West Side Story (2021) 65% 92★

Most azon gondolkozom, hogy ez a film vajon egyike lesz-e az ikonikus filmeknek a jövőben, amik ilyen nyálasak és időnként a színészi játék is gyatra? Mert most is szeretünk ilyen 70-80-90-es évekbeli filmeket. Mindenesetre kissé csalódás volt ez a film, rendben, hogy musical, és nem mindig komolyanvehető, de olyan dolgok miatt pláne nem volt hiteles, mint drága Ansel mosolyai komoly jelenetekben és párbeszédekben az elején. Tony-ról elképzelni, hogy egy rab volt? Hahahaha, az évszád vicce ilyen jópofival és kiállással. Rachel Zegler gyönyörűen énekel, de 80%-ban úgy játszott, mint egy kő, és spoiler Leginkább a főszereplő páros nem volt meg nekem, viszont a körülöttük zajló események, a környezet, a jelmezek, a díszletek mind briliáns és pont ezért idegesít ennyire, hogy a középpont valahol félrecsúszott a forgatókönyvben. Nem láttam az eredetit, csak a zenéket ismertem korábbról, de már az első percektől kezdve, amikor felsorakoztatták az amerikaiakat és a Puerto Ricó-iakat, nagyon jól átjött a konfliktus, a hangulat, ehhez pedig abszolút hozzá tett a látványos és dinamikus koreográfia és zene. És hogy mit mondott a film? Hogy van gyűlölet bőven, hogy ez aktuális ma is, de mit kezdünk ezzel?

Te édes jó istenem… Annyi mindent akarok írni, hogy szerintem kezdjük a pozitívumokkal.

Amik:
– a tömegtáncos jeleneteket öröm volt nézni, csodásan hangulatosak, pattogósak, pörgősek, biztos vagyok benne, hogy ebben a filmben tánckarnak volt a legjobb lenni
– ebből is adódóan a fiúbandák elvitték az egészet a hátukon érzelemben, hangulatban, energiában, bájban és pimaszságban, őszinte és szórakoztató volt az adok kapok, csinosak a ruhák meg a pofik és gyakorlatilag a két nagyon jó betétdalt (az America meg a rendőrös) is nekik köszönhetjük az egyébként szinte hallgathatlanul álmosító és amatőrnek hangzó soundtrackben
– ha a férjem nem olyan, mint Bernardo, nem is kell ♥♥♥

Na és akkor most jöjjön a minden más.
Én azt gondolom, hogy ha egy ilyen klasszikust 2021-ben előveszel, akkor azt azért teszed, mert úgy érzed, valamit el kell vele mondanod. Ez a film viszont gyakorlatilag a nagy semmit se akarta elmondani. Értem, hogy mondhatnám, hogy arról szól, hogy a Rómeó és Júlia történet mindig aktuális, de igazából semmiben nem segített nekem abban, hogy ezt elhiggyem. És nem is a feltétlenül a totálisan képtelennek ható történetről beszélek; arról, hogy egyszer táncolsz valakivel és utána vele akarod leélni az életed meg ezek a dolgok… Mert Shakespeare úgy tudja megírni még ezt is, hogy elhiszem, itt viszont senki nem tudja úgy eljátszani, hogy elhiggyem.

Mondjuk a színészeket védve le kell szögezni, hogy a semmit eleve kifejezetten nehéz eljátszani. Mert a főszereplőknek elfelejtettek karaktert írni. Van Tony, akiről annyit tudunk, hogy volt már börtönben és azóta megváltozott és beléköltözött a szentlélek. De annyira babapiskóta, hogy még az sem hiteles tőle, hogy valaha felszereléshiányt kapott testnevelésből, nemhogy az, hogy egy egész banda őt tiszteli. Aztán ott van Maria, akiről még ennyit sem tudunk, tényleg a nagy semmit, csak azt, hogy spoiler , meg azt hogy nem akar takarítani. A színésznő pedig játszani nem akar szerintem, mert tényleg annyi élet, annyi spice sincs a játékában, hogy (ha csak az énektudása miatt lett beválogatva) ne lehetne lecserélni egy jobbfajta zongorára.
És a kettő szerelmesnek annyi kémiája sincs mint egy ázott szál gyufának – a rivális fiúkáknak több van, mint nekik.
Szóval valahogy ez a bajom, hogy nem értem, miért született meg ez a film, ha nem volt hozzá mondanivaló, nem volt hozzá karaktermélység, érzelem, aktualitás, báj vagy akár csak egy kósza gondolat.

