiből egy teljesen más végeredményű sztori született. A sorozatos pl. Pipernek finoman fogalmazva is elég ellenségesek a családi körülményei, pusztán azért, hogy a drámaiság meglegyen. És még van jópár „kreatív” változtatás ami teljesen eltér Kerman valódi tapasztalataitól.
Ha már drámaiság, drámaként van besorolva, de ehhez kifejezetten light-os a sorozat. Voltak benne egészen megdöbbentő dolgok, de mégsem üt akkorát. Vagyis de, de ezek is csak a sorozat vége felé jönnek elő (Red, Lorna sorsa, a ötödik évados lázadás, vagy például az MCC/PolyCon-féle machinálások, egy-két nagyon meglepő életút, ami a börtönbe vezetett pl.).
A komédia jelző is vállalható, mert a poénok, azok a helyükön voltak, ezt az egy dolgot következetesen szinten tartotta a sorozat. Sőt, sokszor a legmeglepőbb személyektől érkeztek a legjobb bemondások (náci hölgyek pl.), de pl. Boo-nak mindig volt valami jó egysorosa, vagy épp Maritza és Flaca örök és elválaszthatatlan párosa okozott jó pillanatokat.
Romantikusnak is lehet mondani, de őszintén szólva, Piper és Alex sorsa egy idő után érdektelenné és önismétlővé vált, meg leginkább túlnyújtottá vált. A többieknél viszont igazán jól sikerültek ezek az ábrázolások (Puossey és Soso pl.), vagy épp drága Aleida kapcsolatai, ami nem éppen romantikus, viszont botrányosan érdekesre sikeredtek.
Általában a sorozat akkor kezdett javulni, amikor végre nem Piper és Alex maradt a középpontban, mert őket nem tudták megújítani. Miután úgy általában a börtönélet, bentlakók lettek a főszereplők, sokat javult a sorozat, igaz hogy ezt lássuk el kellett jutni a 3. évadig, utána kifejezetten jobb lett minden. Az nagyon sokat segített a karaktereknél, hogy mindenkinek bemutatták a múltját és a nézőnek a a „ne ítélj, hogy ne ítéltess” állt a középpontban, ha elgondolkodott azon, hogy melyik szereplőt kedveli és miért. Mert bizony ezeket a hősöket nagyon szerethetőre sikerült megalkotni, és mire a sorozat véget ért, szerintem sok-sok karakter kedvenc lett. Susan, Pennsatucky, Red, Nicky, Lorna, Taystee, Boo, „Flaritza”, Gloria, Aleida Sophia, Lolly, Blanca, Judy King, Poussey, mindenképpen a kiemelkedő/kiemelhető karakterek között vannak Az is igaz, hogy voltak olyan karakterek, akiknél a kevesebb több lett volna: Angie és Leanne először nagyon „jópofa” karaktereknek indultak, de beleszürkültek a methead karakterbe, és kínosak lettek. Fekete Cindy a vége felé nagyon ellenszenvessé vált, egy idő után az ő karaktere is önismétlő lett. Az ilyen alja karakter mint pl. Badison meg kifejezetten undorító lett, de pont ezért volt érdekes.
Azt nem tudom, hogy úgy általában a „börtönélet” mennyire lett reálisan bemutatva, de az biztos, hogy ha csak kicsit is van hasonlóság a valósággal nem irigylem a bentlakókat, mert sokszor nem egymással kell harcolniuk, hanem az őrökkel és magával a rendszerrel. Az ilyen Luschek-félék a „le…rom” stílusukkal pont olyan veszélyesek mint a Piscatella/Hellman félék. Sam Healy is jól indult, mint egy kedves apuka, de közben kiderült, hogy ő is segítségre szorult. Fig és Caputo párosa az ellenszenvesből indult és pozitívan zártak, ők fejlődtek a legtöbbet. Aki eljutott a hetedik évadig, ott az ICE-ból kapott ízelítőt, és aki követi az amerikai közélet híreit, az rájött, hogy nem is áll messze a valóságtól a bevándorlók helyzete mint amit a sorozat bemutatott.
A színészgárdából mindenképpen ki kell emelni Uzo Adubát (Susanne), Lory Petty (Lolly) munkáját, mert ők kapták a legőrültebb karaktereket és maximálisan hozták őket. Yael Stone (Lorna) bűbájosan mutatta meg, hogy lehet megőrülni, Kate Mulgrew (Red) pedig remekül veszítette el önmagát. Natasha Lyone pedig zseniálisan mutatta be, hogy kell újrakezdeni. Mindenkit ki lehetne emelni, nagyot játszottak akik a börtönlakók voltak, mert jót is, rosszat is jól mutatták be. Akit utálni kellett, azt a nézők tuti utálták. A börtönőrök csapatát is dicsérjük meg, mert nekik sem volt könnyű dolguk, hiszen ők az őrök, a szigorúság képviselői, a többségüktől a hideg is rázott (az élükön a Fánkossal), de az őket alakító színészek, színésznők kiváló munkáját mindenképpen meg kell dicsérni.
Nagyon változó a sorozat minősége, mert voltak gyengébb epizódot, viszont karakterábrázolás nagyon a helyén van, mindenki kapott időt, mélységet, jót is, rosszat is egyaránt. Az első két évad elég gyenge, a 3-tól indul be, az ötödik, hetedik mindenképpen a legerősebb évadok. 7 évad, 13 epizóddal, 1 órás játékidővel, néha azt mondtam, hogy a kevesebb több lett volna, mert érződik, hogy sok mindent túlnyújtottak.
Alapvetően élvezhető sorozat, nem kell félni tőle, a durvaság és a testiség is elviselhető szinten áll. Akit elkap a sorozat világa, az egészen különleges élményt kap, csak tartson ki a néző a végéig.