Dolittle (2020) 75% 342★

Majd írok róla, de most nagyon nincs ihletem :) Csak annyit… nekem ez jobban tetszett, mint a „korábbi” :)
Robert Downey Jr.-t nagyon szeretem, és már hiányzott, úgyhogy meg is néztem az amúgy is várólistás Dolittle-t. Mivel kicsit elfogult vagyok, így se pozitív se negatív csalódás nem ért, mert eleve szeretni akartam ezt a filmet, ami végül sikerült is. Minden alkotás közel áll a szívemhez, ami az állatok megmentését, szeretetét mutatja be, így ez sem mardt ki a sorból. De ha félretolom az elfogultságot, akkor is azt mondhatom, hogy egy szórakoztató kis fantasy-vígjátékot kapunk, tele bohókásan lökött szereplőkkel. spoiler Persze, hogy előfordultak klisék a történetben, Robert Downey Jr. mégis megmentette a filmet. Antonio Banderas is érdekesen festett ebben a szerepben, neki is örültem :) Sajnos nekem az előző Dolittle feldolgozás nem tetszett, én eddig nem tudtam kibékülni Eddie Murphy stílusával, nekem az erősen erőltetett, akárcsak Jim Carrey-é. De nem vagyunk egyformák. :) A látvány nagyon tetszett, főleg, mikor a tájakat mutatták be madártávlatból. Az valami gyönyörű! A CGI is megállta a helyét, nagyon jópofák voltak ezek a beszélő állatok. Fordulatosan csavaros történetre itt sem kell számítani, és a mondanivaló is pofonegyszerű. A Dolittle egyetlen célja az, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson, ennek pedig maximálisan eleget is tesz. A színészek jól alakítanak, ripacskodással nem találkozunk. Mozgalmas is, nem ül le egy helyes sem. A poénok sem erőltetettek, jókat lehet nevetni rajtuk. Örülök, hogy megnéztem, és bátran ajánlom mindenkinek. :)

Nekem nagyon tetszett. Imádom Robert Downey Jr. annyira szórakoztató egy pasi, bírom a humorát, most is nagyon, de nagyon jó volt, mint mindig. :-D Az állatok is annyira aranyosak voltak, főleg a kis oroszlán, a jegesmedve, a kutya, papagáj, mind nagyon cukik voltak. A sztori is tetszett, látványos volt, vicces jelenetek, szórakoztató, és még a sárkányt is nagyon bírtam, meg a tigrist. :-D Végig nevettem, a szereposztások is annyira jók lettek. Tuti, hogy újranézős lesz, majd ez is. :-D

Hát ez egyszerűen tündéri. Az elején nagyon megkönnyeztem, továbbiakban viszont rengeteget nevettem. Szerintem nagyon jó kis feldolgozás lett.

Én imádom Robertet de nagyon féltem, hogy milyen lesz, mert az eredetit imádtam és féltem, hogy el lesz e rontva. De nem lett. Nagyon megbántam volna, ha csak a szinkron miatt nem megyek el. Amint lehet újra nézem otthon is. :D

Nem értem, miért vergődtek olyan sokan, hogy a végén spoiler gagyi megoldás. Mert? Mi több kellett volna? Magyarázza már el valaki! spoiler Akkor meg az lett volna a baj, hogy túl sok… Van akinek soha semmi sem jó. Itt a végén nem az volt a lényeg, hogy hűdelátványos jelenet legyen, hanem az, hogy spoiler. Szánalmas, hogy van akinek semmi sem tetszik.

Nekem nagyon tetszett! Rengeteget nevettem rajta. Imádom az állatokat, és külön öröm volt ennyi félét látni benne. A jegesmedve a kedvencem. :)
spoiler
Kiváló családi kaland-vígjáték!

Aranyos film volt, nekem tetszett. A történet kiszámítható volt, de ennek ellenére élveztem.
Az állatok nagyon szórakoztatóak voltak, néhány beszóláson jókat nevettem. Robert pedig fantasztikus volt, de ő mikor nem az?❤

A történet egészen átlagos, és nem értem, hogy minek kellett ide RDJ.
Gyakorlatilag ugyanazt hozza, mint amikor Tony Starkot alakítja, néhol már ripacskodásig is elmenve.
Az animáció néhol meglehetősen csúnya, főleg az állatoknál.
Egyszer nézhető, de kihagyható alkotás.

Ismét bebizonyosodott számomra, hogy RDJ képtelen színészkedni, vagy egyszerűen 2008 óta Tony Stark szerepében ragadt, hisz Sherlock-ként és most az állatokkal beszélgető dokiként is ugyanazt a pattogós ripacskodást hozta. (Lényegében ezt a filmet is simán beépíthetjük az MCU-ba azzal a magyarázattal, hogy ezt álmodta Tony a Végjátékban, mikor az űrben hánykódva lehunyta a szemét, majd később elmesélte ezt a lányának is.)
Sajnos RDJ játékán nem javítottak a sokszor gyengén kivitelezett és party drogokon pörgő CGI állatok, illetve a szobanövények szintjén mozgó fiatal színészek sem, az egyértelműen gyerekeknek szánt (Mondjuk én szerintem ezt 20-25 évvel ezelőtt is untam volna.) történetről nem is beszélve, ami képes volt az események tetőfokán elsütni egy szánalmas fingós „viccet” is.
Két dolog tetszett talán az egészben:
1. A visszatérőnek számító (Gondolom ez tényleg a regényből van, ezért került elő mindkét földolgozásban.) fejfájós tigris.
2. Antonio Banderas rövidke, de annál hatásosabb megjelenése. Azon a ponton konkrétan örültem volna, ha inkább róla szól az egész.
Mindenesetre az picit nyilvánvaló lett, hogy a Legendás állatok és megfigyelésük Göthéjét picit Dolittle ihlette, illetve azt a franchise-t valahogy ennek a komolyabb változataként képzeltem volna el, mikor anno bejelentették.
Egyszer amúgy átszenvedhető, de többször biztosan nem kínzom magam vele.

Egy nagyon aranyos, kellemes hangúlatú „mese” lett. Nincsenek hatalmas fordulatok, de így is végig lekötött.
Külön öröm számomra, hogy nem lőtték el a végén a spoiler klisét.
Az állatok nagyon cukik voltak, nekem a Kevin a mókus lett a nagy kedvenc.
Robert Downey Jr. pedig nagyon jó Dolittle lett.

Csak RDJr miatt néztük meg, voltak benne nem rossz részek, de összességében egyszer-kétszer nézős. ^^"

Igazából jó volt csak ez az a fajta lezárás volt amire nem is számítottam, de nem is akartam hogy legyen XD