Castle (2009–2016) 86% 204★

Az évek során nagyon sok hasonló sorozatot megnéztem (Mentalista, Bones, NCIS-sorozatok), és őszintén szólva ez tetszett a legkevésbé. Pedig voltak benne izgalmas részek, de valahogy egyik főszereplő vagy mellékszereplő sem tudott annyira megfogni, mint a többi ilyen sorozatban. (Bár Ryan és Espozito párosát bírtam.) Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy végre ezt is megnéztem, de azért a volt, ahol eluntam magam a nézése közben.

Igazán izgalmas, pörgős krimi sorozat. A két főszereplő civakodása nagyon vicces. Castle anyját és lányát is nagyon bírom. A kedvenc szereplőm eddig Alexis. Olyan jó kislány, mégis néha meg tud lepni a lázadásával.

Ameddig eljutottam a sorozattal – szerettem. Aztán olyan későn adták, hogy nem volt kedvem fennmaradni a kedvéért, ez az utólagos „szerezzük be és majd nézzük meg” módszer meg nálam nem játszik spoiler
Én imádom Castle-t Nathant, édes fickó, szeretem a humorát meg azt a hülye, lökött fejét. :) És hát mégis csak író, na… :D A főszereplők közti kémia nagyon ott van, és „kár”, hogy ilyen sokáig tart, mire az író és hőn szeretett múzsája végre egymásra talál. :) Kár, mert az ember egy idő után görcsösen drukkol, hogy történjen már valami, ugyanakkor pont ez a feszültség és fülledt légkör teszi igazán szenvedélyessé ezt az egész kapcsolatot. :)
A bűnügyek között vannak érdekesek és kevésbé izgalmasak, a hosszan átívelő szál meg szerintem túl lett nyújtva egy pöppet. Kate múltjára gondolok. Engem nem annyira ez a vonal fogott meg, sokkal inkább a sorozat aranyos humora és a két főszereplő. Mondjuk nem is vagyok egy nagy krimi/bűnügyi sorozat-néző, legalábbis ezek az „újabbak” nekem annyira nem fekszenek. A régebbi klasszikusokat viszont rongyosra tudom nézni, akkor is, ha kívülről tudom őket. :)

Végül több, mint 1 év után végére értem a sorozatnak. Eleve azért kezdtem el, mert szükségem volt egy hosszú, agykikapcsolós sorozatra amit beraksz mikor éppen nem tudod mit nézz vagy nincs más komolyabbhoz kedved, plusz persze szeretem ezeket a „neverending” krimiket is. Végül kifejezetten hozzám nőtt a sorozat.
Castle-t és Kate-et is kifejezetten megszerettem még ha persze mind a kettőnek megvoltak a „fejcsóválós” dolgai, de Alexis és természetesen Ryan és Esposito is remek volt. Martha, Lanie, Montgomery és Gates változó színvonalat hoztak, voltak érdekesebb meg unalmasabb időszakaik is. Az 5-7 évad között azért sajnáltam, hogy Alexis és Martha háttérbe szorult, de legalább az előbbi az utolsó szezonra újra jobban előtérbe került.
Sokan elnyújtottnak érzik a Kate anyja szálat, de igazából komolyabb gondom nem volt vele, teljes mértékben korrektül zárult az egész. A Loksat meg az egész spoiler szál viszont bőven felejthető és érdektelen volt, személy szerint kicsit sem bántam volna, ha ezek így kimaradnak. A kisebb 3XK főszál viszont jó volt.
Persze a hasonló sorozatokban inkább a szerethető karakterek és interakcióik plusz a remek „murder of the week” részek viszik a hátukon az egészet, a főszál mondjuk úgy mellékes :D Persze nem árt ha érdekesebb, de az esetek nagy részében nem ez lesz a sorozat legnagyobb erőssége.
A vége sajnos jogosan van szidva, 8 évad után megérdemelt volna ez a sorozat egy korrekt zárást és nem egy ilyen kasza miatt összecsapottat.

Összességében azért tényleg szerethető egy sorozat volt, hiányozni fog az alkalmankénti Castle adagom, de hát egyszer minden sorozat végetér, így most kereshetek egy újabb „időkitöltő” darabot :D

Ez egy nagyon jó kis sorozat volt, de az utolsó évadok egyre bénábbak, és Castle sem az igazi már… persze azért még nézem, de egyre kisebb lelkesedéssel, és már napra kész sem vagyok belőle.

8. évad
Túltolták. Castle átment jófejidiótából debilinfantilisbe, elmaradtak Martha király beszólásai és Alexis is kifogyott az ötletadó megjegyzéseiből, amiért épp szerettük, helyette lett belőle egy sablonos titkárnőfíling. A vége pedig szirupos. Kár volt érte.

Ezt is szerettem anno. Castle stílusát egy kicsit szokni kellett, de mind ő, mind a családja és a barátai nagyon szerethető figurák, ha az ember megismeri őket. A részek maguk jók, nem mindig sikerültek igazán nagyszerűre, de valami mindegyikben van, ami működőképessé teszi. Talán csak az a kár, hogy van egy alaptörténete, ez fölösleges, az epizodikus formátum sokkal, de sokkal jobban bejött volna.

Egy kihívás miatt néztem meg belőle pár részt, egyébként biztos nem tévedtem volna felé, mert a korábban látott első részek alapján megutáltam Castle-t – mivel tenyérbemászó önző idiótának tűnt –, a társa se volt szimpatikus, csak a lánya és az anyja.

Most visszatérve rá sokkal elviselhetőbb volt, és meglepődtem, hogy van humora, ha nem is mindig villogtatja. A részek egész érdekesek voltak, már a maguk „még csak a háromnegyedénél tartunk, tuti más lesz a gyilkos” módján.

De azért nem lett a kedvencem, szerintem azért, mert Castle maga keveset ad hozzá a megoldáshoz, úgy értve, persze, eszébe jut, ami egy másik viszonylag okos embernek, de ebben az írósága nemigen van benne.

Ha tesómék nem éppen ezt imádták volna és nézték volna folyamatosan egy időben, akkor lehet, hogy sosem kezdem el, pedig imádom az ilyen krimisorozatokat. Elég sok nagyon-nagyon jól sikerült része van, nem egy történetet, bűnügyet tudnék még most is fejből megemlíteni, ami nagyon tetszett. Persze vannak gyengébb részei is, és sajnos az utolsó évada ennek sem éppen kiemelkedő, de összességében nagyon jól sikerült sorozat.
A szereplők jól sikerültek, Castle-t nagyon megszerettem a végére, és Kate-et is hamar megszerettem. De persze itt is sokat dobnak hozzá a többiek, mint Ryan és Esposito, vagy Gates, akit annyira imádtam a végére, mint amennyire az első megjelenésekor utáltam.
Biztosan többször nézős.

Remek sorozat, kiváló karakterekkel, és szuper humorral.
Stana Katic személyében újabb színésznő lépett be a kedvenceim sorába.

Eddig az első évadot néztem meg. Nem egy sablonos nyomozós sorozat, viszont nekem jobban tetszenek az igazi „életszagú” sorozatok. Bulvárnak jó viszont. Ha lesz még kihívás vagy sok időm lesz, akkor nézem tovább, egyébként egynek jó volt.