Az 50-es 60-as évek hangulata, a ruhák, a díszletek, a zenék mind stimmelnek. A szereplők viszont kevésbé, egyáltalán nem éreztem a kémiát Ansel Elgort és Rachel Zegler között. XD Nem izzott köztük semmi sem, amiért lehetne izgulni, legalábbis számomra nem igazán volt szimpatikus ez a párosítás. Anselt nagyon bírom, de a csajt illetően… Engem nagyon irritált, főleg amikor kornyikált, már előre tartok a Hópihés karakterétől. XD Nem lesz a kedvenc színésznőm az biztos. XD Amúgy nincs semmi bajom a csajjal, tök szép hangja van, és olyan kis helyes pofi, de ebben a filmben, nem lett túl szimpi mégsem. Helyette Anitát játszó csajszi, sokkal szimpibb volt. :-D Nem véltem felfedezni semmiféle vonzalmat, kivéve, a harag, a düh, és a gyilkolási vágy. XD Na, meg a rasszizmus. :/ A táncok viszont jók voltak, különösen tetszett, spoiler tök vicces volt, jót nevettem rajtuk. Ez az egy jelenet tudott csak nagyon megnevettetni, és azt a részét sokkal jobban élveztem, mint összeségében az egész filmet. Az indítás nem igazán győzött meg elsőre, de mégsem akartam abbahagyni, kíváncsi voltam mi sül ki ebből. Végül is nem volt olyan rossz film, mert többségében elmegy, és hangulatos is, a zenék is illenek az alap hangulathoz, de mégis hiányzik belőle valami, ami teljesen lekötné a nézőt a képernyő elé. Nem igazán volt meg az, az izzó feszültség, ami majd elpattan, kevés volt a romantikai szál, a krimis szál, a nagy bunyó, nagyon kevés volt, és csapnivaló is. Jó gyorsan lezavarták. XD Kár a filmért, ha jobban ki lettek volna dolgozva a szálak, és meg lenne a kellő feszültség, főleg a nagy bunyóra készülődés mellé, sokkal élvezetesebb lett volna.

Nem láttam az eredetit, viszont imádtam az új változatot. Nem csalódtam, és nem érzem nagy szükségét, hogy ez után a film után megnézzem a régit is. Persze szerintem nem volt sok esély a bukásra, hisz az erős alapok már adottak voltak, és Spielberg tudja, hogy mit csinál. Látni a filmen hogy ez a project nagy vágya volt a rendezőnek, érezni rajta a sok figyelmet, beleölt időt és pénzt. Ott a történet, ami elég egyszerű, de hát, ami működik, azon nem érdemes változtatni. Jól voltak a két fél reprezentálva: A Jets és a Sharks. Átjött, hogy ez a két banda tényleg a túlélésre hajt, nem tudnak megférni egymás mellett, hiszen a társadalom mindkét felet söpredéknek tartja, amit el kell űzni. Jók voltak az ellentétek, más-más táncstílus, más-más ritmus, dalszövegek, de mind tökéletesen passzolt az adott csoporthoz. Volt egypár dal remek humorral, iróniával való reflektálással, ami jól bemutattta a csoportok helyzetét az országban. aminek Tony és Maria szála is szépen volt kibontva, bár az ő jeleneteik/dalaik nem igen hoztak lázba, nem vagyok egy nagy romantikus alkat. A film befejezését is kicsit másképp képzeltem el. Szerintem, aki szereti a musicalokat, annak mindéképp érdemes megnézni ezt a filmet, hisz minden tekintettben egy minőségi darabja a műfajnak. A látvány valami gyönyörű, jók a díszletek, a kameraképek, a beállítások. Aztán ott vannak persze a ruhák, a sminkek, hajak, amik szintén csodásak. A koreográfiakat egy élvezet nézni, minden egyes mozdulat a helyén van, és látszik minden táncoson a profizmus. A dalok is jók, persze volt, ami jobban tetszett, volt, amelyik kevésbé. De az kifejezetten jó volt, hogy váltogatták a stílusokat, kihez mi illik. A két kedvenc számom az Americ a és a Gee, Officer Krupke lett. A színészek a legjobbak voltak, szerintem Ansel Elgort és Rachel Zegler jól passzoltak, Mike Faist mint Riff remekelt, pont úgy, mint Ariana DeBose Anita-ként. Nekem a legnagyobb kedvencem a filmben Bernardo lett, David Alvarez hihetetlenül jó munkát végzett a filmben. Az ő karaktere volt számomra a legérdekesebb is, és Alvarez minden szempontból tökéletes volt a szerepben. Összességében szerintem, ha szereted a musicalakt, jó dalokkal, látvánnyal, zenékkel, színészekkel, akkor érdemes megnézni az új West Side Story-t.

Nem láttam az eredeti filmet de a történetet már ismertem. Hát szerintem elég ha csak annyit mondok hogy a végére szétbőgtem a fejem

Mindenképp meg akartam nézni Ansel miatt.☺️ De egyáltalán nem erre számítottam. Borzasztóan, unalmasan hosszú volt. Néhány jelenetet át is pörgettem, DE ha ezeket kivesszük, és kapunk egy normális hosszúságú musicalt, akkor szuper, 1960-as évek beli Rómeó és Júlia történetet kapunk.
Maria karakterét alakító hölgyemény sajnos semennyire nem élte bele magát a dologba, mintha egyáltalán nem élvezte volna az egészes, nagyon unalmasan adtá át a dolgokat.

Másodszorra jobban tetszett ez a film. Aki szereti a zenés filmeket nézze meg. :)

Spielberg leforgatta a Ready Player One folytatását. Csodálatosan bizarr.
(Olykor csak simán bizarr.)

Láttam régebben az eredetit, de akkor még nem voltam musical fan, így az nem tetszett. Most ez nagyon megütötte nálam a mércét, és bár a főszereplők között lehetett volna nagyobb kémia, így is tetszett.
Most majd újra kell nézzem az eredetit:)

Az eredeti musicalt nem ismertem a film előtt. A Pál utcai fiúk USA-beli felnőtt változata különben.
A szereplők, díszletek, jelmezek, zenei aláfestés mind szuperek. De sajnos a dalok-dallamok nekem nagyon idegenek voltak, nagyon diszharmonikusak. És gondolom, hogy a film megegyezik a színpadi verzióval, de a vége szerintem össze lett csapva, mintha kifutottak volna az időből, és ezért 1 perces lezárást toltak befejezésként.
De megérte megnézni!